Így lépjünk túl az elbocsájtás miatti depresszión!

Dátum: 2017. február 03.

Mi a legrosszabb dolog abban, ha kirúgnak valakit a munkahelyéről? A létbizonytalanság – vághatnánk rá. Pedig az anyagiak csak az elbocsájtás miatti sötét hangulat feléért felelősek. A másik felét a gyászhoz hasonló lelki fájdalom adja. Csak ilyenkor nem egy ismerős elvesztését siratjuk, hanem a munkánkon keresztül az önbecsülésünkét. Mert nem kellettünk.

A kirúgás élménye olyan, mint egy szakítás. Mindegy a kiváltó ok, hogy leépítés miatt, vagy a munkánk minősége miatt. Ugyanígy mindegy az is, hogy pályakezdők vagyunk, vagy negyven pluszos tapasztalt dolgozók. A lelki fájdalom elkerülhetetlen. Mit tegyünk annak érdekében, hogy mielőbb talpra tudjunk állni?

1. Ne vegyük személyes ügynek az elbocsájtásunkat!

Van az a mondás, hogy az üzletben nincs barátság. Valami hasonlót kell tudatosítanunk magunkban: az üzletben nincsen helye az érzelmeknek. Az, hogy egy adott cég az adott pillanatban már nem tart igényt többé a munkánkra, nem azt jelenti, hogy értéktelen szakemberek lennénk. Persze megesik, hogy a pozíciónk megmarad, és valaki más érkezik a helyünkre, de ebben az esetben sem biztos, hogy velünk volt a baj, csupán a cég olyan irányba fejlődött, hogy már más készségekre volt szükség abban a feladatkörben. De biztos van másik olyan cég, ahol meg a mi tudásunkat keresik – így működik a munkaerőpiac.

2. Ismerjük fel a kirúgás miatti gyász stádiumait!

Amikor megszűnik a munkánk, természetes módon megyünk végig a következő öt állapoton: sokk, düh, ellenállás, elfogadás, segítségkérés. Személyiségfüggő, hogy mennyi időre van szükségünk, hogy végigérjünk ennek a könyörtelen társasjátéknak az összes mezőjén, de ha felismerjük a tüneteinket, akkor könnyebben eljutunk az elfogadás és segítségkérés stádiumába. Ez az alapja az újrakezdésnek.

3. Azonnal kezdjünk el dolgozni a jövőnkön!

Sok esetben egy kirúgás nem úgy történik, hogy másnap már nem kell menni dolgozni. Van felmondási idő, végkielégítés, lehet, hogy be kell fejezni egy projektet vagy betanítani az utódot. Könnyű ilyenkor beleesni abba a hibába, hogy mivel ugyanúgy megyünk holnap is, mint tegnap, úgy teszünk, mintha mi sem történt volna. Aztán csak az utolsó fizetés felvétele után döbbenünk rá, hogy ennél a cégnél már nincs holnap. Az elbocsájtás tényének megismerése után érdemes minél előbb elkezdeni új munka után nézni például a HSA álláshirdetései között, mert a statisztikák szerint az álláskeresés átlagosan minimum három hónapot vesz igénybe.

4. Tartsuk meg a rendszerszerűséget az életünkben!

Az életünket jelentős százalékban a munkánk szervezi. Ehhez igazítjuk reggel a felkelést és az egyéb napi teendőinket. Amikor ez a rendszer egyik napról a másikra megszűnik, könnyű elveszni a hirtelen jött szabadságban. Próbáljunk meg továbbra is rendszerben élni, mintha dolgoznánk. Keljünk fel reggel, töltsünk egy-két órát álláskereséssel, intézzük el azokat a dolgokat, amiket a munka miatt halogattunk, próbáljunk tanulni, fejlődni, olvassunk. Legyen ritmusa az életünknek.

Hozzászólok a cikkhez!

Legyen Ön az első aki megosztja gondolatait a cikkel kapcsolatban!