Jogok, amik minden kirúgott munkavállalónak járnak

Dátum: 2018. március 29.
Szerző: Szalay Attila humánerőforrás vezető

Feltettük a legfontosabb kérdéseket a felmondással és az elbocsájtással kapcsolatban, és meg is válaszoltuk őket.

 

Milyen hosszú a felmondási idő?

 

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény szabályozza a felmondási idő hosszát, amely alapesetben 30 nap, és a felmondás közlését követő naptól „ketyeg az óra”. A munkáltató felmondása esetén azonban ez az időszak az adott cégnél munkaviszonyban töltött évek számának függvényében hosszabb lehet. Három év után öt nappal, öt év után 15 nappal, húsz év után már 60 nappal hosszabbodik meg.

Ugyanakkor felmondás esetén érdemes elővenni a munkaszerződést vagy utánajárni, hogy van-e cégnél érvényben lévő kollektív szerződés, ezek ugyanis a törvényben előírttól eltérő felmondási időről is határozhatnak.

 

Mi történik a próbaidő alatt?

 

A próbaidő speciális eset, hiszen ebben az időszakban a munkavállaló és a munkáltató egyaránt felmondhat a másiknak azonnali hatállyal, indoklás nélkül. Az egyetlen szabály ebben az esetben, hogy a felmondásnak legkésőbb a próbaidő utolsó napján kell megtörténnie.

 

Mi van, ha mi mondanánk fel?

 

Ebben az esetben a felmondási időt ugyanúgy a munka törvénykönyve vagy a munkaszerződés/kollektív szerződés szabályozza, mint a munkáltató felmondása esetén. Általánosságban ez 30 nap, és ilyenkor ez nem hosszabbodik meg a cégnél eltöltött évek függvényében.

További különbség, hogy a munkavállalónak nem kell megindokolnia döntését, mindössze annyit kell tennie, hogy írásban közli szándékát a céggel. Ezt elektronikus úton is meg lehet tenni, de tanácsosabb a hagyományos, papír alapú formát választani, amiben hivatkozhatunk a 2012. évi I. törvényre, de az is elegendő, ha annyit írunk, hogy munkaviszonyunkat felmondással megszüntetjük, tekintettel a felmondási időre.

 

Miért más a határozott idejű munkaszerződés?

 

Az iménti példák határozatlan idejű munkaszerződésre vonatkoztak, de van olyan eset is, hogy határozott idejű szerződést kötnek a felek. Ennek van egy konkrét záró dátuma, például ha kifejezetten egy projekt kedvéért létesült a munkaviszony, vagy pedig egy jól körülírható eseményig tart – például a kismama munkába való visszatérésig, akinek a helyére felvették a munkavállalót.

A határozott idejű szerződés esetén mindkét fél köteles megindokolni az idő előtti felmondást, és ha az indok nem megfelelő, akkor jogellenes a felmondás. Jó indok lehet, hogy ha a cég áthelyezi székhelyét egy másik városba, és ezzel ellehetetlenül a munkavállaló helyzete, de nem jó indok, hogy találtunk egy jobb állást, és váltani szeretnénk.

Ha a munkavállaló ennek ellenére felmond, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni a munkáltatónak.

 

Mi jár felmondáskor a munkavállalónak?

 

Az utolsó munkában töltött naptól számított ötödik munkanapon, azonnali hatályú felmondáskor pedig a munkaviszony megszűnését követő öt munkanapon belül meg kell kapni az összes fennmaradó járandóságot és a munkáltatói igazolásokat.

Ezen felül, ha legalább egy évig tartott a munkaviszony, a munkaadónak a rá következő egy éven belül írásos értékelést, más néven referencia levelet kell adnia, ami segítheti az álláskeresést.

Hozzászólok a cikkhez!