Interjú a Dalnokkal

Dátum: 2015. szeptember 30.

Állócsillag a popszakma egén, dalszerzőként ismerte meg a szakma és a nagyközönség, majd néhány év múlva a színpadra is kiállt. Koncertjein gitárkísérettel, szólóban énekel, vagy zenekarával csap nagy bulikat. Szabó Leslie a Dalnok, aki megérkezett és itt is maradt közöttünk.

Több mint huszonöt éve vagy a szakmában, több zenei divat is átsuhant feletted. Mitől vagy ma trendi?

Nagyon érdekes dolog ez a trendiség téma. Én a trendiséget értékként kezelem inkább, ezért úgy látom, már az is nagy dolog, ha egy előadónak van egyáltalán mondanivalója és azt képes olyan keretek között átadni a közönségének, ami érdeklődést fakaszt. Szerencsém van talán, de abszolút úgy tapasztalom, hogy van igény az élő zenére és az olyan dalszövegekre is, melyeknek van mondanivalójuk.

Mi a te mondanivalód?

Nagyon szeretek a társadalmi problémákról beszélni, de nem szájbarágósan, hanem megpendítve azokat. Leginkább az foglalkoztat, hogyan lehetne szebbé-jobbá tenni a körülöttünk lévő világot, hogyan lehetnének fogékonyabbak az emberek az értékes dolgok iránt. Másrészről viszont elég sokat találkozik velem zenekari formációban a közönség, s akik így látnak, azok már észrevették, hogy a repertoáromban nem csak az egy szál gitárral előadott lírai dalok léteznek, hanem a vidám, szórakoztató nóták is előtérbe kerültek.

Bor, Mámor, stb. lemezeden így köszöntöd a közönséget: „A dalnok mondanivalója közvetítésekor sosem helyezi előtérbe a kor elvárásait. Évezredek óta a muzsika a lélek hangja. Ez nem vitatott törvény. De egy szerzemény csak úgy szólhat igazul, ha minden benne lévő hang és betű e törvényhez igazul…” Miért fontos, hogy még így is üzenj a hallgatóidnak, szerinted a dalaidon nem jön át elég markánsan a mondanivalód?

2007-ben jelent meg a Dalnok Könyve című dupla lemezem, ebbe írtam először személyes üzenetet, melyekben összegzem kicsit, ki vagyok, és merre haladok. A Dalnok én vagyok, aki minden lehetőséget megragad az önkifejezésre.

Szabo_Leslie_koncertezik

Ismert zenekarok számára írtad és írod a dalokat hosszú évek óta. Milyen igény hozta elő belőled az előadóművészt, mi inspirált arra, hogy kilépj a közönség elé?

Mindig is megvolt bennem ez a belső indíttatás. Már általános iskolában azt találtam ki, hogy koncertet adok, és ezzel gyűjtöttem a pénzt az évről évre szerveződő téli vásárokra. Olyan lelkes voltam, hogy reklámtáblát is szerkesztettem, nagy betűkkel ráírtam, hogy „koncert”, és karácsonyfaégőkkel körbevilágítottam. Akkoriban megzenésített verseket játszottam gitáron vagy instrumentális dalokat adtam elő zongorán, és ez eltartott 19-20 éves koromig. Aztán egyszer csak kinyílt az a csap, amin át elindultak a saját dalok is. Van olyan régi nóta, amit a mai napig is játszok, pedig 27-28 éve született, ilyen például az Éjjel című szerzeményem is.

Emlékszel még, hogy kezdődött a szólókarriered, mikor érezted úgy, hogy ez lesz a te utad?

Bigával egyszer a Bakáts téren játszottunk, ez még akkor volt, amikor Roy-al utcazenészkedtünk, ők hívtak le játszani, be kellett ugranom valaki helyett. Számomra teljesen új volt a közeg és a közönség is. Játszottunk együtt is és szólóban is, aztán a koncert vége felé szép óvatosan elkezdtem a saját dalaimat játszani. A közönség nagyon jól fogadta, és néhány hét után már kifejezetten kérték, hogy játsszam a saját nótáimat. Elképesztő érzés volt úgy játszani egy kis helyen 40-50 ember előtt, hogy kívülről fújták a dalaimat. Hát, valahogy így indultam el.

Említetted, hogy fontos neked az élő zenélés. Miért ennyire szükségszerű számodra, hogy élőben szólalj meg?

Nem is tudom, hogyan lehetne másképp. Normális esetben a zene hangszereken szólal meg, aminek a varázsa csak akkor megy át a közönség felé, ha a hangszer ott van a zenész kezében és meg is szólal. Ezt a hangzást semmilyen hangfelvétellel nem lehet előidézni és élvezhetővé tenni. Akármennyire meg van írva egy koncert forgatókönyve, az előadás közben rengeteg improvizációs lehetőség adódik, melyeket a zenészek ki tudnak használni, ezek olyan megismételhetetlen pillanatok, melyek nem jöhetnek létre egy playback előadáson. Ráadásul koncert közben az energiák áramlása tökéletesen érződik a zenekar és a közönség között, amit az élő zenélés tud igazán előidézni és hatványozottan felerősíteni.

Hogyan működnek ezek az energiák a szólókoncerteken közted és a közönség között?

Ritkán tervezem meg előre szigorúan a szólókoncert menetrendjét, kivéve, ha valami téma köré fűzöm fel. Ilyen téma volt például az Elfelejtett dalok című szólóestem. Tudatosan hagyom, hogy a közönség által közvetített hangulat sodorjon, szinte együtt hozzuk össze a dalok sorrendjét a közönséggel: a tőlük kapott visszajelzések húzzák elő agyam és lelkem fiókjaiból a nótákat egymás után.

Előadás közben mindig érzékelem a közönség reakcióit, azt is, ha teszik nekik, azt is, ha nem, és mindig tudom úgy irányítani a koncertet, hogy a legtöbbet kihozzam belőle. Nem szeretem, sőt kifejezetten utálom a „Kezeket a magasba”, vagy a „Tapsoljatok” típusú felszólításokat, mert az a jó, ha a közönség pontosan úgy reagál, ahogy érzi magát, arra válaszol, amit közvetítek feléje; ha jól érzi magát, táncol, tapsol, ha elgondolkodtatom őket, csendben figyelnek, de érzem a koncentrációjukat is, és tudom, hogy jó úton vagyok.

A saját utad járod, annak minden előnyével és hátrányával. Miért fontosak mégis számodra a nagy publicitást adó versenyeken való részvételek, mint anno a Megasztár volt, vagy az Eurovíziós Dalfesztivál válogatója, melyen a tavalyi évben indultál először?

A  Megasztár és az Eurovízió is arról szólt, hogy főműsoridőben tudtam megmutatni magam viszonylag nagyszámú nézőnek, egy olyan produkcióval, amire talán sokáig emlékezni fog a közönség. A menedzserem ezt így fogalmazta meg: „nekem nem egynyári dalaim vannak, hanem maradandóak. Nem biztos, hogy mindenki ismeri őket, és nem feltétlenül szólnak mindenhol, de az biztos, hogy 10-20 év múlva is vállalhatóak és hallgathatóak.”

Ebben az évben is indulok egy dallal az Eurovíziós Dalfesztivál válogatóján. Az egyik célom a legjobb helyezés megszerzése mellett az, hogy a dal bekerüljön a médiába, szélesebb körben is játsszák és megismerjék az emberek. A másik cél pedig az, hogyha feltesszük a honlapomra és különböző letöltős oldalakra, akkor a lehető legtöbben keressék és hallgassák.

Amiért még fontos nekem, hogy „ott legyek a tévében”, hogy megmutassam, lehet normális dalszövegeket írni. Időnként kitör a frász, ha hallom, hogy milyen dalszövegek íródnak, milyen szörnyen bánnak a magyar nyelvvel. Rengeteg produkcióban látom, hogy egyáltalán nem figyelnek arra, hogy legalább nyelvtanilag helyes legyen az, amit leírnak, pedig erre nagyon oda kéne figyelni még akkor is, ha a gondolatiság sem stimmel, és nincs semmi üzenete a szövegnek.

A magyar zenés rádióknak egyfajta kvótarendszer szerint kötelező bizonyos százalékban magyar dalokat játszaniuk. A te dalaid ott vannak a lejátszási listákon?

Vannak kisebb és főleg vidéki rádiók, ahol nagyon kedvelnek és több dalom is játsszák rendszeresen. Az nagyon érdekes, hogy a nagyobb rádiók között van olyan, aki úgy reklámozza magát, hogy mindenkinek teret ad, de ez a gyakorlatban mégsem valósul meg. Ennek nyilván több oka van, ráadásul egy rádióműsor készítésének megvannak az alapvető szabályai. Egyébként bevallom, fogalmam sincs, milyen elvek mentén válogatják ki, hogy mely magyar előadók dalait játsszák. A zenei pályán eltöltött több mint 25 év után sem tudom, kik a zenei szerkesztők és kikhez kell fordulni azért, hogy bekerüljek a nagy rádiókba. Nem tudom, mi és hogyan működik, mert még sosem sikerült senki illetékessel erről beszélnem. Nagyon nagy média áttörést még az Eurovíziós dalommal sem értem el, pedig annak  volt rádiós támogatója. Ezeket a lapokat sajnos nélkülem keverik.

Szerinted előfordulhat, hogy a nagy rádiók szerkesztői úgy ítélik meg, hogy az aktuális zenei trendekbe nem férsz bele, és ezért nem játsszák a dalaid?

Azt aláírom, hogy egyes dalaim nem az aktuális trendeknek felelnek meg, de bevallom, ez engem annyira nem is érdekel. Időnként kalandozom többféle zenei stílusban is, más hangszereléssel. Lehet, hogy furcsán hangzik, de úgy gondolom, amikor egy dalszöveg elkészül, annak van egy elképzelése arról, hogy milyen zenei köntösben akar megszületni. A dalnak megvan az a formája, amiben megszólal. Aztán abból lehet különféle verziókat gyártani, azonban hogy az trendi lesz e vagy sem, nem tudom. Abban azonban biztos vagyok, hogy sosem változott volna a zenei világ, ha nem lennének olyan kísérletezők, akik nem azzal foglalkoznak, hogy mit várnak el tőlük, hanem mennek előre a maguk útján, én ennek a híve vagyok, járom a saját utam.

Gondolom tisztában vagy azzal, hogy ezzel a felfogással nem feltétlenül férsz bele skatulyákba, és nem tömegigényeket szolgálsz ki.

Persze, mindenki szeretne agyonhallgatott és a rádiókban sokat játszott előadó lenni, én is. De az a belső zenei világ, ami engem meghatároz, ezekre a dalokra predesztinál. A tucat-előadói státuszt meg nem nekem találták ki. Mindezek mellett nem panaszkodom, jelen pillanatban is hallható általam írt dal nagy hallgatottságú rádiókban, több is. Igaz, sok esetben nem én vagyok az előadó.

Ismét csak a médiára tudok visszautalni, mert ők nagyban felelősek a közízlés alakításáért. Úgy gondolom, hogy a magyar zene -műfajtól függetlenül- megérdemelne olyan csatornákat, ahol a közönség megismerhetné az eltérő zenei hangzású dalokat, s maga dönthetné el, azokból mit fogad be. Azt látom, hogy ennek lehetőségét jelen keretek között nem tudják megadni a hallgatóknak, ezért sajnos rengeteg embernek  fogalma sincs róla, milyen jó szerzők és előadók vannak ebben az országban. Persze kérdés, hogy van-e igény ilyen rádióra, mert ha igen, akkor bizonyára létezne is. Ezért a legtöbb előadó számára maradnak a koncertek, mint a közönséghez történő eljutás szinte egyetlen lehetősége.

Kik járnak a koncertjeidre, kikből áll a közönséged?

Valamennyire be lehet határolni, hogy zömében a 30 éven felüliekből áll a közönségem, de sokszor találkozom olyan fiatalokkal, akik például miattam kezdenek el gitározni. Némely dalom a tizenéveseket nagyon elkapja, és mindig ugyanazok a dalok hatnak rájuk, bárhol is koncertezem. A fiataloknak nagyon örülök, mert ugyan azt mondják, hogy a fiatalokat manapság egészen más dolgok érdeklik, mint például az én zeném, mégis látom, hogy eljönnek a koncertjeimre. Volt egy nagyon jó példa erre, Veresegyházán egy kis pub működött évekig, ahova kényelmesen körülbelül 80 ember férhetett be. Oda szinte csak fiatalok jártak, akikkel előtte egyáltalán nem találkoztam, csak lejöttek egy élőzenés koncertre. Aztán megtörtént a csoda, ők kész lettek a zenémtől, én meg attól, hogy ők mennyire befogadják a dalaimat, melyek közül néhányat még akkor írtam, amikor ők még legfeljebb kósza gondolat voltak leendő szüleik fejében. Oda például rendszeresen hívtak, mert a közönség igényelte a koncertjeimet, nagyon szerettem azt a közeget.

2014-ben jelent meg új lemezed, a Bor, Mámor stb… Megéri még lemezt készíteni és kiadni?

Már évek óta nem éri meg, éppen ezért ebben a formában ez a lemez az utolsó. Az előfordulhat, hogy a zenémet szerető barátaim és a gyűjtők kedvéért készülnek különleges kiadványok, de az új dalokat már nem fogjuk CD-re nyomni. Az online média előretörése és a hallgatói szokások megváltozása egyértelműen az interneten történő publikálás felé tolja a dalok megjelentetésének igényét és lehetőségét.

Mire készülsz, mik a terveid az év hátralévő részében?

Egy igazán nagy dobásra készülünk. Legalább 10 éve álmodom egy olyan show-ról, amiben a 80-as évek elképesztően jó zenéinek feldolgozásait adom elő. Mostanra állt össze minden elemében a Back to the future show névre keresztelt előadás, melyet október 30-án, a Barba Negra Music Clubban láthat a közönség. Az est apropója az Ismerős Arcok zenekar lemezbemutató koncertje lesz, akik kedves zenésztársaink és barátaink. Együtt szálljuk meg a klubot ezen az estén, mi leszünk az ő vendégeik.

Az egyórás koncertünk első felében a saját dalaimat játsszuk, majd a Back to the future show zárja a programunkat, mely bővelkedni fog meglepetésekben. A legismertebb dalok feldolgozásait hallhatják a nézők, képzeld el például a Big in Japan reagge változatát. De a show különleges produkciókat is tartogat, elég, ha azt mondom, hogy a 80-as évek egyik legnagyobb műfaji újdonsága volt a break, jómagam is próbálkoztam vele, évekig breaktáncosként is felléptem, imádtam. A show állandó tagja Torres Dani barátom is, általa eggyel több gitár szólal majd meg, őrületes buli lesz.

21. századi zenészként mi adja meg a komfortérzeted a mai magyar zenei környezetben?

A legfontosabb az, hogy 27 éves zenei múltam alatt végig a zenélésből élhetek. Voltak olyan korszakok, amikor nagyon nehezen ment, mostanában egy kicsit jobb idők járnak.

További pozitívumként élem meg azt a fajta személyes szabadságot, amit a zenélés nyújt. Én választom meg, hogy mikor mennyit dolgozom, és mit vállalok el.

Elég sok felkérés érkezik dalok írására is, a kollégák szívesen éneklik a szerzeményeimet. Nagyon izgalmas kihívás belebújni más bőrébe és olyan dalokat írni, melyek szövegével az előadója azonosulni tud és hitelesen tudja megszólaltatni őket.

A legjobban vitathatatlanul annak örülök, hogy elég sok koncertfelkérés érkezik az utóbbi két évben. A közönséggel való találkozás, az élő zenélés örömét semmi nem írhatja felül.

Hozzászólok a cikkhez!

Legyen Ön az első aki megosztja gondolatait a cikkel kapcsolatban!