A három balti csodaország

Dátum: 2017. augusztus 03.
Szerző: Hajdú Máté

A három balti ország, Észtország, Lettország és Litvánia felzárkózása az Európai Unió átlagához rendkívül látványos volt az elmúlt években más országokkal összevetve - mutat rá az Európai Központi Bank friss elemzésében, melyben azt is feltárják, hogy ezt minek köszönhetik a "csodaországok". A sikersztorik folytatását azonban kockázatok övezik. Tanulságos történet Magyarország számára is.

Nemrégiben a „Magyarország a kínai belső piacon adott ki Panda kötvényeket” című cikkünkben arról írtunk, hogy Magyarország a kínai belső piacon bocsátott ki államkötvényt szerdán összesen 1 milliárd renminbi, vagyis 130 millió euró értékben. A kötvény kamata 4,85%-on alakult, amit swapügylet során euróra vált a magyar állam, így végül ennél kedvezőbb lesz a kamat. Jelen írásunkban a Portfolio nyomán arról szólunk, hogy csodaszámba megy a balti országok fejlődése, más régióbeli országokkal összevetve. Az elmúlt 20 évben látványos ütemben zárkóztak fel az egy főre jutó jövedelem tekintetében a balti államok az Európai Unió átlagához. A 2008-2009-es válság érzékenyen érintette ezeket az uniós tagállamokat, azonban még ezt követően is folytatódott az erős konvergencia - állapítja meg az Európai Központi Bank balti államok gazdasági teljesítményét elemző anyaga.

 

Mennyi az annyi?

 

A balti államok súlya nagyon kicsi, ha az euróövezethez viszonyítjuk őket: a teljes euróövezet GDP-jének 0,4%-át adják, miközben a közös európai pénzt használó lakosság 1,8%-a él itt. Mindhárom vizsgált ország 2004-ben, az EU keleti bővítésének idején csatlakozott az unióhoz, akkor az átlagos fejlettségi szintjük 44% volt. Az azóta eltelt időszakban az EKB elemzői szerint mindhárom ország erőteljesen szabadpiac-párti és piacbarát gazdaságpolitikát folytatott. Észtország ennek következtében már 2011-ben képes volt az összes maastrichti kritériumot teljesítve bevezetni az eurót, miután komoly makrogazdasági kiigazítás ment végbe. Ezt követően lépett be az eurózónába Lettország 2014-ben, majd Litvánia 2015-ben - emlékeztet az anyag. A 2008-as globális válságot megelőzően azonban jelentős egyensúlytalanságot halmoztak fel gazdaságaik. A válságot követő alkalmazkodás hirtelen jött és nagyon gyorsan zajlott le.

A három ország gazdasága természetesen sok tekintetben különbözik egymástól, azonban van néhány olyan kulcsterület, amiben hasonlítanak:

  • Rendkívül magas a kereskedelmi és a pénzügyi nyitottságuk.
  • Nagyon magas a munkaerőpiaci mobilitás az érintett országokban.
  • Magas gazdasági rugalmasság, a bértárgyalások főként vállalati szinten valósulnak meg.
  • Viszonylag erős intézményi keretek.
  • Alacsony államadósság.

Ezek a tényezők mind támogatják a gazdaságok konvergenciáját, ugyanakkor a nagyarányú gazdasági nyitottság egyúttal komoly sérülékenységi pontot is jelent.

 

baltitabla_20170802.png

 

 

Látványos szárnyalás

 

Hosszabb távon vizsgálva a balti országok felzárkózásának folyamatát, látványos ábra tárul elénk. Ezek azok az euróövezeti tagállamok (Szlovákiával egyetemben), amelyek az egy főre jutó jövedelem tekintetében (vásárlóerő paritáson számolva) jelentős felzárkózást tudtak produkálni az EU-s átlaghoz viszonyítva.

Míg 1995-ben (vagyis a vizsgált év előtt 20 évvel) a balti államok "fejlettségi szintje" csupán az EU-15-ök átlagának 28%-án állt, addigra 2015-re ez az arány elérte a 66,5%-ot. Mindehhez azt is érdeme figyelembe venni, hogy a 2008-2009-es válság következtében mindhárom ország súlyos gazdasági veszteségeket szenvedett el, ám annál gyorsabb felépülést ért el.

 

eurob1234_20170802.png

 

Sárgával az EU-15-ök 100%-os jövedelemszintje, kék színnel a három balti állam felzárkózásának folyamata, míg narancssárga színnel a többi kelet-közép-európai gazdaság konvergenciája.

Az Európai Központi Bank elemzése arra a következtetésre jut, hogy a balti országok hosszú távú konvergencia-teljesítménye meghaladta azt a mértéket, amire a kiinduló jövedelmi szintjük alapján számítani lehetett.

Az EKB szakértői ezek alapján külön összehasonlító grafikont is készítettek:

 

balti3_20170802.png

 

A grafikon azt jelzi, hogy az adott ország mennyivel teljesítette túl vagy alul a saját kezdeti fejlettségi szintjéből adódó konvergencia-ütemet (feltételes konvergencia elmélet).

Régiós összehasonlításban így néz ki a balti országok felzárkózása:

 

egyforeeso_20170802.png

 

Ez állhat a háttérben

 

Az EKB elemzése szerint a gyorsabb felzárkózási ütem egyik oka az intézményi keretrendszer minőségében bekövetkezett javulás lehet. A Világbank Worldwide Governance Indicators nevű mutatója alapján mindhárom vizsgált országban látványos volt a javulás mértéke az elmúlt évtizedekben.

baltigwi_20170802.png

 

Arra is külön kitérnek, hogy a válságot megelőzően jelentős folyó fizetési mérleg hiányt halmoztak fel a balti országok (átlagosan közel 20% volt a GDP-arányos mínusz), ezért nem véletlen, hogy érzékenyen érintette ezeket a gazdaságokat a pénzügyi válság és gyors, valamint fájdalmas alkalmazkodásra kényszerültek. Egyedül Lettország kényszerült ebben az alkalmazkodási időszakban külső pénzügyi segítséget igényelni az EU-IMF párosától.

Az alkalmazkodás folyamatát nagyban megkönnyítette a rendkívül fájdalmas, de annál hatékonyabb belső leértékelés. Miután hirtelen megállt a tőkeáramlás a balti országok irányába a 2008-as válság következtében, mindhárom országnak jelentős kiigazítást kellett végrehajtania a túlértékelt reálárfolyamában. Különböző okokból, de mindegyikük a belső leértékelés stratégiáját választotta.

A gyors alkalmazkodásban szerepe volt a foglalkoztatás bővülésének, amit a munkaerőköltségek kiigazítása segített, valamint a külföldre vándorlás. A külföldre vándorlás hatása nagyon összetett: egyrészt a belső munkaerőkínálat csökkenése mérsékelte a munkaerőpiaci nyomást, és a külföldön dolgozó munkavállalók hazautalt jövedelme javította a fizetési mérleg egyenlegét, másrészt azonban negatívan hatott a munkaerőkínálatra és a demográfiai folyamatokra. 2004-es uniós csatlakozása óta Észtország népessége 3%-kal, Lettországé 12%-kal, míg Litvániáé 14%-kal csökkent, és elsősorban a fiatal munkavállalók költöztek külföldre.

 

Nem lesz könnyű menet

 

Az EKB közgazdászai ugyanakkor figyelmeztetnek: a balti államok eddigi sikerei nem garantálják a fényes jövőt, komoly kihívással kell ugyanis szembenézniük.

  • Egyrészt fenn kell tartaniuk versenyképességüket az egyre emelkedő bérköltségek és a lassuló termelékenységi ütem mellett.
  • El kell kerülniük a közepes fejlettségű országok csapdáját, valamint
  • Kezelniük kell az eurózóna változékony üzleti ciklusait.

Az elemzők hangsúlyozzák: a Világbank egy korábbi vizsgálata kimutatta, hogy az 1960-ban közepes fejlettségűnek mért 101 gazdaság közül csupán 13-nak sikerült 2008-ra a magas fejlettségű gazdaságok szintjére lépnie.

Az EKB balti országokra vonatkozó megállapításai sok esetben más régiós országok, így Magyarország számára is tanulságosak lehetnek. Jól látható, hogy egy gazdaság rugalmassága, alkalmazkodóképessége, munkaerőpiaci feltételei és kiszámítható intézményi környezete mind-mind fontos elemei a versenyképességnek. Nem véletlen, hogy a magyar kormány is ebbe az irányba mozdult el és versenyképesség-javító javaslatokat fogalmazott meg. Igaz eddig leginkább az üzleti környezetet befolyásoló döntések születtek, ezért kíváncsian várjuk az őszt, hogy a kormány bejelent-e reformértékű intézkedéseket.

Hozzászólok a cikkhez!