Hogyan menjen nyugdíjba az egyszemélyes vezetésű cég tulajdonosa?

Dátum: 2015. szeptember 21.

Lehet jól nyugdíjba menni? Mire figyeljen az, aki a saját cégét igazgatja? Kinek tudja és hogyan átadni a stafétabotot?

Amikor közeleg a jól megérdemelt nyugdíj, az egyszemélyes vezetésű vállalkozás bajba kerülhet. Kinek kéne úgy átadni a stafétabotot, hogy az a vállalkozásnak ne okozzon veszteséget?  Két megoldás látszik kivitelezhetőnek: vagy nem szabad nyugdíjba menni addig, amíg az átadást meg nem terveztük vagy csak akkor, ha azt jó előre tudatosan felépítve tesszük.

Korábban írtunk arról, hogy a nyugdíjazásban egy nagy boom várható, ez igaz a vállalkozások vezetőire is. Aki az 1990-es években, a harmincas –negyvenes életéveiben alapított céget, bizony nyugdíjas korba lépett, vagy rövidesen eléri azt.

Az alábbiakban néhány megoldási javaslattal élünk mindazok felé, akik saját cégük vezetőjeként, a közeli jövőben szeretnének nyugdíjba vonulni.

Keressük meg a megfelelő utódot!

A cég átadásában egy erős pszichés gátat kell először legyőzni, hiszen aki saját magának alapította a céget, nehezen válik meg annak vezetésétől. Nem bízik meg senkiben olyannyira, mint saját magában. Jó megoldás lehet, ha van olyan családtag, akiben megbízunk, és aki szívesen átveszi a cég irányítását. Ha ilyen nincs a láthatáron, akkor vizsgáljuk meg, van e munkatársaink között olyan, aki kellően tapasztalt és motivált abban, hogy kineveljük belőle az utódunkat. Legutolsó esetben nézzünk szét a működési területünk berkeiben, válasszunk onnan megfelelő jelöltet, aki egy rövidebb átmeneti idő alatt bizonyíthatja, hogy megérdemelten szemeltük ki őt a családi vállalkozás vezetésére.

Amikor közeleg a jól megérdemelt nyugdíj, az egyszemélyes vezetésű vállalkozás bajba kerülhet.

Fokozatosan vonjuk ki magunkat a munkából

A cég tulajdonosaként van arra lehetőség, hogy csak részmunkaidőben foglalkoztassuk saját magunkat. A jogszabályok engedik az akár négy órás bejelentést is, igaz, a járulékok nem lesznek sokkal alacsonyabbak, azokat a minimálbér mindenkori összege után akkor is meg kell fizetni, ha részmunkaidőben dolgozunk. Amikor az utódunk már gyakorlottnak tűnik a cégvezetői feladatok ellátásában, fokozatosan adjuk át számára a terepet. Tanítsuk, motiváljuk, dicsérjük, és persze ellenőrizzük, de úgy, hogy a leendő cégvezető végig azt érezze, hogy bízunk benne és szándékunk a vezetés átadására töretlen.

Figyeljünk az alkalmazottakra!

Az alkalmazott nem tud megfelelően teljesíteni bizonytalan munkahelyi viszonyok között. A tapasztalt és megbízható kollégákra az átmeneti helyzetben még inkább szükségünk van, ezért időben kezdjük el feléjük kommunikálni a bekövetkező változásokat. Éreztessük velük, hogy az információk átadásával elismerjük a munkájukat, s a jövőben is számítunk rájuk.

Legyen jövőképünk!

Nyilvánvaló, hogy nehéz elengedni azt a munkát mely évtizedeken át kitöltötte a mindennapjainkat, főleg, ha mi saját magunk teremtettünk meg egy jól működő vállalkozást. Éppen ezért minden leköszönni készülő cégvezetőnek azt ajánljuk, hogy készüljön fel tudatosan a nyugdíjas napokra. Találja meg azt a hobbit és elfoglaltságot, ami tökéletesen képes kitölteni az aktív munkával töltött napok befejezésével keletkező űrt.

Jöhetnek a régi barátok, akikre eddig nem jutott elég idő, nagyobb figyelmet lehet szentelni a családi és egyéb társas kapcsolatoknak, de akár el lehet sajátítani néhány különlegesebb készséget igénylő sportot is. Aki szereti a vízi sportokat, tanuljon meg szörfözni, az adrenalin-függők pedig wakeboardozzanak, vagy menjenek el vadvízi-evezésre. Nem véletlenül említünk mozgással járó sportokat, fontos, hogy a testet alaposan tartsuk karban.

Családi-baráti programok szervezéséhez pedig kellenek nagy dolgok, csak némi elszánás és egy jó társaság.

Hozzászólok a cikkhez!