Baba a fedélzeten - Babalátogató és háztűznéző

Dátum: 2016. július 24.
Szerző: Palicska Irén

Az a megtiszteltetés ért minket Gergővel, hogy több babához is meghívtak látogatóba. Óhatatlan, hogy anyukák egymással felveszik a kapcsolatot a különböző foglalkozásokon, ismerkedünk, megosztjuk egymással gondjainkat és örömeinket is.

Cseperednek a gyerekek

Épp a minap beszélgettünk Maminbaba órán Dorina anyukájával, Adrival, milyen jó látni, ahogy cseperednek a gyerekek, már nemcsak magatehetetlenül fekszenek egymás mellett, hanem elkezdenek forogni, kúszni, mászni, lábra állnak, és elindulnak. Egymás iránt is egyre nagyobb érdeklődést mutatnak. Figyelem én is Gergőt, hogyan viszonyul a többiekhez.

Gergővel Látogatóba mentünk

Először Samuhoz voltunk hivatalosak. Ő már 11 hónapos, kiegyensúlyozott, csupa mosoly nagyfiú. Gergő a kezdeti morcosság után, egészen barátságos volt vele, de lehet, hogy csak a tengernyi játék és fejlesztő miatt. Mindkét gyerek a másik könyvét szemelte ki, úgyhogy hamar rendet kellett rakni a fiúk között.

A hibiszkusz megsinylette a látogatásunkat

Samut persze nem a saját játékai érdekelték leginkább, hanem anyukája, Csilla hatalmas dézsás növénye. A számos tiltás ellenére is rendre megcélozta a hibiszkuszt, tépkedte, mi több elkezdte enni a leveleit. Szerencsére ott voltunk mellette, így nem lett semmi a növényevésből.

Azóta a fiam kedvenc elfoglaltsága is ez lett itthon. Lehet, hogy Samutól leste. Megrohamozza az elbarikádozott virágaimat, és előszeretettel cincálja a leveleiket. Legújabban már a földet is kikaparja a cserepekből. Ez utóbbit szerintem azért csinálja, mert tudja, hogy a földes kezét megmossuk, ezt pedig imádja. Csak azért nem állunk órákig a folyó vizes csap mellett, mert egyrészt takarékoskodunk az energiával, másrészt jó lenne, ha a GYED-emből is ki tudnánk fizetni a vízszámlát.

Az akció előtt persze pajkosan hátranéz, konstatálja, hogy figyelem őt, majd a fejcsóválásom és „NEM, NEM!”  tiltás  ellenére is megindítja a rohamot. Ha nem tudom elterelni a figyelmét a labdájával, a zakatoló, sípoló állathangokat utánzó vonattal, vagy az angolul éneklő Teddy mackóval, akkor felkapom Gergőt, áthelyezem a szoba másik felére, és jöhet a toronyépítés. Én építek, ő rombol. Ez is egyik kedvenc elfoglaltsága.

Újra háztűznézőben

Legutóbb pedig háztűznézőben voltunk. Már írtam a két hónappal fiatalabb Eszterről, akivel együtt járunk jógázni. Anyukája, Anita meghívott minket, mert isteni somlóit tud készíteni. Ha édességről van szó, nem kell kétszer szólni, így hát nyakunkba vettük Szentest Gergővel, és elmentünk egy közös játékra.

A süti valóban remek volt, még a fiam is kinézte a számból. Így egy újabb elvemet feladva – miszerint nem tömöm a gyereket édességgel – ő is megkóstolta a somlóit. Eszter és Gergő jót játszottak, hol együtt, hol a szoba két sarkában. Mi pedig Anitával megbeszéltünk, mi lesz Eszter hozománya? Mielőtt valaki komolyan gondolná, hogy mi komolyan gondoljuk a gyerekek összeboronálását, természetesen csak viccelünk. Indiában persze még ma is létezik, hogy a szülők választják ki a fiatalok jövendőbelijét, a múlt században még nálunk is szokásban volt. És bár nem akarok moralizálni, ennek a rovatnak nem is feladata, de ahogy nálunk is egyre inkább nyílik a társadalmi olló, újra értelmet nyer a mondás: „Suba subához, guba gubához.”

Hozzászólok a cikkhez!

Legyen Ön az első aki megosztja gondolatait a cikkel kapcsolatban!