Félénk vagyok, de érdekérvényesíteni akarok! - 1 rész

Dátum: 2018. március 12.
Szerző: Korom Bori

Az érdekérvényesítés elengedhetetlen nem csak a munka világában, de a magánéletben is. Egyeseknek magától értetődő készség, másoknak küszködés. Mire próbálj odafigyelni, ha neked is gombóc nő a torkodban, mikor belépsz a főnök irodájába?

 

 

Ismerd magad!

 

A sikeres érdekérvényesítés alapja egy nagy kanál önismeret. A legalapvetőbb, hogy tudd, mi a célod, mik a képességeid, mik a gyengeségeid, miben akarsz fejlődni és mi a felelősségköröd. Ez klisésen hangzik, de ha szisztematikusan kerülöd az önmenedzselési helyzeteket, akkor sosem adtál esélyt magadnak a gyakorlatra.

 

Pedig sokunknak nem ártana elgondolkodni a saját mozgatóinkon. Ha zavar egy szituáció, ne füstölögj magadban, pontosítsd: mi zavar benne? Nincs rá időd, nem is a te dolgod, nem képeztek ki rá? Nem mindegy, mert ezeknek az igényeknek különböző megoldásai vannak. Aki nem tudja, mit akar, jó eséllyel kap olyan megoldást az élettől, ami nem a valódi problémájára volt megfelelő válasz.

 

 

Igy képviseld magad eredményesen a munkahelyen

 

 

Rangsorolj!

 

 

Sokat akar a szarka? Rangsorolj! Kicsi korunkban próbálják belénk verni a különbséget “akarok” és “szeretnék” között, ez az érdekérvényesítésben is kapóra jön. Melyik célunk a fontosabb? Melyik rövid és melyik hosszútávú?

 

Nyugodt munkahely, magas bérrel és rövid óraszámmal, ahol még meg is valósíthatjuk önmagunkat csak a mesében és a hollywoodi filmekben létezik. Mit akarsz elérni, mi alapvető és mi volna jó? Minden nem sikerülhet, valahol meg kell húzni a határt. Ha pedig valóban a szíved szerint rangsoroltál, nem fogsz rossz szájízzel gondolni arra, ami ezúttal kimaradt.

 

 

 Ki van rád hatással? 

 

 

Kívülről szemlélve tűnhet úgy, hogy az érdekérvényesítésben profik véletlenül mindig jókor, jó helyen tűnnek fel. Ez sokkal kisebb mértékben a véletlen, mint a tájékozottság műve. A céljaid egy részét rajtad kívül állók befolyásolják: tudd kik ők, és keresd velük a kapcsolatot!

 

Emellett légy őszinte magaddal: melyek azok a lépések, amik rajtad állnak vagy legalább el tudsz indítani egy folyamatot? A tehetetlenségérzetet már egy egy apróság is nagy mértékben tudja enyhíteni.

 

 

Mérd fel a lehetőségeket

 

 

Gyakori hiba, hogy úgy kezdünk el kiállni magunkért, hogy irreális célokat tűzünk ki és ahhoz is rossz ajtón kopogtatunk.

Lelkesítő dolog a kollégákkal forradalmi hangulatban a béremelésekről álmodozni egy egy szünetben, de van-e ennek bármi valóságalapja? A cég nem egy mindenható családapa, aki szeret, nem szeret alapon jutalmazza a dolgozóit. Jól vagy rosszul, de gazdálkodik az erőforrásaival.

 

Érdemes kicsit utánajárni, mik a saját pozíciónk, részlegünk, irodánk és cégünk lehetőségei és korlátai? Tervezik-e egyáltalán a bővítést, növekedik-e a részleg? Vannak képzések, tréningek, amikre jelentkezhetnél, tudnál más kollégákat egy egy napra megfigyelni? Ne félj, ezt a legtöbben szívesen vállalják. Egyrészt, mert szeretünk segíteni, másrészt mert szeretjük, ha elismerik az érdemeinket és a tudásunkat megmutathatjuk másoknak.

 

 

Félénk vagy a munkahelyen? Ezeket tedd meg

 

 

Nem lehet mindenben helytállni. Ne szégyelld!

 

 

A képességeid határát elismerni nem hiba, nem szégyen, hanem erény. Azt mutatja, hogy be tudod osztani az időd és az energiád, ami sokkal hatékonyabb, megbízható teljesítményű munkaerőt jelent. Mellesleg neked is jobb, ha nem túlórázol addig amíg a folytonos fáradtságtól ki nem üt egy betegség.

 

Rangsorolj ilyenkor is! Ha bizonytalan vagy abban, mi volna a legfontosabb a cégnek, vagy csak szeretnéd felhívni a feljebbvalód figyelmét a helyzetedre (és igen, szeretnéd), kérd ki a véleményét! Így osztoztok a felelősségen, hiszen ő adta meg sorrendet. Még akár segíteni is tud azzal, hogy átcsoportosítja a feladatokat, vagy biztosít egy tréninget, ahol a hiányzó képességet elsajátíthatod.

 

 

Sok beszédnek sok az alja? Nem mindig

 

 

Az érdekérvényesítés gyakran közvetetten zajlik és apró, látszólag lényegtelen gesztusok politikája. Nem mindenhol hirdetik meg nyíltan a megüresedett pozíciókat, egyszer csak bejelentik, hogy ők valamilyen okok alapján X kollégát választották ki a feladatra. Miért pont őt?

 

Egy egy előléptetésnél általában kettőn áll a vásár. A cég adta lehetőségek és a munkavállaló kínálta ambíciók és képességek találkozása ez. És az ambícióról nem szabad megfeledkezni. Lehet, hogy a keresett képességből írtad a diplomamunkád és neked is bele van írva az önéletrajzod második oldalába, de a kutya nem fogja kikeresni. Ehelyett próbáld meg elérni, hogy emlékezzenek rá maguktól is.

 

Nincs azonnali eredménye, de éppen ezért érdemes a képességeidet, futó és sikeres projektjeidet, céljaidat olykor szóba hozni. Alkalmanként CC-zd be a felettesed fontos e-mailekbe, írj neki emlékeztetőt, riportokban említsd meg a munkád - ezekből kitűnik mivel mennyit foglalkozol.

 

Kínosnak érzed azokat az öt perceket a liftben, vagy amikor egy tárgyaláson az utolsó befutót várjátok és épp nincs miről beszélni? Pedig jó, ha megteszed. Most van alkalmad kapcsolatot építeni és emlékeztetni rá a vezetőket, mit is tettél le az asztalra.

 

A kezdés lehet nehéz, sokat segít, ha emlékszel pár személyes dologra, mint születésnap, névnap, vagy honnan származik a vezetőd. Kérhetsz véleményt egy munkádhoz, visszautalhatsz egy korábban hallott akár személyes témára is - nyaralás, hobbi, gyerek kapcsán - de ha végképp semmi nem jut eszedbe, beszélgetés indítónak mindig ott a “milyen volt a hétvége?” vagy a “hova tervezik a nyaralást?”.

 

További tanácsokat cikkünk második felében találsz.

Hozzászólok a cikkhez!