A 65 évnél fiatalabbak komolyan aggódhatnak a nyugdíjuk miatt

Dátum: 2017. március 14.
Szerző: Hajdú Máté

Az aktív korú lakosság teljes terhelését kifejező “szendvics- index" a számítások szerint jelenleg 1,62, vagyis 100 aktív korúnak 162 inaktív embert tart el.

Néhány évtizeden belül majdnem annyi 80 évesnél idősebb ember él majd az EU-ban, mint ahány gyermek. Hamarosan a jelenlegi 4 helyett csak 2 munkaképes korú ember jut majd minden egyes 65 évesnél idősebb lakosra. A magyar lakosság megállíthatatlan öregedése fenyegető demográfiai katasztrófaként tornyosul a nyugdíj, az egészségügyi és a szociális ellátó rendszerek fölé. Mégis úgy beszélünk e rendszerek jövőjéről, mintha azok normális működését és az ellátások értékállóságát a jelenlegi eszközökkel garantálni lehetne. Pedig ez elérhetetlen.

2017. március 13. án írt cikünkben  "A nyugdíj komoly jövedelmi visszaesés lehet" a Groupama felmérése alapján a magyar lakosság várható nyugdíj összegével kapcsolatos félelmeiről írtunk. Jelen cikkünkben számokkal, demográfiai adatokkal támasztjuk alá, hogy a félelem megalapozott. Teljesítsen bármilyen jól a gazdaság, egyre kevesebb gazdaságilag aktív embernek kell egyre több inaktív embert eltartania. Magyarország elutasítja a „brüsszeli” bevándorláspolitikát, attól félvén, hogy a más kultúrájú, és szapora bevándorlók visszafordíthatatlanul átalakítják Európa általunk ismert és szeretett képét. Brüsszelben is, itthon is kevés szó esik arról, hogy egyre kevesebb aktív korú tartja el a gyerekeket és az egyre több idős embert.

Csak az öngondoskodás lehet a megoldás

Egyre nyilvánvalóbb, hogy másfél évtizeden belül félmillióval kevesebb - munkaerőpiacra beérő - gyerekkel és félmilliónyi vagy annál is több kivándorlóval (tartósan külföldön dolgozóval), azaz egymillióval kevesebb járulékfizetővel nem lehet biztosítani kétszázezerrel több nyugdíjas ellátmányát a ma megszokott szinten. De ki meri ezt megmondani az öregeknek? És a leendő öregeknek? Látjuk a választ: senki. A kormányzat nyugtat: a rendszer fenntartható, nem kell aggódni. Persze halkan azért hozzáteszi, hogy legfeljebb 2030-ig lehet ebben reménykedni. Jelenleg az egyetlen érdemi megoldás az öngondoskodás lehet, nem véletlenül támogatja az állam adójóváírással a nyugdíj-előtakarékossági lehetőségeket. Aki erre csak legyint, annak tudnia kell, hogy az öngondoskodást bármely okból elutasító döntésével törvényszerűen a gyerekei nyakába varrta magát, akiket a törvények erejénél fogva szülőtartási kötelezettség terhel.

Sajnos a pénzügyi megtakarítások értékállóságát nagyban befolyásolják az elkerülhetetlennek tűnő gazdasági és főleg pénzügyi válságok. A gazdaságilag aktív lakosság befizetéseiből finanszírozott nyugdíjrendszer ebből a szempontból sokkal stabilabb, csak hát mindenütt kevés gyerek születik a fejlett világon, ezért lehetetlen a rendszer fenntartása.

A kilátásokat napról napra rontja az európai társadalmak megállíthatatlan öregedése, amely a következő tényezők összhatásaként drámai katasztrófaként tornyosul fölénk.

Örüljünk, mert tovább élünk

Nő a születéskor várható élettartam. Az EU átlagában a 2060-ig szóló legfrissebb előrejelzés szerint férfiak esetében a jelenlegi 77,6 évről 84,7 évre, nők esetében 83,1 évről 89,1 évre nő a születéskor várható élettartam. Magyarországon a születéskor várható élettartam 2060-ig a férfiak esetében 10,1 évvel (71,9-ről 82 évre) - a nők esetében 8,2 évvel (78,8-ről 87 évre) nő. Tovább élünk - tovább leszünk nyugdíjasok.

Nő a nyugdíjkorhatár (65 év) betöltésével várható további élettartam. Magyarországon a 65 éves korban várható további élettartam 2060-ig a férfiak esetében 6,3 évvel (14,5-ről 20,8 évre)- a nők esetében 6 évvel (18,1-ről 24,1 évre) nő. Egyre hosszabb ideig leszünk nyugdíjasok.

 

love_old_people_the_heart_of_pen.jpg

Ha nem születik több gyerek, akkor jöjjenek a bevándorlók?

A termékenység nem éri el a társadalom reprodukciójához szükséges 2,1-es értéket (vagyis száz termékeny korú nőnek az EU egyetlen tagállamában sincs legalább 210 gyermeke), így a fiatal korosztályok létszáma folyamatosan csökken. Az EU átlagában a teljes termékenységi ráta 2013-ban 1,59 (Magyarországon 1,38) volt, ami lassan emelkedhet az elkövetkező évtizedekben, hogy elérje 2060-ban az 1,76 (Magyarországon az 1,64) értéket - ami még mindig folyamatos népességcsökkenéshez, és az idősek arányának további növekedéséhez vezet.

A fiatalok arányának csökkenését és a népességfogyást a nettó bevándorlás ellensúlyozhatná. Magyarországon egyelőre szóba sem jön ez az opció, az EU egészében azonban 2060-ig összesen 55 millió bevándorlóval kalkulálnak, különösen a legfőbb célországokban: Olaszország (15,5 millió), Németország (7 millió) és Spanyolország (6,5 millió). A Brexit után nyilván változik a kép Nagy-Britannia tekintetében, ahová az előrejelzés szerint 9,2 millió bevándorló érkezne 2060-ig.

A fenti folyamatok eredőjeként a gyermekek (0-14 évesek) aránya az EU tagállamaiban 2060-ig 15% körül ingadozik, míg a 15-64 év közötti korosztály aránya 66%-ról 57%-ra csökken. A 65 évesnél idősebb korosztályok aránya viszont drámai mértékben emelkedik (18%-ról 28%-ra), s különösen nő a 80 felettiek aránya (5%-ról 12%-ra). Vagyis néhány évtizeden belül majdnem annyi 80 évesnél idősebb ember él majd az EU-ban, mint ahány gyermek. A vén Európa egyre vénebb lesz. Nálunk vénebbek csak a japánok (most és mindörökké).

Van négy index…

E fejleményeket tükrözi az öregségi függőségi ráta (a 65 évesnél idősebbek számának aránya a 15-64 éves korosztályok létszámához) alakulása. Ez a ráta az EU átlagában a jelenlegi 27,8%-ról 50,1%-ra nő 2060-ig, vagyis a jelenlegi 4 helyett csak 2 munkaképes korú ember jut majd minden egyes 65 évesnél idősebb lakosra.

Ennél súlyosabb képet mutat a teljes öregségi függőségi ráta alakulása, amely a 14 évesnél fiatalabb és a 65 évesnél idősebb korosztályok létszámát viszonyítja a munkaképes (15-64 év közötti) korúak létszámához. Ez a mutató a jelenlegi 51,4%-ról 76,6%-ra nő. Lengyelországban és Szlovákiában a növekedés meghaladja a 40%-ot! Magyarországon a növekedés 31,7%-ra becsült (a jelenlegi 46,6%-ról 78,3%-ra). Íme, a szendvicsgeneráció (azaz a leszármazók és a felmenők tekintetében egyaránt eltartói pozícióba kerülő korosztályok) sanyarú jövője!

Ennek a jövőnek az érzékeltetésre bevezették a “NyugdíjGuru szendvics-indexet", amely azt mutatja meg, hogy az itthon legalább minimálbér után járulékot fizető aktív korú foglalkoztatottak száma hogyan viszonyul az összes többi ember számához (nyugdíjas, gyermek, egyéb ellátottak + minimálbér alatt adózók + nem itthon dolgozók + ellátás nélküli munkanélküliek + szürke és fekete gazdaságban tevékenykedők). Az aktív korosztályok teljes terhelését ugyanis csak akkor határozhatjuk meg, ha nem pusztán az inaktív idősek számát, hanem a szintén inaktív gyermekkorúak számát, valamint az összes inaktív aktív korú személyt (ideértve a nem láthatóan aktív, azaz a szürke- vagy feketegazdaságban robotoló személyeket is), továbbá a tartósan külföldön dolgozók létszámát is figyelembe vesszük.

Tovább pontosítja ezt a “a Farkas féle szendvics-indexnek" (Farkas András nyugdíjszakértő után) nevezett mutató, amikor az aktív korú eltartók körébe csak azokat vesszük be, akik legalább a mindenkori minimálbér utáni nyugdíjjárulékot fizetik (hiszen az ennél kevesebbet fizetők - pl. közfoglalkoztatottak, ellátások mellett részmunkaidőben vagy kereseti korláttal dolgozók, egyszerűsített foglalkoztatási formákban dolgozók, ekhósok, katások, stb.) csak olyan minimális összegű járulékot fizetnek, amellyel számottevő mértékben nem képesek hozzájárulni a mindenkori nyugdíjak fedezetének megteremtéséhez. Ez az itthon dolgozó aktív korú lakosság TELJES terhelését kifejező “Farkas féle szendvics- index" Farkas András szerint már ma is 1,62, vagyis 100 aktív korúnak már ma is 162 inaktív ellátásának fedezetét kell megteremtenie. Azért “szendvics"-index, mert az eltartó korosztályt két irányból nyomja a két fő inaktív korosztály: az idősek és a gyermekek tömege. És hatalmas rajtuk az “oldalnyomás" is, amit az aktív korú, de a fehér gazdaságban nem dolgozó emberek, valamint - a kieső járulékbevétel miatt - a külföldön dolgozó magyarok tömegei fejtenek ki az eltartó rétegre. A “szendvics"-index évről-évre romlik, ahogyan nő a nyugdíjasok létszáma, csökken a munkaerőpiacra belépő fiatalok száma, nő a külföldön tartósan dolgozó magyarok száma, nő a kedvezményes adózási formát (pl. kata) választók száma, csökken a vállalkozások járulékterhe (szocho) és nem csökken drámaian a szürke- és fekete gazdaság aránya (amelyet jelenleg is 20% körüli értékre becsülnek a GDP százalékában). Az EU alkalmaz egy hasonló mutatószámot, a teljes gazdasági függőségi rátát, amely a teljes inaktív populáció létszámát viszonyítja a munkát végző 20-64 évesek létszámához (ez már az ötödik index!). Ez a mutató önmagában is elég ijesztő, az EU átlagában jelenleg 1,2 körül ingadozik, 2606-ra pedig legalább 1,4-re nő.

Meddig emelkedhet a nyugdíjkorhatár?

A negatív hatásokat ellensúlyozhatja, ha a munkaerő létszámát képesek növelni az öregedő társadalmak. Ennek egyik forrása, ha nő a nyugdíjkorhatár, vagyis hosszabban dolgoznak az emberek. Az előrejelzések szerint az EU átlagában az 55 évesnél idősebb dolgozók aránya a 2013-as 50,3%-ról 67,1%-ra nőhet 2060-ig, elsősorban a Lengyelország kivételével minden tagállamban emelkedő nyugdíjkorhatárok következtében. A másik munkaerő-forrás az aktív korú nők nagyobb arányú munkába állása lehet. (Magyarországon a nők kedvezményes nyugdíja ezzel éppen ellentétes hatású.) Mindez azonban nem képes megállítani a munkaerő fogyását az Unióban, amely - a nagyarányú bevándorlás ellenére! - 2060-ig eléri a 8,7 millió fős csökkenést. Ennek egyenes következménye, hogy az EU-tagállamok GDP-növekedésének EGYETLEN forrása a termelékenység növelése marad - amit az idősödő társadalom nagyon nehezen képes produkálni. (A gyorsuló ütemben zajló 4. ipari forradalomnak a globalizáció 3. hullámát meglovagolni képes exponenciális vállalkozói jellemzően huszon- és harmincévesek.nem az idősebb krosztály.)

Európa a világ GDP-jének negyedét adja, lakossága a világ népességének 7%-át teszi ki. Mindkét mutató folyamatosan romlik.

Végezetül érdemes nemzetközi tükörben is egy pillantást vetni Európa demográfiai hanyatlására. 1950-ben a jelenlegi EU-tagok össznépessége a világnépesség 14,7%-át tette ki. Ma 7%-ot is alig ér el, 2060-ra 5% körüli értékre zuhan (a félelmesnek látszó migrációs hullám ellenére is!).

Mégis mire számíthatunk?

A fentiek tükrében az EU tagállamok egyike sem kerülheti el a nyugdíjrendszere kisebb-nagyobb reformját a következő évtizedekben. A nyugdíjkorhatár 70-72 évre emelése, majd a várható élettartam növekedéséhez kötött automatikus további emelkedése borítékolható, ahogyan a nyugdíjvárományok jelentős csökkenése is. Mindaddig, amíg egy nagyi-forradalom el nem söpri a Bismarck óta lényegében változatlan folyó finanszírozási paradigmát és nem állít a helyébe egy fenntartható modellt, amely figyelembe veszi az exponenciális technológiai változások munkaerőpiacokra, egészségügyre, élettartam-növekedésre gyakorolt gyökeresen felforgató hatásait is.

A statisztikai adatok forrása: The 2015 Ageing Report, Economic and budgetary projections for the 28 EU Member States (2013-2060), European Commission. Az Európai Bizottság kiadványa az idősödés gazdasági, költségvetési hatásairól tartalmaz előrejelzéseket az EU-tagországokban a 2013-2060 közti időszakra vonatkozóan.

 

Szavazás

Ön szerint hogyan kell ellensúlyozni a nyugdíjrendszert felborító demográfiai változásokat?

Hozzászólok a cikkhez!