Szépfiú

A párkapcsolati szakértő válaszol

A párkapcsolati szakértő válaszol

Alapvető igényünk, hogy boldog és harmonikus kapcsolatban éljünk. Küldetésemnek tekintem, hogy az emberek pozitív önképét megnöveljem. 

Önismeret, elfogadás, stílus... ezekben a témákban fordulhatnak hozzám bizalommal.

Kedves Beáta! Éppen szakítottam egy olyan férfival, akit a cikkében jellemez. Mindent elsöprő sármmal és mentalitással fegyverzett le, imádtam őt, 2 évig voltunk együtt. Közben megcsalt, többször is, mégis elhittem, hogy csak engem szeret, azok nem voltak fontos kapcsolatok, hiszen velem maradt. Nyilván akartam a folytatást, különben nem bocsátottam volna meg. Most már nem fogom visszaengedni az életembe, biztosan tudom. Éppen ebből van baj, mert nem hagy békén. Ír, üzen, megvár a ház előtt, ahol lakom, keresi a barátaimat is. Szóval minden módon próbál közel maradni és újra együtt lenni. Nem válaszolok, elutasítom, de nem használ, mintha nem értené meg, hogy tényleg vége van, Arra is gondoltam, ez már csak bosszú az ő részéről. Feljelenteni nem akarom,, de így nagyon nehéz túllépnem. Mit tegyek, van jó tippje? Köszönöm!

Hozzászólások

Ladányi Beáta
2018. szeptember 11. - 10:26
Zaklatás a szakítás után – Mi történik, ha valaki nem tud beletörődni a szakításba?

Nagyon sokszor előfordul, hogy szakítás után az elhagyott fél valamiért képtelen elfogadni a visszautasítást. Szakítás után felmerülhet benne a szomorúság, csalódottság, düh. A kikosarazott fél nem tud beletörődni abba, hogy véget ért a kapcsolat és megpróbál továbbra is kapcsolatban maradni korábbi partnerével.

Sajnálatos módon, ugyanúgy, ahogy nem tanítják meg nekünk, hogyan szeressünk, azt sem tanuljuk meg, hogyan küzdjünk meg a szerelem elvesztésével. Előfordulhat, hogy a volt partner elnézést kér a viselkedéséért és megalázkodik és megpróbál mindent elkövetni, hogy visszafogadják.

Ha a kapcsolatot lezáró, tisztázó beszélgetés után az ex-partner még mindig nem képes a visszautasítást elfogadni, megtörténhet, hogy továbbra is igyekszik a kapcsolatot lezáró fél személyes tereibe belépni, újabb és újabb találkozókat kér, megpróbálja a partnerét visszacsábítani magához.

Mi nők a szeretetigényünk és a megszokott biztonsághoz való ragaszkodásunk miatt hajlamosak vagyunk elfogadó szerepbe helyezkedni egy kapcsolatban. Az már egy nagy előre lépése a kedves levélírónak, hogy tudatosan szemléli a korábbi kapcsolatát, hiszen meghozta azt a döntést, hogy egy számára nem megfelelő párkapcsolatot lezárt.

Valóban nagyon nehéz a szakítás maga is, meg a kilépés egy ilyen kapcsolatból. Ilyenkor nemcsak az elhagyott fél küzd még az érzéseivel és indulataival, hanem az is, aki a döntést meghozta. És ezt a helyzetet nehezíti tovább az elhagyott férfi.

Örülök, hogy mert segítséget kérni a fellépő bonyodalmak miatt. Fontos ilyenkor tudatosítani azt az okot, amiért szakított a férfival. Az elhagyott partnernek pedig képesnek kell lennie felfogni a szakítás tényét. Nem kell lehetőséget adni neki újra és újra átbeszélni és megmagyarázni a döntést.

Nem az a legfőbb gond, ha az elhagyott félnek az érzelmei feldolgozásához időre van szüksége, esetleg még hiábavalóan reménykedik az újrakezdésben, hanem ha a zaklatás különböző formáihoz folyamodik. Ilyenkor az elhagyott a szerelem elvesztése miatt úgy érezheti magát, mintha a halál utáni legrosszabb dolog történt volna vele. Visszakapaszkodása közben zaklathatja, gyötörheti, fenyegetheti az őt elhagyó társat a szerelemre hivatkozva.
Azonban a szerelem lényege alapvetően az, hogy tiszteletben tartjuk a másik fél személyiségének teljességét. Ez viszont azt jelenti, hogy elfogadjuk a partnerünk döntéseit, beleértve azt is, hogy elhagyhasson bennünket.

Mindannyian találkozunk valamikor az életünk során a veszteséggel. Amennyiben valaki képtelen az elutasítás kezelésére és menekülve a számára elfogadhatatlan tények elől a viselkedése visszaéléssé válik, muszáj erősnek lenni, átgondolni az alábbiakat és megtenni a következő lépéseket:

· Ne hibáztassuk magunkat, nem kell, hogy lelkiismeret furdalásunk legyen. Ne hagyja magát senki érzelmileg zsarolni, ne gyötrődjön azon, hogy egyszer már meghozta a szakításról a döntéstl

· Tájékoztassuk a volt partnert, hogy az elhatározás végleges, köszönjük meg a korábban együtt eltöltött időt. Mondjuk el, hogy azt szeretnénk, hogy békén hagyjon minket, mert a megkeresések miatt kényelmetlenül érezzük magunkat. Pontosítsuk, hogy mik azok a tevékenységek, amik kellemetlenek számunkra. (mint pld. megvár a ház előtt, felkeresi a barátokat stb.) Érdemes mindezt írásban megtenni, hogy ha tovább folytatódik az ügy, akkor legyen bizonyíték.

· Kerüljük el a volt partnert, amennyire csak lehetséges! Miután elmondtuk az illető személynek, hogy ne zaklasson tovább, ne lépjünk kapcsolatba vele! Semmiképpen ne adjunk engedményeket, hogy barátok maradhatunk, ne válaszoljunk telefonhívásra vagy üzenetre. Legyünk következetesek a cselekedeteinkben, zárjuk le a kommunikációt!

· Amennyiben tovább folytatódik a zaklatás, és úgy tűnik, hogy azzal, hogy nem reagálunk a megkeresésekre, ez még elszántabbá teszi a volt partnert, akkor rövid, normális, tisztelettudó, de egyértelmű elutasításokat kell tenni, amelyekből kitűnik, hogy a szakítást kezdeményező fél elhatározása végleges, nem bizonytalan a döntésében.

· Amennyiben a volt partner figyelmen kívül hagyja a döntést és nem tud és nem is akar túllépni a sérelmein, sor kerülhet egy személyes megbeszélésre, amelynek során tájékoztatjuk, hogy a viselkedése nemkívánatos, azonban erre az alkalomra kísérjen el minket egy megbízható barát, aki kívülálló szemtanúként a realitást képviseli a megbeszélésen.

· A zaklatás lehet túlságosan ijesztő és terhelő is. Mivel hihetetlenül megerőltető lehet egy ilyen helyzet, fontos hogy legyen olyan közeg, ahol ezt meg tudjuk beszélni. Érdemes támogatást, segítséget kérni a családtól, barátoktól, vagy erre szakosodott támogató közösségektől, alapítványoktól, akik segíthetnek tapasztalataikkal az elhatározásunk érvényesítésében.

· A barátokkal is meg kell beszélni, hogy ha őket is megkeresi a volt partner, elutasítással reagáljanak. Jobb, ha mások is tisztában vannak a kialakult helyzettel.

· Bár levelében nem osztott meg pontosabb részleteket a zaklatásról, valószínűleg nem véletlenül jutott eszébe a feljelentés. Amennyiben bármilyen módon nem érezzük magunkat biztonságban, fontos utánajárni, hogy mit tehetünk törvényesen, hogy megvédjük magunkat, és ha szükséges, akkor megtenni a további megfelelő lépéseket.

Sajnálatos módon előfordult néhányszor, hogy az elhagyott partner nem látta be, hogy bármiben is hibás lett volna a kapcsolat megromlásában, így a veszteség élménye traumatizálta és dühének célpontjává vált a volt partner.
Ilyenkor az elhagyott fél tárgyként tekint csak a korábbi partnerére, („Ha nem lehet az enyém, másé se legyen!”) és ez a helyzet akár életellenes bűncselekmény okává is válhat.

Amennyiben segítségre lenne szüksége a kialakult helyzet miatt a csalódás, a szorongás, a kiszolgáltatottá válás, a becsapottság érzésének feldolgozásban, keressen meg!