Élni szép, súlyos betegség után, megújult lélekkel

Dátum: 2016. január 16.

Doktor úr, mentse meg az életemet!

1986 májusa rügyfakasztó, kellemes meleggel érkezett. A kórház udvarán lábadozó betegek élvezik a tavaszi napsütést. Őket már a nap melege is gyógyítja. De vajon velem mi lesz?

„A bal emlőben zöld mandula nagyságú tumor”- a mammográfiai vizsgálat egyértelműen megerősítette a korábbi szűrés diagnózisát. Hogyan tovább?  Kétségek között tipródva nyújtom át leletemet a kórház sebészének, Farkas tanár úrnak. A főorvos úr nem csak a leletből, az arcomról is olvas. Teljes figyelmével felém fordul, és részletesen elmagyarázza a beavatkozás lehetőségeit. Bár nem titkolja a baj nagyságát, szakértelme, őszinte szavai mégis megnyugtatnak: „Doktor úr, mentse meg az életemet!”- mondom, és érzem, hogy jó kezekbe kerülök.

Ahol az orvostudomány véget ér                            

Nem csalódtam. Orvosom nem csupán a tumortól szabadított meg, később sem hagyott magamra. Műtét után tapintatosan közölte, hogy szükség volt a radikálisabb megoldásra. Az életem ennyi áldozatot igazán megér -válaszoltam a legnagyobb nyugalommal. Semmi sírás, vigasztalhatatlan elkeseredés? Tanár urat meglepte a nem várt reakció. Megérezte, élni akarásom erőt ad az elkövetkező, nem könnyű feladatok megoldásához.

„Az orvostudomány a műtéttel és sugárkezeléssel megtette, amit mai tudása szerint megtehetett. A többi már önön múlik.” Majd hozzátette:„Gyógyíthatatlan betegség pedig nincs, csak gyógyíthatatlan beteg”. Tehát gyógyulásom sikeréért enyém a felelősség. De mit kell tennem?” S tanár úr érthetően elmagyarázta a betegség lényegét, a gyógyulás lehetőségét:

„A test működése a tudattól függ. Ha az ember tudati világa kizökken egyensúlyából, az testi tünetekben -betegségben- nyilvánul meg. Ha úgy akarunk a betegségtől megszabadulni, hogy a tünet ellen vesszük fel a harcot - akár egy műtéti beavatkozással-, azzal még nem oldjuk meg a problémát. Meg kell értenünk a betegség tudati, lelki okát, üzenetét. Tehát ne sorscsapásnak, hanem időben küldött figyelmeztetésnek vegye betegségét. Intő jelnek, hogy eddigi életén változtatni kell.

Megértettem. Sejtettem, nem lesz könnyű a szembenézés magammal, eddigi életemmel, a lelkemet megbetegítő negatív gondolatokkal. Tudtam, segítségre számíthatok, de a feladatot magamnak kell megoldanom. És elindultam a betegségből a gyógyulás felé vezető úton.

Megújult lélekkel

Jó sorsom számtalan segítőtárssal hozott össze. Rám találtak a gondolkodásomat megváltoztató nagyszerű olvasmányok: Bernie S. Siegel: Szeretet, gyógyítás, csodák Thorwald Dethlefsen és Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez / A betegség jelentéséről és jelentőségéről/  Balogh Béla  írásai a rák gyógyításáról és a pozitív életszemléletről.

Agykontroll és jóga tanfolyamon megismerhettem a testi-lelki harmónia megteremtésének technikáit: a relaxációt és a meditációt. Itt hallottam először a megbocsátás és a pozitív gondolkodás lelket tápláló erejéről. Nem könnyű a sérelmeket elengedni, de saját magunk érdekében szükséges. „ A megbocsátás nem a másiknak szól, hanem magamnak”- mondja az ismert amerikai filmszínésznő, „mert az ember csak így tudja abbahagyni az önmarcangolást, kiirtani magából a dühöt, a sérelmeket, és azokon így tud továbblépni. Nem másokért kell megbocsátani, hanem azért, mert sokkal jobb békében élni, mint háborgó lélekkel.” Milyen igaza van Meg Ryannak! Lelkem békéjét magamnak kell megteremtenem azzal, ahogy másokhoz, a körülöttem lévő világhoz viszonyulok. A döntő mozzanat abban áll, hogy milyen jelentést adok az eseményeknek, hogyan minősítem a történéseket. Nem a világtól, a környezettől kell várni a változást, hanem magamtól.

Megfogadtam egyik barátom jó tanácsát; a napot számvetéssel fejeztem be. Esténként feljegyeztem naptáromba a nap kellemes élményeit. Íme, válogatás nélkül néhány becses örömforrás a gyűjteményből: „madárfüttyre ébredtem, jót beszélgettem egy régi kedves ismerőssel, telefonon hívtak a gyerekeim, nálam aludtak az unokák, barátnőm saját termelésű, zsenge cukorborsót küldött…” És folytathatnám a sort, hiszen egyre nyitottabb lettem az élet apró örömeire, szépségeire. És nem csak a lelkem tápláltam pozitív élményekkel. A testemnek is igyekeztem jót adni. „Amit ma teszel és eszel, holnap az leszel” A bölcs mondás figyelmeztetése sosem volt időszerűbb. Világunk egyre súlyosabb egészségválságát elsősorban a tápérték nélküli természetellenes, mérgező táplálkozás okozza. Nem könnyű ma testben-, lélekben egészségesen élni, testnek-, léleknek jót adni! De nem lehet a felelősséget a világra hárítani!  A felelős én vagyok a rám bízottakért; a családban anyaként és feleségként, a munkahelyemen a tanítványaimért, és természetesen elsősorban saját magamért.

A körülöttem élők számítanak rám, és én is mindig számíthatok rájuk. Együtt könnyebb!

De a magányos fizikai és szellemi erőpróbák elől sem tértem ki; tovább képeztem magam a munkahelyemen, sikeres nyelvvizsgát tettem, átúsztam a Balatont.  Nem nagy dolog, mondhatja bárki, de nekem önbizalmat adó, testet-lelket erősítő sikerek voltak. Úgy gondolom jól döntöttem, mikor betegségemből felgyógyulva nem a nyugdíjba vonulást, hanem az aktív életet választottam.

A várva várt szabadság

Felgyógyulásom után még 15 évet töltöttem el a munkahelyemen. Ajándék volt ez a sorstól, akárcsak a várva várt nyugdíjas évek. Végre azzal foglalkozhattam, amire korábban nem jutott időm. Műveltem a kertem, varrogattam, olvastam, festegettem. Barátnőimmel színházba, gyógyfürdőbe jártunk. És milyen nagy öröm volt együtt lenni az unokákkal, látni fejlődésüket, csodálni értelmük nyiladozását! Időt, figyelmet szentelhettem nekik. Azt kapták tőlem, amit fiatal éveimben a gyerekeimnek nem mindig adhattam meg. Csak az adósságom törlesztem- gondoltam, de a lelkiismeretem nem tudtam egészen megnyugtatni.

A hála kevés

Úgy éreztem, nem elég hálásnak lennem. Többel tartozom az ajándékba kapott évekért. Másfél évtized távlatából világosan láttam gyógyulásom tanulságait; az egészséget megőrizni, a betegséget megelőzni kell. De az időben felismert baj gyógyítható! Engem is az mentett meg, hogy elmentem a szűrővizsgálatra, és ott időben felfedezték a betegségemet.

Jó lenne, ha ezt minél többen tudnák! És önszántamból segíteni kezdtem a megyei kórház mammográfiai szűréseit. Volt, aki az első hívó szót meghallotta, másokat saját példámmal tudtam csak meggyőzni. „ Ha én 15 évvel ezelőtt nem megyek el a szűrésre, most téged sem tudnálak erre bíztatni.” Az én számból hitelesen hangzottak az érvek.

Évről évre egyre könnyebb volt szervezni, egyre többen éltek a felkínált lehetőséggel. Sőt, egészségük megőrzése érdekében minden segítséget szívesen fogadtak. Ezt az igényt egyéni akció helyett, már szervezett keretek között lehetett csak igazán jól kielégíteni.

Együtt könnyebb

Ezt biztosította számunkra a Rákbetegek Országos Szövetsége. 2006-ban 69 fővel alakult meg helyi csoportunk. Ma már 150 tagot számlál az Egészségőr Klub. Névválasztásunkkal is jelezni kívántuk az egészség megőrzésének, a megelőzésnek a fontosságát. Ezért bővítettük ki a szűrések sorát ultrahangos, csontsűrűségi, hallás, testzsír, testtömeg, szív-stressz, szemészeti, érrendszeri szűrésekkel.

Évente egészségnapot, havi rendszerességgel előadásokat szervezünk. Egészségügyi szakemberek, orvosok, gyógyszerészek természetgyógyászok nyújtanak segítséget ahhoz, hogyan éljünk, mit együnk és mit tegyünk, hogy egészségesek maradjunk.

Tagjaink jógatanfolyamon vettek részt. Hetente egyszer együtt tornázunk. Jót tesz a mozgás, jólesik együtt lenni. Mint ahogy jó közösen ünnepelni, szórakozni, kirándulni, jó egy közösségbe tartozni! Mert időközben tagjainkból összetartó, egymást segítő igazi közösség lett. Álljanak itt bizonyítékul egyik kedves vendégünk klubnaplónkba írt sorai:

„Adj tüzedből lángot annak, aki kér”

Drága Barátaim!

Végtelen nagy öröm volt megismernem ilyen sok szeretetreméltó lángocskát. Életöröm, tenni vágyás, odaadás, mind-mind olyan jellemvonás, amely biztosíték arra, hogy az Egészségőr Klub igazi lélekvédő közösség legyen és maradjon. Szövetségünk erősebb lett Veletek. Köszönöm! Köszönjük! /B M /”

Kedves Vendégünk! A szívhez szóló sorokat én köszönöm, mi köszönjük!

Élni szép

Betegségem óta küzdelmes, de örömökben gazdag 23 év telt el. Igaz, én még mindig csak úton vagyok a testi-lelki harmónia, az EGÉSZ-SÉG felé. De minden kis előre lépésnek örülök. Esténként azzal a jóleső gondolattal hajtom álomra a fejem, hogy megint értelmesen telt el egy napom. Reggelente örömteli várakozással ébredek. Sokáig gyermekkorom imájába foglaltam „szívem első gondolatát.” Ma már a magam költötte fohásszal kezdem a napot.

Köszönöm, Uram, a testemet- lelkemet tápláló éjszakai nyugalmat.

Add, hogy ma is részesüljek az Univerzum erőt adó energiájából.

Segíts, hogy elengedjem a múlt sérelmeit,

Bizalommal nézzek a jövő felé,

Figyelmemet a pillanatra fordítsam,

Arra, amit most gondolok, szólok és teszek.

Gondolataimmal, szavaimmal és cselekedeteimmel

Testi-lelki egészségemet szolgáljam,

És embertársaimét, akik ugyanúgy az Univerzum teremtményei,

Isteni lények, testvéreim.

Add, Uram, hogy szívből jövő kedvességgel,

Elfogadó segítőkész szeretettel forduljak feléjük,

És a hozzám áradó energiával feltöltődve

Mindannyiunk hasznára legyek.    

Jelige: Nem vagy egyedül

 

                                      

Hozzászólok a cikkhez!