Szorongásaink szorításában - a gyilkos stressz

Dátum: 2016. január 19.

A rákbetegség kialakulásának egyik fontos kockázati ágense a tartós stressz, amelyhez szervesen hozzátartozik a szorongás fogalma. Úgy gondoljuk, hogy napjaink egyik fontos és növekvő számban jelentkező, a daganatos megbetegedések mellett számos más szervi problémának is hátterét adó jelenségről fontos beszélnünk, és kiküszöbölésére megoldást találnunk!

A szorongás meglétét leginkább a lenti tünetek tartós fennállása esetén jelenthetjük ki.

Amennyiben:

  • nehezen összpontosítunk napközben
  • éjszaka nem jön álom a szemünkre, vagy felébredünk, és nem tudunk visszaaludni
  • aggályok gyötörnek
    • kapcsolatainkkal
    • pénzügyeinkkel
    • munkánkkal
    • családi életünkkel kapcsolatban
  • rettegünk, ha emberek közé kell mennünk
  • képtelenek vagyunk repülőre, liftbe szállni, vagy éppen egy vihar elviselhetetlen félelemmel tölt el
  • gyakorta vagyunk minden ok nélkül ingerlékenyek
  • vagy egyszer csak majdnem kiugrik a szívünk a helyéről
  • kicsi stressz helyzetben is kiver a hidegveríték, vagy éppen melegérzet rohamok törnek ránk gyors egymásutánban
  • újra és újra ellenőrizzük a gázcsapokat, zárakat, stb., amikor elmegyünk otthonról
  • valamilyen korábban történt esemény, ami megviselte az idegeinket, emlékképei gyötörnek, és fásultnak érezzünk magunkat-

Amikor hiába jeleztük panaszainkat az orvosunknak, esetleg még sürgősségi osztályra is kerültünk egyes tünetek miatt, de mindenféle kivizsgálást követően sem találtak semmilyen szervi elváltozást, akkor minden bizonnyal a krónikus szorongás valamilyen formájával állunk szemben. Ha tényleg így van, akkor egyáltalán nem vagyunk egyedül. Sőt, a modern világban a lakosság átlagosan 10%-a, vagyis hazánkban több mint 1 millió ember szenved a szorongás valamelyik formájában (az USA-ban ez 14%) Ez hatalmas szám, és meghaladja a depresszióban szenvedők számát.

A szorongás leggyakrabban előforduló öt megjelenési formája

  1. Generalizált szorongás – az ebben szenvedők hajlamosak arra, hogy egy sor különféle dolog miatt aggódjanak (családi kapcsolatok, pénzügyek, megélhetés, egészségük, állás, stb.). Ez azt jelenti, hogy egyfolytában, nap mint nap gyötri őket a félelem, aggodalom. Tünetek a következők (ha legalább három jellemző és állandósult):
    1. általában nyugtalan és ideges
    2. hamar elfárad
    3. nehezére esik az összpontosítás; üres fej érzése
    4. állandó ingerlékenység
    5. sokszor fájdalmasan feszülő izmok (főleg nyak ás hátizmok)
    6. el-, és átalvási nehézségek, és ezzel együtt nyugtalan alvás

További jellemző, hogy az illető nincs igazán tudatában szorongásos hajlamainak, csak azt érzi, hogy a legtöbbször levert és ideges. A betegek 90%-nál más pszichiátriai rendellenesség is megfigyelhető.

  1. Szociális fóbia (ez a szorongás egyik leggyakoribb formája) – Annak érdekében, hogy különbséget tudjunk tenni a közösségi és társas kapcsolatok okozta szorongás és a sima lámpaláz között, nézzük a tüneteket:
    1. Félnek befolyásos, vagy tekintéllyel rendelkező emberektől, ill. ha számukra idegen személyekkel kell beszéljenek
    2. A különféle összejövetelek, ill. az azon való részvétel vagy a nyilvános megszólalás rémületet vált ki belőlük (heves szívdobogás, izzadás, remegés)
    3. Aggódnak, hogy mások előtt elpirulnak, mások látják, hogy remegnek és/vagy izzadnak a feszültség miatt
    4. Félnek a kritikától és attól, hogy a figyelem központjába kerülnek.
    5. Félelmet kelt bennük, ha nézik őket, vagy figyelik, amit csinálnak.
    6. Rettegnek attól, hogy ostoba ember benyomását keltik

A társas helyzetektől való félelem tehát:

  1. olyan méreteket ölthet, hogy minden gondolata e körül forog
  2. mindent elkövetnek, hogy elkerüljék a szorongást kiváltó társas helyzeteket
  3. mindezt munkájuk és/vagy kapcsolataik is megsínylik, mert az elkerülő magatartás félreértésekhez vezet. A távolmaradást vagy a hirtelen távozást mások az érdektelenség, ellenségeskedés, vagy éppen a megbízhatatlanság jeleként értékelik. Sokan emiatt elveszítik állásukat.
  1. Félelem és remegés: a pánikroham – elég nehéz diagnosztizálni, mert a rohamokat nem bizonyos szituációktól, vagy eseményektől való rettegés váltja ki, hanem paradox módon sokkal inkább magától a pániktól való félelem. A félelem valós forrása tehát maga a pánik, és leginkább attól rettegnek, hogy a roham során elveszítik az önuralmukat, és nyilvánosan megszégyenülnek.
    1. rendszeresen, vagy gyakran élnek át intenzív félelmet
    2. ez kb. fél óráig tart
    3. remegés
    4. fájdalomérzet
    5. hányinger
    6. szédülés
    7. zsibbadás
    8. bizsergető érzés
    9. hőhullámok, vagy hidegrázás
    10. légszomj
    11. fulladás
    12. személytelenség vagy a valószínűtlenség érzése
    13. megőrüléstől, vagy az önkontroll elvesztésétől való rettegés
    14. halálfélelem

Egy pánikroham NEM feltétlenül utal pánikbetegségre

Azért, mert sokan átélnek néhányszor hasonlókat életük során. Pánikbetegség esetén a félelmet nem egy konkrét helyzet vagy esemény, hanem a közelgő pánikroham miatti félelem váltja ki.

  1. Poszttraumatikus stressz szindróma – Olyan, az egyén számára súlyos megrázkódtatás, erőszak, tragédia után, az eset fel nem dolgozása miatt kialakuló pszichés zavar. Jellegzetes tünetei a következők:
    1. Az illető visszatérő emlékek, bevillanó emlékképek vagy rémálmok formájában újra és újra átéli a traumát.
    2. A szenvtelenség és a közöny segít abban, hogy bedobozolja a traumával kapcsolatos érzelmeit, és kerül minden olyan helyzetet, amelyek előhívhatják ezeket az érzéseket.
    3. Állandóan feszült, ingerlékeny, türelmetlen; alvászavarai vannak, nehezen összpontosít; könnyen megriad, és egyfolytában a fokozott éberség állapota jellemzi.

Akkor beszélünk PTSD-ről, ha a traumát követően jelentkező akut stressz periódusát felváltja a krónikus stressz és a fenti tünetek jelentkeznek, ill. állandósulnak.

  1. Kényszerbetegség – A fő tünetnek számító kényszergondolatokat és kényszercselekedeteket erős belső félelemérzet vezérli, amely bizonyos rituálék végrehajtására készteti őket. Paradox módon ezek éppen a belső feszültség csökkentésére szolgálnak.

A kényszerbetegséggel rendelkezőkre jellemzők:

  1. Folyton kezet mos, állandóan zuhanyozik, újra és újra kitakarítja a lakását vagy az irodáját, mert retteg a kórozóktól. Ezek a céltalan erőfeszítések arra irányulnak, hogy felülkerekedjen félelmein.
  2. Ismételten és kényszeresen ellenőriz (pl.: a gázcsapokat, zárakat), számol (pl.: csempéket a falon), vagy megismétli a dolgokat (pl.: különféle cselekvések ugyanannyiszor történő végrehajtása). A kényszeres ellenőrzés, számolgatás és ismétlés nagyon megnehezíti, sőt szinte lehetetlenné teszi, hogy idejében elinduljon otthonról.
  3. Kényszeresen ragaszkodik bizonyos rendszerhez, vagy cselekvésmintához (pl. kikerüli a járda repedésit), néha a szimmetriához (pl.: egyforma teríték az asztal két végén), vagy tárgyak begyűjtése.
  4. Fél a kórokozóktól, a tűztől, önuralma elvesztésétől, a különféle katasztrófáktól, pl.: hirtelen haláltól, a bűnözők vagy terroristák támadásától, a természeti katasztrófáktól, stb., és ezeket a rémisztő gondolatokat magában tartja.
  5. Állandóan kétségek gyötrik, folyton attól fél, hogy „valami rosszat” tett vagy mondott, megbántott valakit, nem felelt meg különféle elvárásoknak, vagy nem ellenőrzött bizonyos dolgokat (pl.: gáztűzhelyt, ajtózárat, stb.).
  6. Fél attól, hogy ne tud úrrá lenni az érzésein, hogy nem megfelelő módon juttatja kifejezésre szexuális vágyait, hogy agresszívvé, erőszakossá válik akár még szeretteivel vagy családtagjaival szemben is.

Ne tévesszük össze ezeket az apró beidegződésekkel, amelyek nem kényszercselekedetek!

Mi az oka a szorongás ilyen méretű térhódításának?

Két oka van:

  • az emberi kapcsolatok szétzilálódása
  • „környezeti fenyegetettség” (erőszakos bűncselekmények, terrorcselekmények gyakoriságának, a háborúk, járványok, nukleáris és egyéb fenyegetettség vélt (média hisztéria) vagy valós növekedése)

A bennünket körülvevő világ minden bizonnyal meghatározó szerepet játszik abban, hogy egyre többen lesznek a szorongás áldozataivá.

Hogyan alakul ki a szorongás?

Amikor valakit veszély fenyeget, vagy stressz hatás ér, akkor a szervezet egy döntés előtt áll: harcba száll a veszéllyel, vagy elmenekül. Ilyenkor a vegetatív idegrendszer „szimpatikus” része aktivizálódik és az ellenlépéshez szükséges hormonok termelésére utasítja a megfelelő belső elválasztású mirigyeket (amygdala, hipotalamusz, hipofízis, mellékvese, stb.). Elindul a stressz-hormonok (adrenalin, noradrenalin) termelése, amelyek hatására szívverés felgyorsul, emelkedik a vérnyomás, és a légzésszám, a vér pedig a belső szervekből a vázizomzatba tolul. Ezzel kész a szervezet a támadás visszaverésére vagy a menekülésre. Az állatok többségében hasonlóan működik ez a védelmi rendszer. Így teremtettünk… 

Amikor a veszély véget ér, az idegrendszer egy másik része a „paraszimpatikus” rendszer a folyamat megváltoztatására ad parancsot, vagyis az előbbi fordítottja történik és helyreáll a nyugalmi állapot. Mi van azonban akkor, ha ez a belső biztonsági rendszer valamilyen okból túlérzékennyé válik és minden apró, vagy ártalmatlan jelre riasztásba kezdene? Olyan ez, mint egy autó túlérzékeny riasztóberendezése, ami minden mellette elhaladó hatására beindul. A sok hamis riasztás miatt a szervezet érzelmi, fizikai kimerültség állapotába kerül. Ilyen a krónikus szorongásban szenvedők szervezete. Nem is csoda a kimerültség és ingerlékenység.

Ezt a bonyolult folyamatot tovább nehezíti, hogy az idegsejtek közötti ingerületátvivő anyagok termelődése ilyenkor felborul, és hamis adatokat közöl az egyes agyterületekkel, vagyis ez a „kommunikációs zavar” tovább növeli a szorongás és depresszió tüneteit. Ennek a biológiai háttérnek az ismeret fontos előrelépés volt a gyógyszeres kezelések lehetőségeinek bővítésében…

A lélek szerepe a szorongás meglétében

Ne felejtsük el, hogy az ember több mint ezeknek a szerveknek, sejteknek, stb. összessége. Lelkünk nem pusztán vegyi anyagok működése, hanem annál sokkal több. Ez azt jelenti, hogy a gyermekkori élményeink, családi kapcsolataink, vagy éppen a mindennapos stressz helyzetek nagymértékben befolyásolják, hogy szorongóvá válunk-e vagy sem, és ha igen, akkor az miben nyilvánul meg. Például gyermekkorunkban a szüleink készítettek fel arra, hogy mitől és milyen mértékben kell félnünk a környezetünkben. Ha ezt nem teszik meg elég alaposan, akkor egy csomó veszéllyel szemben védtelenek leszünk, ha viszont túlzásba viszik, akkor mindenben a fenyegetést, életveszélyt látjuk, vagyis könnyen szorongóvá válhatunk. Az a család, amelyik jóval veszélyesebbnek értékeli a világot, mint amilyen, az a szorongás melegágya.

Végül az újabb kutatások kimutatták, hogy az átélt traumák, tragédiák, olyan zavart eredményezhetnek az agyban, ami szorongáshoz vezethet. Ez azt jelenti, hogy egy trauma, valamint annak emléknyoma az agyban érzelmi és kémiai jelenség egyszerre. Éppen ezért nem elég csak a gyógyszeres, vagy csak a pszichiátriai kezelés szorongás esetében. A kettőt párhuzamosan kell alkalmazni.

Összefoglalva, létezik egy valós veszélyeket rejtő külső és egy többnyire képzelt veszélyeket teli belső világ. A krónikus szorongásban szenvedőknél a képzelt veszélyek benső világa az uralkodó, amiatt pedig környezetüket a ténylegesnél sokkal fenyegetőbbnek érzékelik…

Ön is kórosan szorong?

  1. Fél attól, hogy a figyelem központjába kerül?
  2. Nem mer beszélni mások előtt? Páni félelem fogja el, amikor a főnöke felhívja, vagy ideges lesz, ha egyedül kell megjelennie valamilyen összejövetelen?
  3. Előfordul, hogy hirtelen pánikba esik, vagy rettegni kezd?
  4. Rossz érzés keríti hatalmába, ha repülnie kell, ha szabadtéren vagy állatok közelében tartózkodik? Nehéz rávennie magát, hogy kilépjen az erkélyre, ha az egy-két méternél magasabban van? Nehezen birkózik meg olyan helyzetekkel, amelyek mások számára teljesen természetesek?
  5. Úgy érzi, túl nagy terhet ró önre, hogy fizesse a számláit, gondoskodjék önmagáról és családjáról, helytálljon a munkahelyén?
  6. Alig tud megbirkózni a saját aggályaival?
  7. Folyton értelmetlen gondolatok, késztetések gyötrik, melyeknek nehéz ellenállni?
  8. Állandóan elkésik, esténként pedig nehezen tud elaludni, mert mindent százszor ellenőriz, lemos, vagy fertőtlenít?
  9. Visszatérő emlékképek, rémálmok gyötrik a múlt egy szörnyű eseménye, pl. valamilyen brutális támadás, erőszakos cselekmény, baleset vagy önhöz közel álló személy halála miatt?
  10. Próbál elkerülni mindent, ami erre a dologra emlékezteti?

Ha a fenti kérdések bármelyikére igennel válaszolt, akkor előfordulhat, hogy kóros szorongásban szenved!

A gyógyulás öt szintje

1. A félelem megszelídítése – a kóros szorongás alapvető okát, a félelmet keltő gondolatok, észlelések és hiedelmek jelentik. Az un. racionális válasz módszerével átrendezhetőek azok a gondolatok, amelyek a szorongásért felelősek. Négy lépésből áll:

  1. A „bűnös” megtalálása – a szorongásos tüneteket kiváltó helyzetekben jelentkező negatív gondolatok megfigyelése és feljegyzése.
  2. Hagymamódszer – amikor egyre mélyebbre hatolunk a negatív gondolatokban, keressük a kiindulópontot, vagy központi negatív gondolatot.
  3. Valóságteszt – megvizsgáljuk, hogy a központi negatív gondolat megállja-e a helyét a valóság tükrében: logikus-e?; reális-e?; stb.
  4. Racionális válasz – a szorongást kiváltó negatív gondolatra egy azt leromboló racionális választ keresünk. Helyettesítjük egy derűlátóbb, a valóságot hívebben tükröző gondolattal.

2. A szorongó elme immunizálása – elárasztásos terápia → fokozatos hozzászokás a szorongást kiváltó dologhoz (pl.: állatok, magasság, repülés, stb.). Ez a módszer elviselhetővé teszi a szorongást, majd végül rávezet, hogy nincs mitől félni…

3. Önmegnyugtató módszerek elsajátítása

  1. progresszív izom-relaxáció
  2. vizualizáció
  3. teljes tudatosságot megélő meditáció
  4. légző-gyakorlatok
  5. spirituális tevékenység → imádság

4. Gyógyszeres kezelés – segít az agy felborult kémiai egyensúlyának helyreállításában

5. Étrend – kevés telített állati zsiradék (vörös húsok, fölözetlen tejtermék), egyszerű szénhidrátok (édesség, keményítőben gazdag élelmiszerek), de sok zöldség, gyümölcs, összetett szénhidrátok (teljes kiőrlésű gabonafélék), húsokból inkább a halat, vagy baromfiféléket; kerüljük a kávét (egyes esetekben tilos! – pl. pánikbetegség esetén egy csésze kávé is rohamot idézhet elő); érdemes minimálisra (heti max. 2-3 alkalom) csökkenteni az alkoholfogyasztást, és fontos B vitamin tartalmú táplálék-kiegészítőket fogyasztani.

Testmozgás – a mozgásnak komoly antidepresszáns hatása van! Bármit mozoghatunk, de érdemes a következő képlet alapján: heti 3-4 alkalommal 30-40 perc, de olyan módon, hogy ebből legalább 10 percig a pulzus a következő tartományba kerüljön: 220 – életkor x 0,75!

Gyógynövények – A kava (Piper methisticum), orbáncfű (Hypericum perforatum), macskagyökér (Valeriana), golgotavirág (Passiflora).

Bízom benne, hogy összefoglalónkkal és megoldási javaslatainkkal némiképp segíteni tudtunk abban, hogy egy fontos és veszélyes betegségforrást felismerhetővé tegyünk és útmutatásunkkal esélyt adtunk arra, hogyan szabaduljunk meg a szorongástól.

A szerző Szabó János, a Rákbetegek Országos Szervezetének elnöke

 

 

Hozzászólok a cikkhez!