Akit beszippantott a sajtó világa

Dátum: 2015. július 21.

Tobak Viktóriát, az elitemagazin.hu főszerkesztőjét olvasás közben leptük meg, s rögtön lencsevégre kaptuk.

Nem csak azért készült a fotó, hogy egy intim pillanatot megörökítsünk, hanem olvasásra inspiráló üzenetnek is szánjuk.

 

Tobak_Viktoria_imad_olvasni_40_felett is

 

Szívesen osztod meg az olvasókkal ezt a fotód?

-Igen, főleg ha ettől többen kapnak kedvet az olvasáshoz.

Ezek szerint nagyon szeretsz olvasni. Milyen műfajokat kedvelsz?

Szinte mindenevő vagyok. Elsősorban a szépirodalom, a művészeti albumok, az izgalmas emberek, művészek önéletrajzi kötetei a kedvenceim, és persze a nagy kedvenc, Szepes Mária művei, de akadnak időszakok, amikor jöhetnek a skandináv krimik is és a könnyes lányregények is.

Vannak visszatérő kedvenceid, melyektől újra és újra más élményeket, tanulságokat kapsz?

Igen, több is, melyeket különböző életszakaszban újra elolvasok, és olyankor mindig más ragad meg bennem. A szellemi fejlődésem változására a legjobb példa John Steinbeck: Édentől keletre című alkotása. Először 10-11 éves koromban olvastam - nővérem csente el a szülői könyvtárból, tőle meg én-, majd 10-15 évenként újraolvasom, és minden alkalommal más-más szereplő a kedvencem. Meg kellett érnem ahhoz, hogy megértsem az örök érvényű szót: Timsel.  („Talán ez a legfontosabb szó az egész világon. Arra utal, hogy nyitva áll az út. A felelősséget visszahárítja az emberre. Mert ha igaz, hogy lehetőséged van megtenni valamit, akkor arra is lehetőséged van, hogy ne tedd meg.”- idézet a könyvből). Hiszem, hogy ez így is működik.

Érkezésünk kizökkentett a mű élvezetéből. Apropó, több száz elkészített interjúval a tarsolyodban, milyen érzés, ha Téged faggatnak?

- Megtiszteltetésnek veszem a felkérést, és élvezettel beszélgetek Veled. Mondhatom, rutinos beszélő vagyok, hiszen számos esetben beszéltem már a munkámról, annak örömeiről és buktatóiról egyaránt.

Több évtizede kötődsz a rendezvények, a sajtó világához. Hogyan látod a változásokat?

- Pályafutásom két síkon futott. Hosszú éveken át a reklámszakmában dolgoztam, számos rendezvényt szerveztem, elsősorban külföldön. Úgy látom, ebben a témában a munkatársak konkrét szervezési feladatai jelentősen nem változtak. Mondhatni, egy jól felépített sablon alapján végzik munkájukat; helyszínkeresés, dekoráció, catering, fellépők, műszaki feltételek biztosítása, nyomdai kiadványok, sajtómegjelenések intézése.

Jelentős előrelépés a minőségben, az igényességben következett be, hiszen jó néhány igen színvonalas, nemzetközileg is magas szintű rendezvénnyel rukkolt elő a szakma.

A sajtóban történő változások már nem ilyen egyértelműek számomra. Megváltozott az igény, az én ízlésemhez képest túl sok a bulvárlap, a felületes és rosszul megírt anyag, a „beszédhibás” műsorvezető, a kevésbé művelt és szaktudáshiányos riporter. Ebben a felgyorsult, a munkát otthonról, számítógépen végezhető világban egyre kevesebb idő marad az elmélyülésre, a műhelymunkára. De hiszem azt, hogy e téren is pozitív változások következnek be, és csak az értékes, jól megírt cikkekre, a remek műsorvezetőkre lesz igény ismét.

A technikai fejlődés azt is eredményezte, hogy rengeteg konkurens termék jelent meg a médiapiacon. Hogyan lehetett alkalmazkodni a kihívásokhoz?

- Szerintem azt a célcsoportot kell kiszolgálni, amelynek tagjai a világról, az életstílusról hasonlóan gondolkodnak, mint mi. Ha velük szót értünk, nem kell foglalkozni a konkurenciával. A magazin stílusát is ez határozta meg, ez adott irányt, amikor eldöntöttem, hogy éppúgy, mint az életben, itt sem kell mindenkinek megfelelni. Olyan színes a világ, olyan sokfajta újság belefér…

Az interneten történő „újságcsinálás” mennyiben más, mint a nyomtatott újságé?

- Számomra a képi világ „leegyszerűsítése”, a sablontördelés volt kezdetben zavaró, valamint a cikkek terjedelmének csökkentése. Ez utóbbi szerencsére már változott azóta. A gyorsaságnak a legnehezebb megfelelni, hiszen nagyon hamar elavulnak a hírek.

Mit vettél észre, az évtizedek alatt hogyan változtak meg az olvasói elvárások? Valóban az olvasók elvárásai változtak, vagy a műfaj változott meg teljesen?

- Azt gondolom, hogy is-is. A műfaj is változott, az olvasói igény is. Felnőtt egy olyan korosztály, amelynek a képi látásmódja egészen más, mint az elődeinek. Minden felgyorsult, az információkat már egy kattintással megtudhatjuk a netről, mindez a cikkek tartalmában és stílusában is változtatást vont maga után.

Amikor az Elite magazin nyomtatott verziója megszűnt, kaptál új lehetőséget, vagy neked kellett megoldanod a szakmai továbbélést?

- A korábbi kiadónál én gondoztam az online változatot, igaz, akkor csak a print lapban megjelent cikkekből tallóztunk. A lap megszűnését követően majd két évig más területen dolgoztam, de mellette – hobbi szinten – életben tartottam az online magazint. Számomra egyértelmű volt, hogy ezt folytassam. Hiszek a sorsban, nekem ez volt megírva.

Sikeres lapot irányítasz. Mi a titkod?

- Hú, ez igencsak nehéz kérdés. Elsőként a szerethető és tisztelhető munkatársakat említeném, majd azokat a velem született tulajdonságokat, mint a küzdőképesség, az empátia, a nyitottság, a precizitás, és talán a legfontosabb, a kreativitás. Ez utóbbi nélkül azt hiszem, sem a reklámszakmában, sem a sajtó világában nem lehet érvényesülni.

Hogyan maradsz naprakész, honnan tájékozódsz a téged érdeklő témákról?

- Internet és a nálam okosabbak kifaggatása.

Lehet függetlenedni az internettől? Mit csinálsz, amikor nem dolgozol?

- Csak rövid időre! Én ilyenkor a telefonomban nem használom ezt a funkciót. Úgy gondolom, hogy ha baráti társaságban vagy színházban, kiállításon vagyok, akkor azt a pár órát ki lehet és ki is kell bírni anélkül, hogy lessem a híreket, üzeneteket. Remélem, a Facebook- és internetfüggők is mielőbb rájönnek erre. Szabadidőmet a családdal és a barátokkal töltöm, végzem a házimunkákat, olvasok, kulturális programokon veszek részt. Ám igazán az utazás tölt fel.

- Sikeres nőként melyek a legfontosabb tanácsaid azoknak a nőtársaidnak, akik nem kapnak lehetőséget a kiteljesedésre?

- Szerintem ilyen nincs. Lehetőség mindig van! Észre kell venni, és tenni ezért, hogy magunkhoz vonzzuk. Ha valamit az ember nagyon akar, és a tudása, a tulajdonságai erre predesztinálják is, akkor az előbb vagy utóbb ki fog teljesedni. A belső igénynek kell meglennie, de nem csak úgy, hogy mondogatjuk: de jó lenne ez meg az, hanem teljes szívünkkel, tudatunkkal akarni és cselekedni kell. Ez befolyásolni és irányítani fogja a lépéseinket, és ha már megtettük az elsőt, jöjjön utána a második, harmadik… Ne ijedjünk meg, ha elértük, amit akartunk. Legyünk tisztában azzal, hogy innentől kezdve még keményebben kell majd dolgozni a fennmaradásért és a sikerért.

Hozzászólok a cikkhez!