Baba a fedélzeten - Egy pötty, két pötty, sok pötty

Dátum: 2016. november 30.
Szerző: Palicska Irén

Eseménydús volt az elmúlt időszak kis családunk életében. Október 23-án, vasárnap családi fotózás, kedden babazsúr, szerdától két hét karantén! Miért is? Gergő fotójából azonnal kiderül, milyen kellemetlen meglepetéssel engedtük haza a vendégeinket.

Nagyon jól éreztük magunkat a keddi összejövetelen, este a szokásos fürdetéshez készültünk. Vetkőztetem a gyereket, és a háta teli van pöttyökkel. Előző este, de még reggel se vettünk észre rajta semmit. Na, jó, pár napja láttam a vállán egy pici piros foltot, de különösebben nem foglalkoztam vele. Aztán a bal szeme sarkában jelent meg egy másik, de azt hittük árpa. Kedden este azonban már elég gyanússá vált a dolog, de még mindig kétesélyes volt.

Vagy allergia, vagy himlő

Ha allergia, akkor fehérje, mert mostanában elég sok tojást ettünk: rántotta, sonkás tojás, bundás kenyér. Anyu meg is kérdezte, hogy nem unja még a gyerek a tojást? Szerdán reggel már a fiam arcán és fejbőrén is megjelentek a kiütések. Nem akartam a rendelőbe vinni Gergőt, hátha mégis bárányhimlős, ne fertőzzünk meg senkit. Elég volt azokat, akikkel találkoztunk. Ezért szóltam a gyerekorvosunknak, aki eljött, de már szinte az ajtóból felmérte a helyzetet. A telefon alapján egy kis vírus kiütésre gyanakodott, de sajnos nem ez volt a diagnózis.

Be akartuk adatni a védőoltást, de most már okafogyottá vált. Azt hallottam, hogy járvány van a városban, de hogy hol szedtük össze, nem tudom. Járunk közösségbe, megfordultunk az orvosi rendelőben is, de a doktor úr szerint akár a boltban is megfertőződhetett Gergő. A viszketésre felírt cseppeket és mentolos hintőport, valamint ellátott tanácsokkal. Két hét szobafogság, egy-egy rövid séta azért engedélyezett, lehetőleg ne öltöztessem túl, hogy ne izzadjon, és fürdés helyett tusolás. Elővigyázatosságból azonban pár napig nem is tusoltunk, mármint a gyerek, és szabad levegőre se mentünk. Azt hiszem mindkettőnknek ez volt a legnehezebb. Az őszi napsütést, a színes fákat, a búcsúzó természetet csak az ablakon keresztül figyeltük. Néhány nap után azonban nem bírtuk tovább, és elindultunk egy rövid sétára. Gergő még énekelt is az úton.

Megadóan, türelmesen viselte,

ahogy reggel, délben, este végig púderezem a kis testét, és nem tiltakozott a cseppek bevételénél se. A legcsúnyábban a háta, az arca, és a fejbőre nézett ki. Második reggel megijedtem, amikor megláttam a kiságyban. Nagyon kijött rajta a himlő, de szerencse, hogy így, és nem belülről jelentkezett. Kicsit nyűgösebb és hisztisebb volt a kelleténél, de betudjuk a betegségnek. Volt, hogy semmit nem aludt napközben, volt, hogy három órát egyhuzamban. (Ezt állandósíthatnánk!) Viszont voltak napok, amikor kifejezetten jól érezte magát. Gyurmáztunk, játszottunk, hintáztunk, olvastunk. Besegített a háztartásban is, kidobálta a ruhákat a szárítógépből.

Szerdán reggel, az orvosi vizit után sűrű elnézések közepette, végig hívtam a babazsúros anyukákat. Sajnos nem tudtuk, hogy fertőzünk. Egész jól fogadták a hírt, mi mást tehettek volna. Valami engesztelő ajándékon azért gondolkozom. Megvan! Rendezünk egy bárányhimlős baba bulit!

Hozzászólok a cikkhez!