4 állásinterjús kérdés, amivel tesztelik a személyiséged

Dátum: 2018. augusztus 24.
Szerző: Szalay Attila humánerőforrás vezető

Egy állásinterjún többféle kérdéstípussal találkozhat a pályázó. Ezek közül az egyik kategória a viselkedésalapú kérdéseké, amelyeknek célja nem az információszerzés a tapasztalatainkról, vagy a szakmai tudásunk ellenőrzése, hanem annak a kiderítése, hogy bizonyos szituációkban mit tettünk, mit tennénk. Bemutatunk négy ilyen tipikus állásinterjús kérdést.

 

„Mi volt a legnehezebb döntése, amely hosszú távon befolyásolta az életét?”

 

Az ilyen vagy ehhez hasonló kérdéssel annak próbálnak utánajárni, hogy mennyire vagyunk képesek racionális döntéseket meghozni. Egy jól kiválasztott példán keresztül tudjuk a munkakörhöz leginkább illő tulajdonságainkat erősíteni a válaszadáskor. Első lépésként érdemes néhány mondatban felvázolni az alapszituációt, megosztani a döntést leginkább befolyásoló háttér-információkat. Attól függően, hogy pontosan milyen munkáról van szó, választhatunk olyan példát, amely a kezdeményező-képességünket, jó kockázat-elemzésünket hangsúlyozza ki, vagy olyat, ami a felelősségteljes gondolkodásunkat, biztonságigényünket domborítja ki.

 

„Hozzon példát arra, amikor kitűzött maga elé egy nagy célt, amit el is ért!”

 

A kérdező ebben az esetben a kitartásunkat és a tervezőkészségünket teszteli. Érdemes olyan példát hozni, amelynek valódi jelentősége volt az életünkre nézve, hogy érzékeltessük, komoly ügyekben is képesek vagyunk a tudatos tervezésre és végrehajtásra. Ismertessük a tervet, és nyugodtan meséljük el azt is, ha a megvalósítása közben nehézségeink támadtak, esetleg módosítani kellett az előzetesen kigondoltakon a kívánt végeredmény érdekében. Ezzel a rugalmasságunkat és alkalmazkodó-képességünket is erősíthetjük.

 

„Mi volt az eddigi legkeményebb ügyfélpanasz, amit kezelnie kellett?”

 

Ennél a kérdésnél az őszinteség a legjobb fegyver. Persze előadhatjuk a reklámszöveget is, miszerint még nem találkoztunk komolyabb ügyfélpanasszal, mert mindenkivel ragyogóan megértjük egymást, de ez egyrészt nem lesz túl hiteles, másrészt szépen kikerüljük vele a kérdést, ami nem lesz pozitív. Az ügyfélpanaszok sok esetben nem feltétlenül jogosak, nem mindig a mi rossz munkánk következményei, ezért nincs is mit szégyellni bennük. Nem leszünk rosszabb jelöltek attól, ha kellett már ilyen kellemetlen ügyet kezelnünk, ellenkezőleg: ha a válaszunkból az derül ki, hogy jól bánunk a felháborodott ügyfelekkel is, azzal csak előnyre teszünk szert.

 

„Hogyan oldaná meg a következő szituációt? A felettese szabadságra ment, de az egyik feladatában olyan problémába ütközik, amelyhez kellene a jóváhagyása.”

 

Egy ilyen feltevésen alapuló kérdéssel a problémamegoldó-képességünket igyekszik tesztelni az interjúztató. Felvet egy nehézséget, hogy felmérje, milyen gyorsan reagálunk rá és milyen hatékony tervet dolgozunk ki a probléma megoldására. A konkrét példánál maradva például mondhatjuk, hogy ha egy fontos, halaszthatatlan döntésről van szó, első lépésben megpróbálhatjuk elérni a felettesünket, de ha ez nem sikerül, fordulhatunk olyan emberhez is, aki a távollétében kompetens a kérdésben.

Hozzászólok a cikkhez!