Négy mondat, amivel elbukjuk az állásinterjút

Dátum: 2017. március 09.
Szerző: Szalay Attila

Az állásinterjú olyan, mint az első randi. Lehet, hogy működik a kémia, jó hangulatban telik az idő, kölcsönös a szimpátia, de egyetlen félresikerült mondat lerombolhat minden addigi pozitívumot. Mi most mutatunk 4 tipikus példát is erre. Kerüljük őket!

 

„Nem volt időm felkészülni...”

 

Valószínűleg már, amikor kimondjuk ezt a mondatot, akkor érezzük, hogy nem kellett volna. Sajnos az nagyon hamar kiderül egy állásinterjún, ha a pályázó nem készült fel alaposan a cégből. Nem tudja, pontosan mivel foglalkozik, mik a céljai és a megpályázott pozícióval kapcsolatban sincsen képben.

Ha valaki azt gondolja, hogy egy állásinterjún a megjelenés önmagában nyerő, az nagyot téved. Ha még arra sem vesszük a fáradságot, hogy utánaolvasunk a dolgoknak, az vajon meggyőző lesz rólunk? Abból az jön le, hogy precíz, megbízható munkaerő lennénk? Persze, hogy nem, de ha még kifogásokat is keresünk az alapvető hiányosságunkra, úgymint nem volt időnk felkészülni, totál amatőrnek is tűnünk majd cserébe.

 

jótanácsok, hogyen beszéljünk az állásinterjún

 

„Minden érdekel, mert mindenképpen váltani akarok!”

 

Nagyon jó dolog, ha valaki elszántnak akar mutatkozni egy állásinterjún, de nem szabad túlzásba vinni a dolgot. Ennek a mondatnak ugyanis nem az az üzenete, hogy ha azt kérik tőlünk, hordjunk el tíz mázsa sziklát, akkor 15-öt viszünk arrébb…

Inkább azt sugallja, hogy minket igazából nem is az adott pozíció és feladatkör motivál, hanem a menekülés a jelenlegi helyzetünkből. Azaz bármit, csak azt ne, ami most van. De a cégeknek nem a „bármit” kell, hanem az „ezt akarom”. Egy állásinterjún inkább azt kellene kihangsúlyoznunk, hogy miért szeretnénk a megpályázott pozícióban dolgozni.

 

„Magasabb összeget adtam meg a bérigénynél, hogy legyen miből alkudni.”

 

Van olyan helyzet, amikor a kiválasztás egy pontján a béralku kerül terítékre, de abban kár reménykedni, hogy ha jelentősen magasabb összeget adunk meg, jó eséllyel megkapjuk a valójában vágyott összeget. Kimondva elismerni ezt pedig tényleg öngól.

A cégeknek általában határozott elképzelésük van arról, hogy az adott munkakörre mennyit szánnak anyagilag. Részben azért is, mert pontosan tudják, hogy mekkora a piaci viszonyoknak megfelelő reális fizetés. Márpedig ezzel egy szakértő jelentkezőnek is tisztában kellene lennie.

 

„A kollégáim helyett is én dolgoztam.”

 

Hétköznapi, baráti beszélgetéseken belefér, hogy így beszéljünk a munkahelyünkön betöltött szerepünkről, de egy állásinterjún irtó rosszul veszi ki magát, ha egy ilyen megfogalmazással próbáljuk eladni magunkat. Ez így ugyanis színtiszta nagyzolás.

Persze érezhetjük úgy, hogy két ember helyett dolgozunk, de diplomatikusabban kellene előadni az átlag feletti teherbírásunkat, hogy ne negatív érzésekkel fűszerezve csapódjon le az információ a másik félnél. Hozzunk inkább konkrét példát arra, hogy az előző munkahelyünkön milyen komoly problémákat oldottunk meg, milyen újszerű, sikeres ötletekkel álltunk elő. A tettekből látszik majd a szerepünk fontossága.

Hozzászólok a cikkhez!