Meghalt az iraki, aki segített rábeszélni Busht Irak lerohanására

Dátum: 2015. november 04.

Amikor Ahmad Chalabi nevét halljuk, kevesünknek jutna eszébe, hogy ő volt az az iraki politikus, aki száműzetésben élve segített rábeszélni a George W. Bush által irányított Egyesült Államokat Irak lerohanására 2003-ban.

A négy gyermekes Chalabi szívelégtelenség következtében hunyt el bagdadi otthonában 2015. november 3-án, 71 éves volt. A hírt a The New York Times is közölte.

Doktori címet szerzett a Chicago Egyetemen

Ahmad Abdul Hadi Chalabi Bagdadban, Irak fővárosában született 1944. október 30-án. Családja a szekuláris síita elit képviselőjeként viszonylagos jómódban élt; Chalabi jezsuita oktatásban részesült a Bagdad College-ban. 1958-ban a Chalabi család száműzetésbe vonult, Ahmad pedig a híres Massachusetts Institute of Technology (MIT) diákjaként matematikát tanult az Egyesült Államokban, később 1969-ben doktori címet szerzett a Chicago Egyetemen. Számos tanulmányt publikált, illetve tanított is a Bejrúti Amerikai Egyetemen. Mindeközben szülőföldjén Irakban, 1979-re Szaddam Husszein került hatalomra.

Husszein ellenes csoportot alapított

Többek között a tragikus iráni-iraki háború (1980-1988) és a kuvaiti háború (1990) arra inspirálta a száműzetésben élő irakiakat, köztük Chalabit, hogy 1992-ben megalapítsák az Iraki Nemzeti Kongresszust londoni központtal, mely esernyő szervezetként működött a Husszein-ellenes csoportok számára. A koalíció több mint 100 millió dolláros támogatásban részesült a CIA-tól és más ügynökségektől az alapítástól kezdve mintegy 10 éven át.

Chalabi fontos kapcsolatokat ápolt az amerikai politikai elittel, köztük olyan prominens politikusokkal, mint Dick Cheney, Douglas J. Feith, William J. Luti, Richard N. Perle vagy Paul D. Wolfowitz, akik igen később jelentős szerepet játszottak a háború megindításában.

A 2003-ban elindított amerikai offenzíva lehetőséget kínált Chalabinak, hogy visszatérjen az iraki politikai életbe. Chalabi amerikai katonák védőgyűrűjében

Árulónak gondolták

A 2003-ban elindított amerikai offenzíva lehetőséget kínált Chalabinak, hogy visszatérjen az iraki politikai életbe. Az Egyesült Államok delegálta őt a 25 főt számláló Iraki Kormányzó Tanácsba, ám 2004 májusában fordulat következett be: Chalabit ellehetetlenítették, befagyasztották a havi szinten folyósított 335,000 dolláros támogatást az Iraki Nemzeti Kongresszus számára, és rajtaütöttek bagdadi otthonában, feltételezve, hogy Chalabi titkosszolgálati információkat oszt meg Iránnal. Ez az elképzelés végül tévesnek bizonyult, annak ellenére, hogy Chalabi élt Teheránban, és jó kapcsolatokat ápolt az ottani síita vezetéssel.

Minek volt köszönhető ez a fordulat? Az amerikai vezetés azért is távolodott el Chalabitól, mert kiderült, mindannyian tévesen feltételezték, hogy Irak és a Husszein-rezsim tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, és van nukleáris programja. Ezen felül, téves volt az a nézet, hogy Irakban majd tárt karokkal fogadják az Egyesült Államok demokratizáló programját.

Öngyilkos merénylő támadt rá

Chalabi, bármilyen befolyásos is volt az iraki politikai életben, soha nem tudott megfelelő támogató bázist kialakítani. A 2005-ös parlamenti választásokon az Iraki Nemzeti Kongresszus mindössze 30,000 szavazatot kapott, amely nem volt elegendő ahhoz, hogy tagot delegálhassanak az újonnan formálódó iraki parlamentbe. Mi több, 2008-ban merényletet hajtottak végre ellene, amikor egy öngyilkos merénylő megölte hat testőrét, az ő életét azonban nem tudta kioltani.

Chalabi soha nem tartozott az elismert vagy közkedvelt politikusok közé az iraki polgárok szemében. Ezen felül, Dexter Filkins 2006-ban azt írta róla a New York Times magazinban, hogy „sok nyugati ember számára, Chalabi testesíti meg mindazt, ami elromolhatott Irak kapcsán: a hazugságok, az arrogancia, a megszállás és a katasztrófa.”

Bejutott Washingtonba

Végezetül egy anekdota: 2004 januárjában az Iraki Kormányzó Tanács tagjai Washingtonba utaztak George W. Bush értékelő beszéde kapcsán, amely az első volt az invázió kezdete óta. Chalabi a galérián kapott helyet, közel az elnök feleségéhez, Laura Bush-hoz. Másnap reggel a Nemzetbiztonsági Tanács ülésén Bush odafordult Richard L. Armitage-hoz, a helyettes külügyminiszterhez és azt tudakolta, hogy Chalabi hogyan juthatott be. Senki nem tudta megmondani.

Hozzászólok a cikkhez!