Az én adventem

Dátum: 2016. november 27.
Szerző: Dienes Éva

"Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." Pilinszky János gondolatával összefoglalhatnám mindazt, amit ilyenkor érzek, mert a gyertyák illatán, az adventi naptár meglepetésein, az otthonunk díszítésén és a lelkünk kipucolásán túl, lényeges számunkra, a harmónia megélése dalokban, mesékben, süti készítésben, amely kiszorítja a tülekedős lármás csillogás képzetét.

Nálunk advent első vasárnapjával kezdődik az időszak. Ó, bocsánat, már korábban nekikezdek elvileg a Csendes csodák albumnak, de ez kifelé a világ felé szól, mely alig várja az újabb huszonnégy ismerőst- az adventi naptár ikonikus embereit, akik valami nyomot hagytak a kultúra világában és a gyerekek lelkében.  De itt kifelé nyitogatunk ablakokat, viszont otthon megkezdődik a rendszerezés - rendrakás - listák készítése.

Gyertyakor

Advent első vasárnapján feldíszítjük a lakást: előkerülnek az égősorok, a tobozok, kagylók, dióhéjak. Fahéj és mandarin illata lengi be a szobákat. Szeretem ezt a napról-napra befelé lépegetést, a Fénykeresést, a tervezgetést, révedezést, a "manók" ötletelését az adventi naptár meglepetéseivel kapcsolatban.

De kifejezetten haragszom magamra, mert újra és újra túlvállalom magamat, és kapkodok az ajándékok-vásárlás-takarítás-suvickolás rögös útvesztőjében és feleslegesen korholom az anyukám egyetlen lányát, hogy miért nem készült fel korábban a hajcihőre. Aztán sikerül elcsendesedni. Leülök, mit leülök?! Leroskadok, készítek egy teát, kortyolgatom és végiggondolom hogyan tovább. Karácsonyi dalokat hallgatok, például Vilmos tolmácsolásában.

Sajnos tavaly közölték a lányok, hogy Mikulás nincs, de azért hozhat ajándékot. Hosszas filozófiai eszmecserét folytattunk a témáról, de meggyőztek róla, hogy mindenki jobban jár, ha nálunk is megfordul. Ráadásul engem is meglátogatott, miközben a két királylány sűrű kacsintgatással jelezte, hogy értenek a manók nyelvén.  Már idén is kaptam "tőlük" apró meglepetéseket. :-)

Visszatérve az adventi naptárhoz, minden nap más meglepetést rejlik a zsebekben: dió, mogyoró, mandula, csoki, keksz, aszalt gyümölcs. Bevált tipp kezdő "manóknak", hogy csak az adott napra készítsenek meglepetést, így az újdonságvarázs végig megmarad. De lehet kis idézet mesékből, vagy furfangos találós kérdések is lapulhatnak a tarisznyában.

Sajat_keszitesu_adventi_koszoru

Az adventi koszorú természetes anyagokból készül: a szalma alapra fenyőágakat rögzítünk a fehér gyertyákkal együtt. Évek óta fehérben gondolkozom, nem rajongok a színes gyertyákért. Kétféle toboz, dió, fahéj rudacskák, és amit még találunk itthon, mind széppé szelídül a kezeink gyakorlott mozdulatai által és a rafia segítségével. Középen az ötödik gyertya-mécses lángja december 24-én világítja be az ünnepi asztalt. A bejárati ajtóra szintén koszorú kerül, és mindenki kiélheti kreativitását, feldíszítheti a saját területét, szobáját.

Idén se maradt el a Mikulás látogatása, annak ellenére, hogy kósza kijelentések alapján azt feltételezik, hogy nem létezik...de  akkor hogy visz ajándékot? Na mindegy: gyönyörű kifestőt és a - változatosság kedvéért - könyvet is hozott nekünk: Adventi népmesék és mondák címmel. Már olvasgattunk belőle, sőt az egyiket elmeséltem a gyermekotthonban, ahová járok és otthon is. A Fény születését követi nyomon a huszonnégy történet, melyet Bajzáth Mária gyűjtött össze a világ minden tájáról.

Túljutottunk a Luca napi iskolai vásáron, közben készülünk a Diótörő előadásra a MŰPA-ban és a vészesen közeleg a Szenteste. És persze még sehol se tartok, de készülök. Készülünk. Lépésről, lépésre, napról napra, és egyre jobban záródik, a külvilág miközben nyílik a kapu, mely a Fény felé visz.

Igy_teritettunk_Karacsonykor

Áldott adventi készülődést kívánok!

Hozzászólok a cikkhez!

Legyen Ön az első aki megosztja gondolatait a cikkel kapcsolatban!