Mi lenne, ha teljesen őszinte önéletrajzot készítenénk?

Dátum: 2019. április 18.
Szerző: Szalay Attila humánerőforrás vezető

 

Az önéletrajz olyan, mint egy fotósorozat. Van rajta egy kis smink, egy kis retusálás és jól kigondoltan megkomponált a beállás – tehát a valóság alaposan fel van turbózva benne. A HSA szakértője most annak járt utána, hogy mi lenne, ha ezzel szemben teljesen őszinte, a hibáinkat is tartalmazó önéletrajzot csinálnánk.

 

Egy amerikai szakember, Jeff Scardino azonban gondolt egy merészet, és megalkotott egy totálisan rendhagyó önéletrajzsablont, amely a pályázó gyengeségeit, hibáit is kidomborítja. Ő nem egy feljavított, tökéletesen beállított fotóban hisz, hanem abban, amelyiken csukva van a szemünk, rosszak a fények és kócos a hajunk – azaz a kendőzetlen valóságban.

Az önéletrajzokban jól megszokott, a pályázó erősségeit kiemelő pontok (tanulmányok, szakmai elismerések, munkatapasztalat) mellett a Scardino-féle CV-be a következő elemek is bekerültek:

Elszalasztott célok: amit valaha kitűztél magad elé, ám nem teljesítetted valamilyen okból.

Gyengeségek: pl. van angol nyelvvizsgám, de nem használom aktívan a nyelvet.

Rossz referenciák: megadja olyan emberek elérhetőségét is, akikkel rosszul sikerült az együttműködése, például a volt főnökét, akivel szakmai konfliktusa támadt.

 

Mindez megéri?

 

Az ötletgazda letesztelte, és az eredmények imponálóak voltak. Elkészítette a hagyományos, „kiszínezett” önéletrajzát, illetve ezt az újszerű, általa csak „Relevant resume”-nek nevezett CV-t, és mindkettőt elküldte ugyanahhoz a tíz munkaadóhoz. A hagyományos önéletrajzára csak egy reakciót kapott, de az is elutasító volt, miközben a hibákat is tartalmazó verzióra a tízből nyolcan válaszoltak, és öt állásinterjú is összejött belőle.

 

Mitől lehet jó ez a módszer?

 

Scardino ötlete elsősorban két dolog miatt lehet működőképes. Az egyik az, hogy aki ilyet csinál, az biztosan kitűnik a tömegből, a HR-es több száz beérkező önéletrajzból is kiszúrja magának az illetőt, és meg is jegyzi. A másik az lehet, hogy az őszinteségre játszik. Senki sem tökéletes, és ezt minden HR-es tudja akkor is, ha az adott önéletrajz mást mutat.

Scardino viszont nem is akar színházat játszani, ő egyből a „csúf igazságot” mutatja, ami szimpatikus lehet a munkáltatónak, hiszen helyes önismeretről árulkodik. Ráadásul ha jól csinálják, egy-két kisebb hiányosság kiemelésével el is terelhető a figyelem egy nagyobb gyengeségről.

 

Mégis miért NEM érdemes vele próbálkozni?

 

Bár mi magunk is ötletesnek tartjuk a kísérletet, a magyarországi tapasztalatok azt mutatják, hogy erre nem felkészültek cégek. Mert ha később valamiért nem válik be az ilyen önéletrajz után felvett munkaerő, akkor könnyedén felelőssé tehető a kiválasztását lefolytató személy.

Amikor egy pályázót felveszünk, az kicsit olyan, mint egy párkapcsolat kezdete: az elején szeretjük csak a pozitív dolgokat meglátni a másikban, a negatívumokat (ha vannak) csak később, a közös mindennapok során vagyunk hajlandóak elfogadni. Ha előre ismerjük azokat, talán randira (állásinterjúra) sem hívjuk a kiszemeltet. És ezzel nem azt állítjuk, hogy hazudni kellene az önéletrajzban, csupán azt, hogy továbbra is kifizetődőbb a valós erősségeinkre koncentrálni benne.

Hozzászólok a cikkhez!