Négy veszély, amely a nyugdíjra gyűjtött pénzünket fenyegeti

Dátum: 2017. február 22.
Szerző: Hajdú Máté

A tőkepiaci folyamatokon kívül számos kockázat leselkedik még a nyugdíjcélra összekuporgatott megtakarításunkra, legyen az nyugdíjpénztár, nyugdíjbiztosítás vagy NYESZ. Ha túl drága megtakarítási formát választunk, a nettó hozamunk miatt szomorkodhatunk, ha pedig hirtelen kell a pénz és idő előtt hozzányúlunk a megtakarításhoz, akár a teljes tőkénket is elbukhatjuk, írja a Portfólió.

 

Korábban a „Mit tegyek, hogy gazdag nyugdíjas legyek? II. rész: Akkor most mibe fektessek?” című cikkünkben írtunk arról hogy melyik nyugdíjcélú terméket és miért érdemes választani. Most bemutatjuk, milyen kockázatok fenyegetik a nyugdíjra összegyűjtött pénzünket, illetve adunk pár ötletet ezek ellen.

 

1. Túl alacsony diverzifikáció

 

A legtöbb profi befektetési szakember szerint az egyik legnagyobb hiba az lehet, ha nem osztjuk meg eléggé a befektetési portfóliónk kockázatát különféle típusú értékpapírok közt (vagyis nem diverzifikálunk), legyen szó bármilyen befektetésről, megtakarításról. Hihetetlenül fájhat ugyanis az, ha például nyugdíjazás előtt 20 százalékot esik a részvényekben elhelyezett megtakarításunk értéke egy piaci anomália miatt és ezért még évekig kell várnunk, hogy a befektetői bizalom visszatérjen.

Éppen ezért nemcsak termékeken belül érdemes egy diverzifikált portfóliót összeállítani és jól megosztani a kockázatot különféle értékpapír-típusok közt, hanem érdemes egyszerre több termékben, több szolgáltatónál is tartani a pénzünket.

Ebben az elképzelésben az állam is támogat, hiszen a nyugdíjcélú termékekre igénybe vehető 20%-os adójóváírás éves maximuma magasabb, mint amit egy adott terméken keresztül fel tudunk venni:

  • önkéntes nyugdíjpénztárakra évente maximum 150 ezer forintot,
  • NYESZ-re évente maximum 100, illetve 130 ezer forintot,
  • nyugdíjbiztosításra évente maximum 130 ezer forintot vehetünk igénybe,

viszont a termékekre évente összesen visszaigényelhető szja mértéke 280 ezer forint.

Ha végül úgy döntünk, hogy több terméket futtatunk egyszerre, minden egyes szolgáltatónál ki kell fizetnünk a termékek és a befektetési eszközök költségeit is, ami szintén kártékony lehet a befektetésünk hozamára. Jó hír lehet viszont, hogy ezeken a költségeken is tudunk faragni.

 

2. Túl magas költségek

Önkéntes nyugdíjpénztár

Ha önkéntes nyugdíjpénztárba tesszük a pénzünk, a legtöbbet akkor tudjuk spórolni, ha minél több pénzt töltünk a megtakarításunkba évente, a sávos költségszerkezet miatt ugyanis arányaiban kevesebb költséget számítanak fel a nagyobb befizetésekre:

 

onyp_éves_százalékos_költsége.png

Nominálisan persze ez nagyobb kiadást jelent:

 

onyp_első_éves_költsége_eft.png

Emellett érdemes olyan megtakarítási portfóliót választani, amely alacsonyabb költségekkel dolgozik, a magasabb költség (amit aktív kezelésért, diverzifikálásért vagy többszörösen összetett alapok alapja konstrukciókért számítanak fel) ugyanis nem feltétlen jelent magasabb hozamot is.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) évente közzéteszi a nyugdíjpénztári portfóliók bruttó és nettó hozamadatait, ezek alapján ki tudjuk számolni a portfóliók kezelési költségét (a bruttó és nettó hozamok különbsége alapján), és össze tudjuk hasonlítani, a portfóliónk hozamát más portfóliókkal és más pénztárakkal is, tehát el tudjuk dönteni, hogy egy nyugdíj-portfólió többletköltségét megéri-e kifizetni a magasabb hozamért cserébe.

 

Nyugdíjbiztosítás

 

Az etikus életbiztosítási koncepció 2017 januári életbelépése óta jelentősen olcsóbbak lettek a megtakarítási célú életbiztosítások  (és a nyugdíjbiztosítások egy része is), ha két termék költségeit össze akarjuk hasonlítani a Teljes Költségmutató (TKM)  továbbra is jó eszköz erre.

Termékeken belül pedig főleg úgy tudunk spórolni, ha kerüljük a drágább eszközalapokat (ha unit-linkedet kötünk), sok esetben nem feltétlen éri meg kockázatosabb eszközalapot választani a többlethozam elérésének érdekében. Amellett, hogy a szerződésben 2017 januárja óta kötelező feltüntetni az alapok mögöttes költségeit is, az MNB oldalán remek összesítőt találhatunk a biztosítások TKM-értékeiről, alapokra lebontva. Az értékek közti különbséget az alapok mögöttes befektetési költsége okozza, tehát ha egy adott eszközalapnál magasabb a TKM, ennek a mögöttes kezelési költsége is magasabb.

Ezen kívül érdemes megjegyezni, hogy több olyan termék is a piacra került a közelmúltban, amely sávos költségelvonást használ, jellemzően egy hosszabb megtakarítási időszakra szóló biztosításnak nagyobb lesz az értékesítési költsége (vagyis az ügynökök jutaléka), mint egy olyannak, amelynél kevesebb idő van hátra a nyugdíjig. Sajnos a nyugdíjbiztosításunk futamidejét nem tudjuk befolyásolni, az a nyugdíjba vonulásig tart.

Az alábbi ábrán egy népszerű nyugdíjbiztosítás értékesítési költségszerkezete látható; látható, hogy míg egy 45 éves ügyfélnek az éves díjának 73%-át ki kell fizetnie az ügynökök jutalékára, egy 55 éves ügyfélnek mindössze a 33%-át. Természetesen nem ez a költségelem az egyetlen, ami alapján dönteni érdemes.

 

nybizt_ért_költsége.png

 

Nyugdíj-előtakarékossági számla

Ha a NYESZ költségein akarunk spórolni,

  • érdemes elcsípni egy banki akciót; az egyik bank jelenleg a befektetési jegyek vételi költségét engedi el, ha részt veszünk a megtakarítási programjukban,
  • viszont találkozhatunk olyan akcióval is, ahol a számlavezetési költséget engedik el.

Emellett itt is érdemes óvakodnunk az olyan alapoktól, amelyek

  • indokolatlanul drágábbak versenytársaiknál (például magasabb költségért cserébe alacsonyabb nettó hozamot érnek el),
  • mindössze egy, vagy túl sok mögöttes alapba fektetnek tovább, minden egyes ilyen mögöttes alapnak ugyanis legalább körülbelül 1% költsége van.

Az alapok költségeiről a kiemelt befektetői információs dokumentumokból (KIID) tudunk tájékozódni.

 

Befektetési költségek

Nem feltétlen érdemes egyébként túl aktívan kereskedni sem a nyugdíjszámlán, hiszen ennek is plusz tranzakciós költségei lehetnek, a gyakori portfólió-váltogatás különösen akkor nem indokolt, ha befektetési alapokba (vagy ehhez hasonló diverzifikált porfóliókba) fektetünk:

  • nyugdíjbiztosítás esetén 2-3 tranzakciót évente ingyen végezhetünk el (van, ahol korlátlanul válthatunk ingyenesen), ezután 1-2% az eszközalapok átcsoportosítási költsége,
  • nyugdíj-előtakarékossági számla esetén a költség nagyon változó annak függvényében, hogy milyen eszközt vásárolunk, pénzpiaci alapokkal, rövid kötvényalapokkal díjmentesen is bonyolíthatunk tranzakciót, míg egy nemzetközi, "külsős" részvényalapért akár 5-10%-ot is elkérhet a számlavezető pénzügyi intézmény, az is előfordul, hogy több tízezer forintos minimum díjat is megszabnak,
  • önkéntes nyugdíjpénztáraknál jellemzően párezer forint a portfólióváltás, de van, ahol akciók keretein belül ingyenes.

 

A váltási költségeken úgy tudunk spórolni, hogy egy aktív alapba, vagy egy céldátum alapba tesszük a pénzünket:

  • az aktívan kezelt (jellemzően abszolút hozamú) alapok jellemzően drágábbak a sikerdíj miatt, mint a többi alap, viszont a vagyonkezelő legjobb tudásának megfelelően igyekszik minden piaci környezetben pozitív hozamot produkálni,
  • a céldátum alapok jellemzően meghatároznak egy jövőbeli dátumot, az indulásuk körül még kockázatosabb befektetési stratégiát használnak, viszont a céldátumhoz közeledve egyre biztonságosabb pozíciókat vesznek fel.

Sok szakértő egyébként úgy gondolja, hogy nyugdíjcélra is a legegyszerűbb megoldás a legkifizetődőbb: egy olcsó nyugdíjszámla és rajta egy stabil gazdaság (például az Egyesült Államoké) részvényindexeit követő alap.

 

3. Infláció, alacsony hozamkörnyezet

 

Az infláció káros hatása köztudott, a pénzromlás ugyanis a megtakarításunk vásárlóértékét jelentősen ronthatja. Szerencsére számos eszköz létezik a reálhozamok romlásának kivédésére, például

  • az inflációkövető állampapírok  (ezeket például NYESZ-számlára is lehet vásárolni),
  • az (egyébként rendkívül ritka) inflációkövető betétek,
  • azok az alapok, amelyek inflációkövető állampapírokba fektetnek; rövid távon ugyanis hiába kártékony a hozamukra az emelkedő kamatozás, hosszú távon a megemelkedett kamatfizetés bővíti az alap egy jegyre jutó nettó eszközértékét, így tartós infláció mellett a hozamuk is összességében emelkedhet,
  • illetve minden olyan eszköz, amelynek a kamatozását a kibocsátó megemeli annak érdekében, hogy az inflációt ellensúlyozni tudja befektetőinek számára.

A legrosszabb persze az a patthelyzet, amiben jelenleg is vagyunk: ha az infláció beindult és a kockázatkerülő eszközök hozama még nem tudott ehhez felzárkózni. Idén várhatóan 2,4%-os inflációra kell számítanunk, a jegybanki alapkamat viszont 0,9% és mivel egy átlagos betétre 0,54% kamatot kapunk az MNB adatai szerint és egy éves lejáratú állampapír 2% kamatot fizet, ezért az infláció gyakorlatilag egy az egyben felemészti a kockázatkerülőbb befektetések hozamát. Szerencsére ez az állapot nem sokáig marad már fenn a várakozások szerint, addig is, azoknak, akik nem állnak még nagyon közel a nyugdíjhoz, érdemes lehet kacsingatni kockázatosabb befektetések felé.

 

4. Ha túl korán kell a pénz (lejárat előtti pénzkifizetések)

A legnagyobb kockázat a nyugdíjcélú megtakarításunkra talán mégis az lehet, hogy ha idő előtt fel kell törni a számlánkat és ki kell venni a pénzünket. Ennek ugyanis súlyos szankciói lehetnek:

  • a szerződés élettartama alatt felvett adójóváírás 20%-kal növelten való visszafizetése mellett
  • más adóterhünk is keletkezhet,
  • valamint a szolgáltató is vonhat le plusz költséget.

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk, hogy milyen adóterhek keletkeznek akkor, ha különféle nyugdíjcélú megtakarításokból különféle időpontokban kiugrunk. Jellemzően az összesre igaz, hogy 10 évvel nyugdíj előtt el kell indítani és nyugdíjba kell vonulni ahhoz, hogy a felhalmozott pénzt és állami támogatást ki tudjuk venni belőle.

 

nyug_megtak_adó.png

 

Ezek felett a szolgáltató is vonhat le plusz költséget az idő előtti megszüntetéskor, a legsúlyosabb szankciókkal talán a nyugdíjbiztosítások élnek. Az úgynevezett "visszavásárlási táblázat" megmutatja, hogy mekkora költséget von le a biztosító az ügyfél megtakarításából (illetve ennek adott részéből), ha adott évben visszakérjük a befektetett pénzünket (a fizetendő adókon felül).

Íme három népszerű, az etikus életbiztosítási koncepciónak megfelelő (tartamos biztosítások esetén 20 éves lejáratú) megtakarítási célú életbiztosítás teljes tőkére terhelt visszavásárlási költsége (egyéb költségek nélkül):

 

Etikus_visszavásárlás.png

Az egyszeri díjas életbiztosításoknak ennél egyébként sokkal kedvezőbbek a visszavásárlási feltételei, olyan szolgáltató is van, amely nem terheli visszavásárlási táblázattal az egyszeri díjas termékeit.

Önkéntes nyugdíjpénztár esetén

  • részleges, vagy teljes kifizetésnél jellemzően 3000 forintos díjjal tartozunk a szolgáltatónak amellett a költség mellett, amit a bank számít fel a tranzakció elvégzéséért,
  • ha viszont tíz év előtt akarunk hozzáférni a pénzünkhöz, ezt tagi kölcsön formájában tehetjük csak meg. Ennek díja jellemzően 1% körül mozog és a pénztár kamatot is számíthat fel a kölcsönvett pénzre, ami jellemzően jegybanki alapkamat +5 százalékpont.

Nyugdíj-előtakarékossági számlánál nincs lehetőség az idő előtti kivételre a számla megszüntetése nélkül, ha mégis így teszünk, a kiutalás az adó és az értékpapírok normál tranzakciós költsége mellett (ami lehet díjmentes, de akár néhány százalék is) a banki tranzakciós költségeket tartalmazhatja.

Persze ezek közül egyik költséget sem kell kifizetnünk, ha rendeltetésszerűen használjuk a megtakarítást és lejáratig tartjuk, érdemes ellenállni a csábításnak, hogy hozzányúljunk és elköltsük egy kocsira vagy lakásra, illetve ha tényleg mindenképpen kell a pénz, ez legyen az utolsó számla, amihez hozzányúlunk.

Hozzászólok a cikkhez!