Zöld utazás - Madarak a múltból, látogatásom a Bishop Múzeumban

Dátum: 2016. szeptember 20.

Amióta hírét vettem, hogy a Honoluluban található Bishop Múzeum egy madarakról szóló ideiglenes kiállítást rendezett be, el akartam jutni oda. Nem véletlenül. A kiállításon meg lehetett szemlélni azokat a madárfajokat is, amelyek már sajnos kihaltak.

Hogyan kerültek a madarak a múzemba?                

Az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején európai és amerikai tudósok özönlöttek a Hawaii-szigetekre. Néhányan magánemberként, néhányan múzeumoknak gyűjtöttek kitömött állatokat a vadonból. Akkoriban egy intézmény reputációjához minél több kitömött állatfajt kellett felmutatni. Hogy ez milyen rossz hatással volt a vadmadár populációkra, azt nem nehéz elképzelni.

A madarak kihalási idővonalán a kihalásra ítélt fajokat is láttam

A madarak sokáig ültek a múzeumok poros fiókjaiban, miután a gyűjtési láz megkérdőjeleződött környezetvédelmi szempontból.

A legtöbbnek még a létezéséről is megfeledkeztek. Amikor a 70-es években elkezdtük felismerni, hogy Hawaii madárfaunájának 70%-a már kipusztult és a fajok évről-évre eltűnőben vannak, emberek újfent elkezdtek érdeklődni a kitömött példányok iránt. A múzeumok tehát elkezdték rendszerezni a madarakat és tudósok megpróbálták kitalálni, milyen kapcsolat áll fenn a különböző fajok között.

A Honoluluba jutás kalandos volt...

Honoluluba jutásom eléggé kalandos volt. Repülőre kellett szállnom, hogy megtekinthessem a Bishop Múzeum madár kollekcióját, amely Honoluluban található, Oahu szigetén. Csak egy fél napot tölthettem ott, mivel a munkám mellett csupán ennyit engedhettem meg magamnak. Az egyik reggeli géppel mentem és gyakorlatilag ötven percen belül már Honoluluban voltam. Az ám, de sajnos a gépem negyven perccel később indult a vártnál, a barátaim pedig vártak rám a múzeumnál.

Amikor késve megérkeztem Honolulu repterére, elképedve tapasztaltam, hogy hozzáférhető wifi az égvilágon sehol sincsen: se a reptéren, se semelyik környező vendéglátóipari egységben. A navigációm Honoluluban tehát meglehetősen bajosan indult.

Egy buszmegállót próbáltam megtalálni majdnem egy órán keresztül az álldogáló embereket kérdezgetve, de hat ember hat különböző irányba küldött el. Végül a buszmegállóra egy furcsa, félreeső helyen, egy híd alatt, a reptér egy félreeső sarkában leltem rá, ahol rajtam kívül senki sem várt.

A buszsofőr közölte, hogy az ő busza nem megy a múzeumhoz, de le tud engem tenni valahol, ahonnan egy másik buszra átszállva eljuthatok a múzeumba. Mi mást tehettem volna, azt mondtam jó. Különösen mivel a buszon volt légkondícionálás, míg odakint döbbentes meleg uralkodott. Ekkor már bő egy órás késést halmoztam fel. De hawaii kereteken belül ez még simán belefér.

Honolulu egy hatalmas, forró káosznak tűnt számomra. Az első pillanattól kezdve láttam, hogy nem igazán az én városom. Miután csodával határos módon sikerült megtalálnom a másik buszt, végül másfél órás késéssel eljutottam a múzeumhoz, ahol a barátaim már azon gondolkodtak, hogy esetleg elvesztem.

Madarak a múltból

A Bishop Múzeum egy meglehetősen nagy komplexum, ahol akár napokat lehetne eltölteni, ha az embernek volna minderre ideje. Nekem sajnos csak egy pár óra jutott, tehát rögtön a madarakhoz szaladtam.

Ismét egy madárfaj, ami kihalt, az Akiola

A madárkiállítás meglehetősen kicsi, de amennyire kicsi, annyira erős az üzenete. Az interaktívan összeállított anyagok kiváló lehetőséget biztosítanak nagyon kicsi gyerekek számára is, hogy tanuljanak környezetvédelemről és az őket körülvevő természetről. A polcnyi kitömött madáron kívül, amelyektől az ember szíve megfájdul, sok más érdekesség található a kiállító teremben. Lehet olyat játszani, hogy találgatni kell, melyik madár hawaii-i származású és melyiket hozták be emberek a szigetre, és hogy melyik madárnak milyen hangja van. Van egy társasjáték, amely segítségével azonosulhatsz az egyik veszélyeztetett madárfajjal és megértheted, milyen fenyegetésekkel néz szembe.

Az egyik legdrámaibb részlet a múzeumban a kihalási idővonal, amely azt mutatja, melyik fajok haltak ki az elmúlt évek során és azt is megjósolja, hogy ha nem változtatunk a jelen körülményeken, melyik madár fog eltűnni a jövőben. Sajnos az idővonal 2100-nál megáll. 2100 után már semmilyen őshonos erdei madár nem fog maradni a Hawaii szigeteken. Az idővonalon kívül egy fekete-fehér forgatható kerék is fel van szerelve a falra. Ha megpörgeted, lehetséges válaszokat ad arra, hogy hogyan halt meg az utolsó ’O’o madár Kauai szigetén, 1987-ben.

Kiváncsi vagy, hogyan halt meg az utolsó O'o madár?

Mindennek nagyon erős üzenete van, de a kiállítás nem feledkezett meg arról sem, hogy reményt adjon. Információ található az összes szervezetről, amely aktívan részt vesz a madarak védelmezésében és segítséget nyújt azoknak, akik részesei szeretnének lenni a rehabilitációnak.

Így néz ki az O'o madár

Az utolsó O'o madár látványa döbbenetes

Mindenképpen megérte átugrani Oahu szigetére, hogy megcsodáljam a madarakat, azonban Honolulu végeredményben nem nagyon nyerte meg a tetszésemet: zajos, meleg és zsúfolt. Este örömmel tértem vissza Hawai’i szigetre, amely a csendes, tücsökciripeléses éjszakával várt vissza.

Hozzászólok a cikkhez!