Nagyító - Mindeközben Amerikában

Dátum: 2017. január 30.
Szerző: Szabó Zsolt

Donald Trump megkezdte munkáját a Fehér Házban. Már az első héten számos jel utal arra, hogy semmit sem konyít a nagypolitikához, a folyamatok komplexitásához, egy-egy döntés következményeinek felméréséhez. Nem politikus családból jön, a piaci sikerek világa köszönő viszonyban sincsen a jelenlegi feladataival.

Két hollywoodi produkció jut eszembe

Az egyik a Pillangó-hatás című film, a másik a Kevin Spacey főszereplésével futó Kártyavár című sorozat. Előbbi azért érdekes, mert a káoszelmélet szerint, ha egy pillangó valahol megrezegteti szárnyait, az akár egy tájfunban is megtestesülhet később. Más szóval apró események, döntések, váratlanul eredményezhetnek hatalmas következményeket. Ami a Kártyavárat illeti, Frank Underwood figurája pontosan megmutatja nekünk, hogy az amerikai politika egy olyan építmény, ahol nagyon komoly játszmák zajlanak a színfalak mögött, ez az igazi „nagyfiúk” játszótere. Egy olyan sakkjátszma, ahol kiemelkedően érteni kell a játékhoz, ellenkező esetben a rendszer megbuktatja a hozzá nem értőket.

Donald Trump a fehér ház ura

Lássuk az első hét elnöki termését:

  • az Obamacare visszavonása
  • a külföldi abortuszokat segítő NGO-k pénzügyi támogatásának visszavonása
  • fal építése a mexikói határra, több határvadász foglalkoztatása
  • az úgynevezett „menedék városok” támogatásának visszavonása, amennyiben nem tartják be a bevándorlási szabályokat
  • priusszal rendelkező, illegálisan Amerikában tartózkodó személyek azonnali deportálása
  • biztosítani, hogy az amerikai kőolaj- és földgázvezetékek amerikai acélból készüljenek
  • a Dakota Access és Keystone olajvezetékekkel kapcsolatos infrastrukturális beruházások megvalósítása, a környezetvédelmi hatástanulmányok meggyorsítása
  • a szövetségi hatóságok munkaerő-felvételének befagyasztása, kivéve a hadsereget és a közbiztonságot érintő pozíciókat
  • kilépés a Csendes-óceáni Partnerségből

Elméleti síkon az amerikai politikai gondolkodásban 4 fő külpolitikai történeti hagyomány különböztethető meg Walter Russel Mead nyomán: jeffersoni hagyomány, hamiltoni hagyomány, jacksonizmus és a wilsoni, idealista világkép. Melyik hagyományt fogja követni a Trump-adminisztráció?

Jelen pillanatban abból tudunk kiindulni, hogy Mexikóval gyakorlatilag az első héten tönkrement a bilaterális kapcsolat, valamint az elnök szándéka szerint az USA ki fog lépni a Csendes-óceáni Partnerségből is.

Ez a két lépés bezárkózásra, izolacionizmusra utal.

Trump elszigetelődik a világtól

Ha még hozzá vesszük a NATO-val és a transzatlanti kapcsolattal foglalkozó kijelentéseit is, Trump hivatali ideje alatt egy tisztán gazdasági és biztonsági érdekekre alapuló, néhol agresszív, de alapvetően elzárkózó külpolitika rajzolódik ki. Mondom ezt azzal együtt, hogy pontosan tudjuk: a befelé, a szavazók felé történő retorika az egy dolog, az meg megint más, hogy kifelé mit képvisel egy állam, és adott esetben pikk-pakk megoldják a szíriai kérdést; mert ez is elképzelhető. A biztonság ugyanis már régen nem korlátozódik az államhatárokon belülre, távoli konfliktusok szabják meg egy-egy ország mindennapjait.

Ami az amerikai globális stratégiákat illeti,

történelmileg ugyancsak 4 út kínálkozik: neo-izolacionizmus, szelektív szerepvállalás, kooperatív biztonság és az elsőség filozófiája. Trump Amerikát helyezte az első helyre (America first), de véleményem szerint nem pusztán külpolitikai szempontból, hanem elsősorban országon belüli biztonsági és kulturális érdekek mentén vezérelve. Elképzelhető ugyanakkor, hogy ez csak egy populista lőzung és nem lehet belőle messzemenő következtetéseket levonni. Az elsőség politikája alapvetően realista, és nagy hangsúlyt fektet a katonai erő szerepére.

A stratégia alapja a biztonság garantálása, ezzel együtt a nagyhatalmak közötti egyensúlypolitika felrúgása. Vajon az Egyesült Államok unipoláris nemzetközi rendszerben gondolkodik? Nem lenne meglepő, bár ebben az esetben komoly kihívásokkal kell majd szembenéznie a Közel-Keleten, valamint Oroszország és Kína kapcsán is. A regionális ellenfeleket ugyanis lent kellene tartani, törekvéseiket korlátozni. Mindenesetre ezek alapján egy meglehetősen agresszív, konfliktusos időszak elé néz a világ…

A szavazók csendben várják, mi sül ki ebből az egészből

A többség az utcákon tüntet a maga módján. A bevezetőben említett Kártyavár fő intrikusa Frank Underwood szerint „a hatalom közelsége megtévesztő lehet, mert azt gondolhatjuk, hogy mi irányítunk…” Érdeklődve várjuk, hogy Trump, a twitter huszár, mihez kezd majd az elnöki székben. A világ legkényelmetlenebb székében. Vajon 2018 januárjában is ő lesz még az elnök?

Hozzászólok a cikkhez!

Legyen Ön az első aki megosztja gondolatait a cikkel kapcsolatban!