Újévi Évi

Dátum: 2017. január 03.
Szerző: Dienes Éva

Ugrás a sűrűjébe- így jellemezhetném az év eleji kezdést, bár sokszor megfogadtam, hogy vigyázok az időmre, és még jobban beosztom.  

Újra nekiálltam reggelenként tornázni, mert tavaly decemberben teljesen leálltam vele, de idén ezzel kezdem a NAPot és fantasztikus energiákkal tölt fel. Imádok úszni, és nemrég fedeztem fel a közelünkben egy wellness központot, ahol egy úszómedencét is elrejtettek. Természetesen csak nekem és Neked, sőt Nektek! Szóval még több időt fogok szánni kopoltyúnövesztésre, újévi ráadásként, "új Éviként".

Pár éve, egyik napról a másikra meghalt egy kolléganőm és másnap kórházba vitték a főnökömet

Akkor döbbentem rá, hogy vigyáznom kell magamra, nem tékozolhatom el az energiáimat. Nem könnyes pillanatként tört rám, hanem úgy, mint amikor a sorompó leereszkedik, és bumm-, állj meg feliratként villog az agyamban! Nem dobhatom fel a talpamat, ha fel akarom nevelni a legszebb és legokosabb lányaimat és színházba, múzeumba akarok menni a családommal, és verset olvasni, sütit dagasztani, lasagnet készíteni, énekelni velük, kagylót gyűjtögetni.  Végighallgatni a legkomolyabb testvérvitát, arról hogy kié a fehér radír és elrohanni a balett bemutatóra, vagy zongoravizsgára. Ez kihagyhatatlan lehetőség, nem engedhetem át senkinek.

Korizas_kozben_szarnyalok

Jégsiklás a fehér mezőn

Gyerekkoromban nem lehetett túl sok helyen, jégen csúszkálni, de ma már egyre több korcsolyapálya nyílik. A közelben találtam többet is, most minden hétvégén a Duna partot csodálhatjuk jégsiklás közben.  Száguldani a fehér mezőn felemelő érzés, mintha a szárnyainkat bontogatnánk. Jólesik utána a mézes-citromos tea, lassan kortyolgatva. Egyik látogatásunk alkalmával az esőzések miatt jeges úszómedence várt minket.  Érdemes extra adag zoknival és váltás ruhával készülni, mert eső után a jégpályán "úszkálni" veszélyes vállalkozás. De örömmel jelenthetem, hogy legyőztük a nehézségeket – azaz a jég hátán is megélünk.

Emlékvihar

Még az ünnepek idején kezdődött a színházakban: felbukkantak bennem gyerekkori és régi elfeledett emlékek a korcsolyázással együtt. Hajdanában évente megnéztük a Budapest Bábszínházban a Diótörő előadást, és most a családdal újra láthattuk a Művészetek Palotájában a Nemzeti Filharmonikusok és a Művészetek Palotája közös produkciójaként, az eredeti Bródy Vera féle óriásbábokkal Meczner János rendezésében.  Az előadás különlegessége, hogy a pálcás bábtól, a mechanikus bábon keresztül, az árnyjátékig és a mozgó díszletekig mindent alkalmaztak, és bizony megkönnyeztem a sok szép pillanatot és azt a kislányt, aki rácsodálkozott a történetre sok –sok évvel ezelőtt.

Lelkesen meséltem a nagyobbik öcsémnek, hogy a lányának is tetszett a bábelőadás. Testvérem rám nézett és több mint negyedszázad hallgatás után közölte, hogy ő nem rajongott érte annyira, mint én, sőt. Mielőtt szívemhez kaptam volna, azért megnyugtatott, hogy első alkalommal még nyomot hagyott benne a történet, csak nem ragaszkodott volna az évenkénti ismétléshez.

E. T. A. Hoffmann meseszép karácsonyi történetéhez Pjotr Iljics Csajkovszkijt kérték fel zeneszerzőnek, akinek ez a darab lett utolsó balettje, egyben utolsó színpadi alkotása. Imádom a zenéjét: az arab tánc, a virágkeringő, a hópelyhek dala nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Kedvenc masszőröm mesélte, hogy ahol bokszolt, ott csakis Csajkovszkij dübörgött a hangfalakból.

Újabb zsebkendő-nyitogató előadás számomra a József és a színes szélesvásznú álomkabát musical. Kb. száz évvel ezelőtt láttam parádés szereposztásban: többek közt Paudits Bélával, Hűvösvölgyi Ildikóval, Szerednyei Bélával, Vikidál Gyulával, és Zenthe Ferenccel. Izgultam is, mit szól majd a család többi tagja, de legfőképpen én mit érzek majd. A szőke narrátor feledhető felvezetése után beindult a történet. Koltai János szavak nélkül is jelen volt és a fáraó szenzációs Elvis Presley bemutatót tartott. Lányoknak súgva meséltem, hogy miért olyan mulatságos egy egy részlet, milyen zenére, táncra utal egy-egy dallam. Mindenképp ajánlom e varázslatos darabot, hogy érdemes az álmainkkal foglalkozni, hinni bennük, tenni értük. Talán a legszebb dal, amikor József börtönbe kerül, és a legnagyobb sötétségben, magányban énekli:

„Zárjátok mind be, ne lásson az Ég! 
Üthettek, verhettek, gúnyolni merhettek
Ne kelljen számolnom nappalt és éjt
Mert az élet nem számít, így nem kell a kegyelem
Az én sorsom úgysem csak tőletek függ! 
Zárjatok, tiltsatok, egyedül hagyhattok,
Izrael gyermeke sosincs egyedül, 
Mert az ígéret földje egy első világ…”

Azóta is énekelgetjük, dúdoljuk, hallgatjuk a különböző részleteket, most is ezt hallgatom éppen. És ha az álmoknál, terveknél tartunk, még ebben a hónapban látnunk kell a Csontváry kiállítást a várban. Nemrég mutatták be W. Somerset Maugham Csodálatos vagy Júlia! felújított változatát a Spirit színházban, amihez szintén kedvet kaptam. Még nem tudom, mikor nézem meg, de bele kell férnie az életembe, 

És Te?

Mire vágysz mostanában?

Hozzászólok a cikkhez!

Legyen Ön az első aki megosztja gondolatait a cikkel kapcsolatban!