Vannak munkakerülő kollégái? Akkor ez Önnek szól!

Dátum: 2017. november 30.
Szerző: Szalay Attila

Van olyan munkatársa, aki csak úgy tesz, mintha keményen dolgozna, de közben csak lopja az időt? Úgy érzi, hogy helyette is Ön dolgozik? Bemutatjuk a munkakerülő kollégák típusait!

1. típus: A látványdolgozó

Azért, mert valaki úgy tesz, mintha nagyon keményen dolgozna, még nem biztos, hogy valójában úgy is van. Léteznek olyan dolgozók, akiknek kiváló érzékük van a munkakerüléshez olyan formában, hogy a főnökük közben meg legyen győződve arról, hogy kihajtják a lelküket. Amikor látják őket, buzgón dolgoznak, de mihelyt elfordulnak a figyelő szemek róluk, már nem is törik magukat össze. Jól reklámozzák magukat, ha tényleg megcsinálnak valamit, azt mindig látványosan teszik, hogy ne legyen feltűnő a valódi munkakerülésük.

Mi a helyzet ha nem dolgozik megfelelően a kolléga?

2. típus: A „nem tudom” kolléga

Egyáltalán nem biztos, hogy nem tudnának megcsinálni egy-egy munkafolyamatot, de a látszólagos hozzá nem értésükkel ügyesen távol tartják magukat a komolyabb feladatoktól. Ez nyilvánvalóan szakmaiatlanságnak hat, de valószínűleg már felmérték a helyzetet, hogy ez még belefér anélkül, hogy veszélybe kerülne az állásuk. A felettesek viszont szeretnek biztosra menni, az igazán húzós feladatokat a megbízható, jól dolgozó munkatársaknak osztják ki, ezért a „nem tudom” kollégák ügyesen kihúzzák magukat ezek alól.

3. típus: A számító munkatárs

A munkakerülés magasabb szintjén játszik, tudatosan, előre megtervezetten kerüli a húzósabb időszakokat. Pont arra az időszakra kér szabadságot vagy cserél műszakot, amikor várhatóan sok lesz a feladat. Pont akkor kell előbb elmennie, amikor részfeladatok kiosztása zajlik. Nehéz tetten érni őket, de ugye ha többször előfordul az ilyesmi, az előbb-utóbb feltűnést kelt.

4. típus: A „nemember”

Szeretünk úgy tekinteni a munkahelyre, mint egy csapatra, a munkatársainkra pedig, mint a csapattársainkra. Nos, a „nemember” nagyon nem így látja a világot, ő mindenféle rossz érzés nélkül hárítja el, ha valami olyan feladattal bízzák meg, ami szigorúan nem kötődik a munkaköréhez. Egy munkahelyen gyakran előfordul, hogy néha mindenkinek be kell segítenie a másiknak (csapat, ugyebár), de a „nemember” egyszerűen nemet mond az ilyen kérésekre.

Mit tehetünk az ilyen munkakerülő kollégákkal szemben?

Igen kényelmetlen helyzetről beszélünk, hiszen nehéz bizonyítani a munkatársunk lustaságát, és nem is léphetjük át a határainkat, a kollégák teljesítményének felügyelete és értékelése a felettes dolga, nem a mi tisztünk. Ugyanakkor az sem megoldás, hogy csendben tűrjük ezt a folyamatot, mert belső feszültséget szül bennünk, ami a saját munkánk rovására megy. Egy idő után már csak arra tudunk gondolni, hogy a másik helyett is mi dolgozunk.

Próbáljunk beszélni az illetővel, de fontos, hogy ezt indulatok nélkül, nagy empátiával tegyük, mert nem tudhatjuk, hogy mi húzódik meg a magatartása hátterében! Konkrét példákkal finoman jelezzük neki, hogy az utóbbi időben a mi asztalunkon landolnak az ő feladatai is, ám ha erre támadóan reagál, akkor ne bonyolódjunk bele egy esetleg elmérgesedő vitába. A jövőben viszont jobban figyeljünk arra, hogy mit csinálunk meg más helyett.

Hozzászólok a cikkhez!

Legyen Ön az első aki megosztja gondolatait a cikkel kapcsolatban!