Meddig egészséges a munkahelyi barátkozás?

Dátum: 2018. szeptember 17.
Szerző: Szalay Attila humánerőforrás vezető

A világ legszerencsésebb embere, akit a munkahelyén nem kollégák, hanem barátok vesznek körül – gondolhatnánk. De nem biztos, hogy minden esetben jó, ha erős baráti szálak fűzik egymáshoz a munkatársakat. Mi az a pont, ameddig még egészséges a munkahelyi barátkozás, és mi az, amin túl már nem?

 

Érdemes törekedni a jó kapcsolatra!

 

Egyértelmű, hogy a kollégákkal kialakított harmonikus kapcsolat nagyban megkönnyíti a munkavégzést és a mindennapokat. Ha általában jó hangulatban telik a munkaidő, mindenki sokkal nagyobb kedvvel jár be dolgozni, aminek pozitív hatása van az eredményességre is. Ezek egymást erősítő folyamatok, tehát valamilyen szinten érdemes törekedni és energiát fektetni abba, hogy jól kijöjjünk azokkal a kollégáinkkal, akikkel közvetlen munkakapcsolatban vagyunk.

Ebbe belefér, hogy a közös ebédek alkalmával a személyiségünkből is megmutassunk valamennyit, beszéljünk a hobbijainkról, kedvenceinkről, aktuális témákról.

 

Ne keverjük össze a barátsággal!

 

A jó munkahelyi kapcsolat nagyon könnyen megtévesztheti az embert. Ha valakivel jól elbeszélgetünk a munkahelyen, hatékonyan tudunk együtt dolgozni, az már barátnak tekinthető? Ez az a kérdés, ami sokszor zavart okoz a rendszerben. Egy baráttal ugyanis a felszínesnél mélyebb beszélgetésekre is szükségszerűen sor kerül, vele ki lehet tárgyalni a magánéleti nehézségeket, a személyes problémákat is. Tanácsokat és megértést remélhetünk tőle.

Ugyanakkor nem biztos, hogy életünknek ebbe az oldalába szerencsés beavatni egy kollégát, akinek a felénk mutatott kedvessége elképzelhető, hogy csak a munkahelyi jó viszony fenntartása miatt alakult ki. Kínossá is válhat, ha olyan kollégát fárasztunk a gondjainkkal, aki nem érzi úgy, hogy ez rá tartozna.

 

Könnyen a munka rovására mehet!

 

Ha szoros barátság alakul ki két munkatárs között, annak lehetnek negatív hatásai is a munkavégzésre. Egyrészt a jó hangulat kialakításában áteshetünk a ló túloldalára azzal, hogy baráti csevejnek tekintjük a munkaidőt: észre sem vesszük, hogy sokkal többet dumálunk a kelleténél, ami elvonja a figyelmünket arról, amiért fizetnek minket.

Másrészt a felelősségvállalás szempontjából sem mindig jó, ha két embert a professzionálistól eltérő és sokkal kevésbé objektív érzelmi szálak is egymáshoz fűznek. Hogyan kérünk számon határidőket vagy éppen hibákat egy baráttól, aki éppen a köztünk fennálló személyes kapcsolatra alapozva nem veszi olyan komolyan a figyelmeztetéseket? Ez is megtörténhet!

 

Mit mond a humánerőforrás rendszerfejlesztő a munkahelyi magánkapcsolatokról?

 

Óvatosan a barátok beajánlásával!

 

A cégek részéről teljesen érthető, hogy amikor munkaerőt keresnek, akkor megkérdezik a kollégákat, hogy van-e ismerősük, akit ajánlanának. Nincs ebben semmi rossz: ha szakembert keresünk, mert elromlott otthon a hűtő, mi is előbb bízunk meg egy ismerős által ajánlott szerelőben, mint egy interneten talált ismeretlenben.

A másik oldalról nézve barátként is jól esik segíteni egy számunkra kedves embernek, hogy munkát találjon. Akkor mire az óvatoskodás? Akit beajánlunk, azért felelősséggel tartozunk. Mi van, ha nem tud beilleszkedni, szakmailag mégsem olyan kompetens, vagy neki nem tetszik meg a munkahely és továbbáll? A negatív forgatókönyvek mind rajtunk, ajánlókon csapódnak majd le.

Hozzászólok a cikkhez!