Csapatjátékos az önéletrajzban – de milyen a valóságban?

Dátum: 2017. június 15.

Az egyik legelcsépeltebb kifejezés az önéletrajzban a csapatjátékos. Ha ugyanis minden igaz lenne, amit leírnak a CV-ben, akkor Magyarország nem a tízmillió szövetségi kapitány, hanem a tízmillió csapatjátékos országa lenne. De ki az igazi csapatjátékos? Mármint a valóságban…

 

A pályázók gondolkodás nélkül tüntetik fel az önéletrajzukban a csapatjátékos jelzőt, de erről persze a cégek is tehetnek, hiszen alig találni olyan állást, amelynél nem feltétel annak lenni. Ha csak nem a Magányos farkas című film főszerepére jelentkezünk, akkor valóban pozitív tulajdonság csapatjátékosnak lenni, hiszen kollégákkal együttműködve kell dolgozunk. De mitől lesz valaki tényleg csapatjátékos? Ha a következő pontokban magadra ismersz, az vagy. Ha nem, akkor látod, hogy miben kell fejlődnöd. Csapatjátékosnak ugyanis senki sem születik – azzá válni szoktak.

1. Egyértelmű kommunikáció

A csapatjátékosok egyik alapvető jellemvonása megbízhatóság, ami a kommunikációjukon is érződik. Mindig adnak visszajelzést, ha valaki hozzájuk fordul, így nem akadnak el náluk folyamatok, és az információátadáskor egyértelműen, nem félreérthetően kommunikálnak a kollégáikkal.

2. Alázat

A csapatjátékosok alázatosak annyira, hogy önmaguk érdekei helyett mindig a csapat, azaz a cég érdekeit helyezik az előtérbe. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy értékelik a kollégáik erőfeszítéseit, és a a személyesnek vélt sikereiket is a csapat közös eredményeként könyvelik el.

3. Egészséges alázat

A csapatjátékos nem viszi egészségtelen túlzásba az alázatot sem. Értjük ezt arra, hogy az alacsony önértékelésük miatt a kollégák ötleteivel szemben nagylelkűek, a sajátjaikat pedig lesöprik az asztalról, pedig azok lehet, hogy jobbak. Vállalni kell a szakmai véleményt, egy csapat ettől válik sikeressé.

4. Motiváció

A csapatjátékos folyamatosan nyitott az új kiívásokra, és a problémák helyett a megoldásokra koncentrál. Van annyira motivált, hogy szinte soha nem kell kemény munkára biztatni, mert önmagától is szorgalmas: mindig a következő lépésen töri a fejét, amivel állandó lendületet ad a csapat többi tagjának.

5. Emberismeret

A csapatjátékos megtalálja a közös hangot kollégáival, ami gördülékennyé teszi a munkafolyamatokat. Ehhez jó emberismeretre van szükség, amihez hozzátartozik, hogy a megfelelő kérdéseket tudjuk-e feltenni, képesek vagyunk-e az együttérzésre. Az is fontos, hogy átlássuk a csoportdinamikai folyamatokat. Akikből hiányoznak ezek a készségek, azok akaratlanul is konfliktusokat generálnak, amelyek újra és újra megakaszthatják a csapat munkáját.

6. Felelősségvállalás

A csapatjátékos mindig vállalja a felelősséget a tetteiért és a munkájáért. Van az a mondás, hogy csak az hibázik, aki dolgozik – természetesen a csapatjátékos is hibázhat, de pont attól lesz közösségi ember, hogy ilyenkor nem próbálja elmismásolni a dolgot, hanem önként vállalja a felelősséget.

Hozzászólok a cikkhez!