Hosszú csont, rövid gyógyulás? – a felkarcsont töréséről

Dátum: 2018. szeptember 18.
Szerző: Dr Boross György ortopéd orvos, kéz-és baleseti sebész

A felkarcsont törése esetén gyakori dilemma, hogy milyen kezelést válasszunk, műtétet, vagy gipszrögzítést. A Páciens pedig aggódva kérdezi, jól és gyorsan gyógyul-e?

 

Sajnos a címben feltett kérdésre válaszom: a felkartörés teljes gyógyulásához sok idő kell!

 

Bár a felkarcsonttörés kezelésében bevezetett újabb módszerek a gyógyulási időt lényegesen rövidítették, az még így is elég hosszúra nyúlik és előfordulhatnak komplikációk is!

Főleg indirekt úton jön létre a törés: eséskor, letámasztáskor, de figyelem: az úgynevezett „szkanderezés” is ide vezethet!

 

Most csak a felkarcsont (latinul: humerus) testének sérüléseiről lesz szó, a váll és könyök felőli végeinek töréseiről máskor írok.

 

A törés leggyakrabban spirál, ferde, vagy haránt lefutású. 

 

Felismerni nem nehéz, mert a deformitás, kóros mozgás, illetve a felkar megrövidülése egyértelműen jelzi a bajt. Mivel a felkarcsonthoz közel – azt megkerülve – futnak az alkar és a kéz fontos erei, idegei, előfordul, hogy a törés magasságában megnyomódnak, vagy súlyosabb esetben el is szakadnak.

 

Ezért is fontos, hogy az első vizsgálatkor erről mindenképpen tájékozódjon a szakorvos, és ha szükséges, ellássa az ideg, vagy érsérülést. 

 

A kórházba jutásig a sérült végtagot nyugalomba kell helyezni: a törzshöz rögzíteni, vagy csak a nyakba felkötni.

 

Ha a gyógyuláshoz szükséges idő hosszúra nyúlik is, a felkarcsonttörés gyógy hajlama legtöbbször jó. Kb. 65-75 százalékban műtét nélkül kezelhető, csak a fennmaradó esetekben kell operálni.

 

A műtét nélküli eljárásokban legtöbbször gipszet használunk (főként gyermek és idős korban), de előfordul más speciális rögzítési mód (gézpólya, műanyag sínek) is. A rögzítés átlagosan 8-10-14 hét.

 

Sportolók, fiatal sérültek gyógyításánál – ha a törés típusa engedi – a műtétet választjuk, mert így a felkar, illetve a közeli ízületek (váll, könyök) mozgatása előbb megkezdhető, bizonyos esetekben a beavatkozás után nincs szükség hosszabb mozdulatlanságra.

 

A törést egyesíthetjük lemezzel, csavarokkal, vagy a csőszerű csont belsejében végigvezetett fémanyaggal (több vékonyabb drót, vagy egy vastagabb szeg). Ma már a felkarcsonttörés kezelésében a legelterjedtebb az úgynevezett velőűr szegezés. Ez adja a legnagyobb stabilitást és viszonylag kis műtéti megterheléssel jár.

 

Végül kiemelt fontossága miatt vissza kell, térjek a felkarcsont mellett futó képletek közül az orsócsont felőli ideg (nervus radialis) sérülésére. Viszonylag gyakran, kb. 8%-ban fordul elő, hogy a törés az ideget is sérti. Egyszerű megnyomatásnál magától is (fizikoterápiával) visszatérhet a működése (érzés, mozgás), de ha elszakad, akkor azonnali műtétre (idegvarrat) van szükség.

 

A szerzőről: 
Dr. Boross György ortopéd orvos, kéz-és baleseti sebész. Több éves tapasztalattal rendelkezik az ortopédiai problémák felismerésében és kezelésben. Baleseti sebészként az akut ellátásban vesz részt.
Ortopédiai jellegű kérdéseikkel kereshetik az orvos válaszol rovatunkban, személyes konzultációra pedig bejelentkezhetnek itt.

Hozzászólok a cikkhez!