Befektetéseinket sokszor megdöbbentő tényezők befolyásolják

Dátum: 2016. november 07.

Befektetési döntéseink hátterében sokszor pszichológiai tényezők húzódnak meg. Ezen befolyásolási tényezők ereje még a pénzügyi szektort is megdöbbenti. 

Nem régen tartották a Portfolio Öngondoskodás konferenciáját. A konferencián szó volt a nyugdíj megtakarításokról, és az etikus életbiztosításokról, mostani cikkünkben bemutatjuk milyen befolyásolási tényezők húzódnak meg döntéseink hátterében.  Ezek a tényezők a pénzügyi szektor szereplőit is megdöbbentik. Erről tartott elődadást az Erste Bank két vezetője.

befektetési döntések-1.jpg


Harmati László vezérigazgató-helyettes előadása

A szakember a közgazdasági szakmai nagyjainak tételével kezdte:

Keynes szerint leginkább jövedelmünk méretétől függ megtakarításunk nagysága, némi kisimítással.

Modigliani azzal egészítette ki az állítást, hogy a kisimítás az életciklusunktól is függ.

Friedman úgy vélte, hogy a vagyonhatás (vagyonunk felértékelődése) és a jövedelmi várakozásaink (kockázati preferenciákkal módosítva) befolyásolják a megtakarításunkat.

Duesenberry tétele szerint, nem racionálisak a várakozásaink. Ugyanis inkább visszafelé tekintünk, a múltbeli legmagasabb jövedelmünk alapján takarítunk meg és fogyasztunk.

Hiba a tételben?! 

A kisimításra vonatkozó elméleti elképzeléseket az empirikus kutatási eredmények nem igazolják. Az attitűdök lényegesen komolyabb szerepet töltenek be a háztartások értékválasztásában, mint bármilyen más (racionális) előre- vagy visszatekintő közgazdasági várakozás.

Hogyan gondolkozik a magyar társadalom?

A magyar emberek értékválasztása bizalomhiányos, normazavaros attitűdöt mutat. Ezen a téren inkább a keleti, mint a nyugati társadalmakhoz hasonlítunk. Szilárd meggyőződésünk, hogy a korrupciómentes és becsületes meggazdagodás lehetetlen. Az OECD boldogságlistája szerint nem érezzük magunkat jól, a listán hazánk csak a 91. helyen áll.

Fontos a megtakarítás, de lehetőségek szűkösek.

Az Erste 2016-os, megtakarítási szokásokat vizsgáló elemzése szerint, abban az esetben, ha biztonságra törekvő és bizalomhiányos a társadalom, akkor kiemelten fontosnak tartja a megtakarítást, viszont rossznak ítélik meg az emberek a saját megtakarítási lehetőségeiket. Ez hazánkra teljes mértékben igaz. Az intézményekbe vetett bizalom más országokban is hasonlóan alakul.

Az állammal szemben nem vagyunk konzekvensek

Azt várjuk az államtól, hogy gondoskodjon rólunk, de nem szeretnénk fizetni a szolgáltatásaiért. Mi több nem is feltétlenül vesszük ezeket igénybe.

A bank értékesítési igazgatójának, Varga Zoltánnak gondolatai:

Varga is a nagyok gondolati síkjain indult el. Newtont idézte:

"A mennyei égitestek mozgását ki tudom számítani, de hogy az őrült tömegek hova hajtják az árfolyamokat, azt nem."

 

A veszteségek mindig nagyon fájnak

1979-ben Amos Tversky és Daniel Khneman pszichológusok kijelentették, hogy az ember kockázatkerülő, és a veszteség kétszer annyira fáj, mint amennyire a nyereségnek örülünk. Ám kockázat kerülésünket felül írjuk, mikor veszteséges helyzetbe kerülünk. Ebből fakad, hogy igazából nem egyszerűen kockázatkerülők, hanem veszteségkerülők is vagyunk.

Hosszú távon az emberek kerülik a részvényeket

Ugyanis rossz döntéseket hozunk. Ennek okai:

  • az erős médiafókusz
  • csordaszellem uralkodik
  • néha túlzó optimizmus jellemez minket
  • pánikeladásokat hajtunk végre

Mikor minek van „szezonja”?

A befektetési alapkezelők piacán jól fel lehet mérni, mikor mely eszközosztályok iránt van komolyabb kereslet. 2013 óta először a kötvényalapok, majd az abszolút hozamú alapok, ezután a vegyes alapok, végül pedig az ingatlanalapok uralták a piacot. Ennek oka, hogy a befektetők a visszatekintő hozamokat nézik, ez ugyanis az egyetlen kapaszkodó a befektetések esetén. Az úgynevezett horgonyozás és más pszichológiai tényezők is szerepet játszanak.

Hozzászólok a cikkhez!