Embernek és apának maradni mindenáron – Béla és Béluska története

Dátum: 2016. november 30.

Sokunknak van szomorú története, mégis megdöbbenünk, amikor a kisfiáért küzdő apa történetét meghalljuk. A négy évig tartó, súlyos betegségben meghalt fiatal anya hiányát pótolni igyekvő Borsos Béla értetlenül áll a bürokrácia és az emberek közömbössége előtt. De nem az a fajta, aki feladja.

Május eleje, konkrétan Anyák napja óta hordozom ezt a történetet magamban, amikor a 23 éves egyetemista nagylányom kora reggel elém penderült egy gyönyörű, hamvasbarack színű cserepes virággal. A legszebb pillanatok egyike, amit egy anya és gyermeke közösen átélnek. De mi van azokkal a gyermekekkel, akiknek már nem él az édesanyjuk?

Anya nélkül nő fel Béluska

Ezért is döntöttem úgy, hogy elmondom Béluska történetét, aki a közelmúltban veszítette el az édesanyját. Béluska 5 éves óvodás, és édesapjával a Nógrád megyei falucskában, Tereskén élnek egy bérelt házban.

Borsos Béla felesége értelmetlen halála óta egyedül neveli kisfiát

Béla és Béluska a bérelt gazdaságban élnek nagyon szerény körülmények között.

A családra egy óvónő hívta fel a figyelmem, aki napi kapcsolatban van Béluskával és az édesapjával

Azért is fordul kitüntetett figyelemmel Béluska felé, mert a kisfiú 2 éves kora óta jár oviba. Zsuzsi, az édesanyja már ekkor tartósan kórházi kezelésre szorult, először műszívet, majd donor szívet kapott. Zsuzsi volt a második felnőtt, aki műszívet kapott Magyarországon.

Béla apu 2 hónapos kora óta nevelte a fiát és támogatta kórházban fekvő feleségét, Zsuzsit. Nem panaszkodott, tette a dolgát és tartotta a lelket a kis családban. Történetük mégis tragédiába fordult, mert az átültetést követően az anya tüdejével problémák adódtak és a 30 éves anyuka 2015. december 6-án elhunyt.

Borsos Béla kéthónapos kora óta neveli a fiát

Béla apu két hónapos kora óta neveli a kisfiát és négy évig ápolta nagybeteg feleségét

Béla közmunkásként dolgozik

Apa ügyes gazdálkodó és gondoskodó szülő. Évek óta nehéz helyzetben vannak, de az anya halála után ez még nyomasztóbb lett. Lelkükben gyászolnak, de sok tervük van, amit szeretnének megvalósítani. Nincsenek elkeseredve, nincs bennük rosszindulat, nem vádaskodnak, csak sok mindent nem értenek. Főként azt, hogy anyának miért kellett idő előtt meghalnia.

Nehezen fogadják el, hogy nem kapják meg a nekik járó, vagy az adható támogatásokat. Megdöbbentő válaszokat kapnak indoklásként: sok szegény ember él Magyarországon, nem jut mindenkinek. Béla a felesége halála után szinte azonnal benyújtotta az özvegyi nyugdíj és az árvaellátási segély iránti igénylést.

A válasz 30 nap után érkezett meg, a Kormányhivatal az ügyintézést Salgótarjánba, a megyeszékhelyre tette át.  A választ hiába várták.

Béla apu ezek után jobbnak látta személyesen utána járni a dolgoknak. Az ügyintézőtől azt a tájékoztatást kapta, hogy nem kaphat özvegyi nyugdíjat, mert a feleségének nem volt meg a ledolgozott  8 éve, csupán 7 év és 156 nap.

A kórházban töltött 4 évet nem tudták méltányolni, mint ahogy az egyetemi tanulmányi idő, illetve a gyes, gyed sem volt beszámítható a munkaviszony idejébe.

Az apa nem talál folyamatos és bejelentett munkát, mert Béluska nevelése és a családi gazdaság gondozása teljes embert kíván. Tereskén az óvoda reggel 7-kor nyit ki és legkésőbb 16 órakor el kell hozni a kisfiút. Neki kell helyt állnia akkor is, ha fia beteg, de ő volt ott az anyák napi ünnepségen, egyedüli apaként.

Béla apu jelenleg közmunkásként dolgozik. A közmunkából járó fizetése 51.000 Ft, ehhez jön hozzá a családi pótlék, a csökkentett összegű árvasági ellátás, illetve a családi adókedvezmény, így összesen 95.000 Ft-ból kell megélnünk, és fenntartaniuk a piciny gazdaságot, ami nagyban fedezi a napi megélhetési szükségleteiket.

Sári és Gesztenye a bérelt lakóházhoz tartózó földön legelnek

Sári és Gesztenye a család lovai. Béla nagy terve, hogy lovardát nyithasson

Az együttérzés és a jó szó mindennél többet ér

Két alkalommal jártunk náluk. Béla apu halk szavú, kedves és közvetlen. Béluska az első alkalommal csak méregetett bennünket, keveset szólt, inkább csak szemlélődött. Apával könnyű volt elkezdeni beszélgetni, folyamatosan mesélt.

Volt, hogy könnyeztünk, volt, hogy csodálkoztunk, volt olyan is, hogy nagyokat nevettünk. Megmutatta a bérelt házat, a hozzá tartozó veteményest, és az állatokat. Morgó névre hallgató kutyájuk folyamatosan a nyomunkban volt, ő sem akart kimaradni semmiből.

Második alkalommal már barátként fogadtak bennünket. Közösen kirándultunk a szomszéd falu szélén lévő halastóhoz, ahol anyával is sok időt töltöttek együtt, amikor még háromtagú volt a család. Béluska nyelve megeredt, mesélt, játszott, virágot szedett és élvezte, hogy valaki mindig rá figyel. A búcsúzásnál kicsit elszomorodott, de megígértük neki, ahogy időnk engedi, ismét ellátogatunk hozzájuk.

Béluska új játékokkal

A halastónál sokat jártak még hármasban, ez volt anya kedvenc helye

Sosem megyünk üres kézzel. A barátaink segítségével összegyűjtött játékokat, könyveket, ruhaneműket, élelmiszereket visszük magunkkal a törődés és a jó szó mellé.

Béla apu és Béluska szerények és hálásak, örülnek minden apróságnak. Mégsem tudok szabadulni az érzéstől, hogy a legjobban annak örülnek, hogy érdeklődünk irántuk és szeretettel fordulunk feléjük.

D. Anna

Hozzászólok a cikkhez!