Mikulás és a gyermeki szív

Dátum: 2018. december 07.
Szerző: Schmidt Vera (Sveraszívem)

Annyira nem éreztem magamban erőt már tegnap este, hogy úgy igazán szépen kitaláljam, nálunk hogy legyen a Mikulás, pedig megvettem mindent hozzá... a manók olyan régen betegek, és hát megint...és amúgy is, már annyi helyen kaptak csomagot...minek itthon akkor felhajtás...de Bendegúzban volt annyi erő, hogy kipucolta a csizmáját, és kitette a nagyszoba ablakába...

Mivel korán elaludtunk, és reggel sem tudtam felkelni korábban...illetve Bendegúz ébresztett, hogy anya megnézhetem a csizmám?...Mondtam, hogy persze, de tudtam, hogy nem lesz benne semmi...
És nem is volt...Bendegúz legalább 3 percig matatott...aztán visszabújt mellém az ágyba, és azt mondta: „Anya! Holnap jobban kipucolom a csizmám!”... - és nem mondott semmi mást...

Ez annyira szíven ütött, hogy így, de így várta azt a kis fránya csomagot...a varázslatot...hogy a végén kitaláltam egy mentő ötletet, és amíg nézte a mesét...a szobája ablakába tettem az ajándékokat, és írtam hozzá egy Mikulás levelet...

És aztán mondtam, hogy: „Bendegúz, nem lehet, hogy a Mikulás nem oda tette a csomagodat?...”

Rohant le a lépcsőn, matatott, kutatott…és hát.. azt a Boldogságot! Hogy neki, NEKI mégis hozott a Mikulás!...Abszolút betalált!:-))) Hát komolyan, a gyerekek szíve...az egy csoda:-))) Bearanyozta a reggelt!

Hozzászólok a cikkhez!