Baba a fedélzeten - A mai írás nem lesz vicces és ironikus

Dátum: 2016. május 25.

A mai írás nem lesz se vicces, se ironikus. Átestünk ugyanis az első komolyabb betegségünkön. Pontosabban benne vagyunk még nyakig. Az áprilisi szeszélyes, szeles időjárás rajtunk is kifogott. Magamat mindig alulöltöztetem, Gergőre viszont nagyon figyelek, és vigyázok, őt túlöltöztetem. Még a márciusi 15 fokokban is a téli kezeslábasát adtam rá. Ennek ellenére a fiam megfázott.

A múlt vasárnap kezdődött, ahogy haza értünk a nagyszülőktől, épphogy beléptünk a lakásba, a gyerek piros volt és tűzforró. Apával azonnal lázat mértünk: 38,8.

A lázmérő lázat mutatott, sírva is fakadtam

Adtunk neki lázcsillapítót, és Gergő szépen el is aludt, két meleg pléddel betakargattuk, hogy izzadjon is egy kicsit, mert az jótékony hatású. Egy óra pihenés után, mintha mi se történt volna, a gyerek szinte kipattant az ágyból, vigyorogva köszöntött minket, amikor beléptünk a szobájába. Újabb lázmérés, és már csak 37,6 fokot mutatott a lázmérő. Na, gondoltuk, ezen hamar túl vagyunk. Persze elszámítottunk magunkat. Estig játszottunk, majd fürdés előtt ismét mértünk, újból felszökött a láza, így folytattuk a gyógyszer adagolását, az éjszakát nem mertük e nélkül bevállalni.

Átestünk az első komolyabb betegségen

Másnap reggel irány a gyerekorvos, ekkor már csak hőemelkedése volt Gergőnek.

Gergő lázas beteg lett

Fájdalomcsillapítót és orrsprayt javasolt a doktor úr a következő napokban. Keddre már elmúlt a láza, szerdára viszont elkezdett csúnyán köhögni, és az orra is folyt. Csütörtökön kihívtuk a gyerekorvost, aki hörgőtágító szirupot írt fel a mi kis betegünknek. A fiam nagyon hősiesen viselte, viseli a betegséget. Az Apja már fél nap után kidőlt volna, én bírnám esetleg két-három napig nyavalygás nélkül. A gyerek viszont két köhögés, tüsszentés és orrszívás között nevetgélt, végigpörgött a nagyszobán, mert már így változtat helyet. Nem is lehet egyedül hagyni. Olyan, mint egy Duracell nyuszi, vagy egy Perpetuum Mobile. Egy-két csínytevés is belefért a hétbe. Csak egy pillanatra nem figyeltem oda, és az alma-banán uzsonnája már az etetőszéken landolt. Vagy épp bemászott az alsó polcra.

Gergőnek muszáj volt gyógyszert adni.

A kedvenceit főztem

Most csak a kedvenceit főztem. Anyák Napi intelmeit figyelembe véve, a brokkolit kihagytam a menüjéből, a spenótot azonban belecsempésztem édesburgonyával és borsóval. Meglepő módon, elég jól is fogyott.

Az éjszakáink vegyesen teltek. Amíg Gergő lázas volt, azért nem aludtunk, aztán pedig a köhögés okozott gondot szegénykémnek. Néha azért eltörött a mécses. Nála is, és nálam is. Nagyon sajnáltam, ahogy szenved és küszködik, pedig ez csak egy nátha. A kacagása csak akkor csapott át üvöltésbe, amikor napi négyszer próbáltuk bele szuszakolni a láz -és fájdalomcsillapítót, háromszor az orrsprayt, és kétszer a hörgőtágítót. Rafkós a gyerek, ha meglátta a kezünkben a gyógyszereket és a kanalat, összeszorította a száját. Különböző praktikákat kellett bevetni. Az apja bohóckodására elnevette magát, így gyorsan bedugtam a szájába a kanalas orvosságot, vagy a cumisüveget tartottuk oda, erre persze újra kinyitotta a száját. Néhány nap után azonban Gergő is megtanulta, hogy ne dőljön be minden trükknek. A modern orvostudomány vívmányai mellett, a népi gyógymódot is bevetettük. Ili Keresztanyám javaslatára disznózsírt kentünk a fiam mellkasára, ami kitűnő gyógymód köhögés ellen. Olyan szaga volt a gyereknek, mint egy zsíros bödönnek, de kibírtuk a cél érdekében. Holnap újabb ellenőrzés, és remélem, hogy át is vészeltük a tavaszi meghűlést, és erre az évre letudtuk a betegeskedést.   

Hozzászólok a cikkhez!