A nyugdíj fenyegetettség már túlnőtt a demográfiai problémákon

Dátum: 2016. augusztus 30.
Szerző: Hajdú Máté

"Félelmetes és szürreális", "egzisztenciális probléma", "vészhelyzet", - ilyen szavak repkednek, ha a globális nyugdíjhelyzetről van szó. Ez már jóval több, mint demográfiai válság.

A globálisan alacsony kamatok is fenyegetik a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát. Az angoloknál és az amerikaiaknál az a nagy kérdés, miből fizetik ki a nyugdíjakat, ugyanis nincs elég pénz, a nyugdíjigény viszont hatalmas. Írta a potfolio.hu a Financial Times cikkére hivatkozva.

A németországi nyugdíjhelyzettel is foglakoztunk már: sajnos nem lesz elég a 2029-ig 67 évesre tervezett nyugdíjkorhatár a nyugdíjrendszer fenntartásához, a fiataloknak még plusz két évet kell dolgozniuk - olvasható a Bundesbank jelentésében.

nyugdíjrendszer-222.jpg

Őrületes szinten van a nyugdíjválság

A világ nyugdíjrendszereinek problémái két egymást erősítő tényezőből fakadnak.

  • A már jól ismert demográfiai probléma: egyre hosszabb várható élettartam és a születésszám visszaesése.
  • És ami még annyira nem ivódott be a köztudatba: a globálisan alacsony kötvénypiaci hozamok.

Ugyanis az évek óta csökkenő tendenciát mutató kötvényhozamokkal a nyugdíjalapoknak egyre nehezebb eleget tenniük nyugdíjkifizetési igényeknek, sokan a világ jegybankjainak laza monetáris politikáját hibáztatják ezért.

Az angolok a népszavazás óta már tudják

Angliában az állampapírhozamok a júniusi népszavazás óta rekord alacsony szinten vannak. Ennek az egyik oka, hogy 350 tőzsdén lévő brit cég munkáltatói nyugdíjprogramjánál összesen 149 milliárd fontnyi nyugdíjdeficit gyűlt össze, ami azt jelenti, hogy az összesen 870 milliárd fontnyi nyugdíjkövetelésre nem lesz elég a 721 milliárdos vagyon. Ez a jelentős különbség csak a brit jegybank július végi kamatvágása óta eltelt öt nap alatt 10 milliárd fonttal nőtt.

Az angol jelenség Amerikában is jelen van

Amerikában a nyugdíjalapok vagyona körülbelül a duplájára nőtt 1999 óta. A baj az, hogy a nyugdíjkifizetésekkel járó költségek megnégyszereződtek. Természetesen ez hatalmas nyugdíjdeficitet eredményez. Az USA-ban az S&P 1500 index cégei által működtetett nyugdíjprogramokban júliusban 562 milliárd dolláros hiány keletkezett, megközelítőleg 160 milliárddal több, mint hét hónappal ezelőtt, köszönhetően annak, hogy tovább estek a kötvényhozamok.
Az állami nyugdíjalapok sem muzsikálnak sokkal jobban, vannak olyan becslések miszerint a nyugdíjdeficit ezermilliárd dollár körül van. Összehasonlításul: a 2014-es pénzügyi évben a többlet még ezermilliárd dollár volt. Ezt a jó hozamoknak köszönhették. A 2015-ös pénzügyi évben viszont jelentősen visszaesett a teljesítmény.

A nyugdíjas évekre érdemes spórolni

Nem mindegy, mennyit kell spórolni nyugdíjcélra

A hetvenes évektől kezdve a cégek többsége leállt a szolgáltatással meghatározott nyugdíjprogramokkal (defined benefit, DB) és egyre többen váltottak hozzájárulással meghatározott programokra (defined contribution, DC). A két rendszer közötti különbség a kockázat viselő személye. Ugyanis utóbbi leveszi a kockázatot a cégek válláról, és azt a munkavállalóra, vagyis a jövőbeni nyugdíjasra helyezi át, ezért egyre növekszik a népszerűségük a cégek körében. A Willis Towers Watson által vizsgált 19 fejlett országban a nyugdíjprogramok 48%-a már ilyen alapon működik. De az alacsony hozamok legalább olyan kockázatot jelentenek a DC programokra is, mivel a kifizetések értéke nagyban függ attól, hogy milyen hozamokat sikerült elérni a befektetések segítségével.

Mi a különbség a defined benefit (DB) és a defined contribution (DC) között?

A hozzájárulással bizonyos nyugdíjprogramok (defined contribution) a befizetések mértékét fixálják, általában a jövedelem egy bizonyos mértékében határozzák meg. Ez esetben a végső kifizetés nagysága legalább annyira függ attól is, hogy mekkora hozamot értek el a befektetésekkel. Míg a szolgáltatással meghatározott programoknál (defined benefit) a kifizetés mértéke van rögzítve. A számítás alapját a jövedelem mértéke és a munkában töltött évek képezik.


Összefogadva: defined contribution-nél a járulékfizetés, a defined benefit esetében pedig a járadékfizetés mértéke a rögzített.


A Financial Times cikke szerint, az emberek többsége akkor kezd el jobban megtakarítani, amikor úgy vélik, hogy jók a hozamok. A korábbi években az volt a szokás, hogy az emberek minden évben félretették a jövedelmük 8%-át 40 éven át. Így nyugdíjba vonuláskor a legutolsó keresetük 75%-ával megegyező jövedelmet tudtak maguknak biztosítani.

Antti Ilmanen az amerikai AQR alapkezelőtől máshogy vélekedik

Szerinte a fenti állítás csak éves 5,5%-os, infláció feletti hozamnál működhet. Úgy véli, ez nagyjából annyi, amennyit egy 60%-ban részvényeket és 40%-ban kötvényeket tartó amerikai befektetési portfólió hozni tudott 1951 óta. Ennek megfelelően, ha a jövőben a hozamok két százalékponttal 3,5%-ra csökkennek, a nyugdíjra spórolóknak már jövedelmük 15%-át kellene félretenniük minden évben.

Andrew Lapthorne a Société Généralétól is más állásponton van.

Abban az esetben, ha ma valaki 100 dollárt fektet egy kötvényeket és részvényeket egyenlő arányban tartó portfólióba, akkor a költségeket levonva 20 év múlva 21,8 ezer dolláros portfóliója lesz.  2006-ban ugyanez a befektető ugyanezzel a befektetéssel 60 ezer dollárt kereshetett volna a hozamokból, 30 évvel ezelőtt pedig 150 ezret.

A helyzet akkor se lenne jobb, ha máig érvényben is lennének a múltbéli hozamok. 2013 végén egy 401 (K)-s számlán lévő medián összeg - azoknál a háztartásoknál, ahol már nincsen messze a keresők nyugdíjazása - 104 ezer dollárt tett ki, és ha feltételezzük, hogy évente ennek csak 4%-át használja fel a jogosult, akkor ez évről évre 4 ezer dolláros jövedelmet jelent.


A 401(K) Amerikában nagyon népszerű vállalati nyugdíjprogram. Ez esetben a munkavállaló egy meghatározott összeget tesz félre a fizetéséből, amihez a munkáltató is hozzájárulhat pénzzel. Ezt a megtakarítást az állam is támogatja adójóváírás formájában. Jellegét tekintve lényegében egy hozzájáruláson alapuló (DC) nyugdíjprogramról van szó.

Forintban kifejezve ez az összeg megközelítőleg 1,1 millió forint éves szinten. Szóval havi szinten 92 ezer Ft nyugdíjról beszélünk.

Van megoldás a kialakult nyugdíjhelyzetre?

  • A DB-programok között vannak olyanok, amelyek stratégiákkal igyekeznek csökkenteni a kockázatot. Angliában például többen is ráálltak az ún. kötelezettség-vezérelt befektetésre. Ez azt jelenti, hogy megbecsülik, hogyan alakulnak majd a jövőbeni kifizetések, és ezek felmerülési évéhez igazítják a befektetések lejártát. Gyakorlatilag kötvényvásárlásban látják a kiutat. Addig oké, hogy a kötvényárfolyamok emelkedésével a nyugdíjvagyon értéke is nő, ami valamelyest kiegyensúlyozza az alacsony hozamok okozta károkat. De ha esnek a kötvényhozamok, az ilyen stratégia sokkal költségesebb tud lenni, plusz a kötvényvásárlással ők maguk is hozzájárulnak a még alacsonyabb kamatszinthez.
  • Másik megközelítés a nagyobb kockázat vállalását jelenti. Amerikában több nyugdíjalap is hatalmas összegeket fektet a kockázatos befektetésekbe. 1995-ben a nyugdíjvagyon még 5%-a volt fedezeti alapokban, tavaly pedig már 24%. Sajnos csalódniuk kellett, ugyanis a hedge fundoknak (kockázati alapoknak) magasak a díjai és a gyengén teljesítettek. Emiatt több nyugdíjalap is letett az ilyen típusú befektetésekről.
  • Voltak, akik azzal kísérleteztek, hogy a nyugdíjeszközeiket és kötelezettségeiket érintő kockázatokat eladják egy biztosítónak. Olyan szempontból ez jogos lépés volt, hogy a vállalatok többségének nem tartozik az alaptevékenységébe az ilyen típusú kockázatkezelés, a biztosítók viszont már szereztek gyakorlatot ebben. Ennek a megoldásnak a hátránya, hogy csökkenő kötvényhozamok estén a befektetéseken elért hozamtól függetlenül a biztosítónak ki kell fizetni a kockázatátvállalás/kezelés költségét.

Összefoglalva a helyzetet, érdemes hozzákezdeni az öngondoskodás valamely formájához

Többféle terv létezik a helyzet kezelésére, de közel sem biztos, hogy ezek a gyakorlatban működni fognak. Eddig úgy látszik, hogy a jövőben többet kell megtakarítanunk, többet kell dolgoznunk és lejjebb kell adni az elvárásainkból.

Hozzászólok a cikkhez!

Legyen Ön az első aki megosztja gondolatait a cikkel kapcsolatban!