Élet-építők - Hogyan jut ki a két élet-építő a Nagy Hal szájából?

Dátum: 2016. december 19.
Szerző: Csaba Beatrix

Konyhaszagú Asszonyok, illatos szeretők…

A Férfi beletúrt a Nő hajába. Elvarázsolta a selymes, röpülő hajszálakból áradó illat. A Nő felsikkantott. Abban a hangban benne volt a csábítás minden akkordja. A fiatalság bája keveredett, a buja asszonyisággal. A hamvas ártatlanság, a vad szenvedély kéjes ígéretével.

És ez a rafinált elegy, mint egy veszélyes örvény, úgy rántotta le a mélybe a lelkiismeret utolsó szilánkjait is. A mindent elöntő forróság, teljesen maga alá gyűrte a Férfit. Annyira, de annyira vonzó, és inspiráló volt az érintés, az illat, a helyzet kacérsága. És annyira ott lebegett a kockázat adrenalin szintet egekbe lövő energiája, hogy egyszerűen nem lehetett védekezni ellene. A románc, jó ideje érett a Férfi és a Nő között. Sokáig ellenálltak minden kísértésnek. De akkor, és ott, nem volt elegendő erő, a csábítás távol tartásához. Nem estek egyből egymásnak. A férfi ujjai között siklottak a finom, illatos hajszálak. Élvezte a mozdulatot, ahogy a fényes tincsek finoman csiklandozták az ujjközöket. Minden pillanatát ösztönösen ki akarta élvezni. Nyújtani a perceket. Lassan engedni fel a szenvedély apró, bensőt csiklandozó gyöngyöző buborékait. Olyan volt, mint a frissen bontott pezsgő, ahogy kifut a pohárból.

A férfi beletúrt a nő hajába

A „szinkronúszó” története a Nagy Hallal

Az Asszony, egy szép nap arra ébredt, hogy talpig elönti a bizonytalanság. A gondolat igazából már előző este befészkelte magát abba a gondos kis fejecskébe, ahol nőktől szokatlan módon, minden információ, akkurátusan gondolat-dobozokba volt elhelyezve. Külön fiók volt a gyerekeknek. Minden hozzájuk tartozó feladattal.  Az ovis jel felvarrása a kis tornazsákra Pistikének, az angol lecke ellenőrzése Ritusnál, mert Móni néni kicsit szigorúbb az átlagosnál. Mindkét gyerek potenciális jövőjének megtervezése. A nagyobbik erősségei már derengenek. A zeneórák, a rajz szakkör, a sporttábor, mind azt a célt szolgálják, hogy Ritus maga is ráérezzen, miben leli meg leginkább önmaga jókedvét. Mert az Asszony már pontosan tudta, hogy miért temette el a legfontosabb gondolat-fiók kulcsát olyan mélyre.

a nő már tudta, miért temette magába a gondolatot

Józsi gondolat doboza kétrétegű volt

Egyik fiókban a feladat halmaz. A Férfi ingén fel kell varrni a leszakadt gombot, mert holnap fontos üzleti meetingen prezentál, és hogy nézne ki, a hiányos gombbal. Még megszólják érte. Aztán le kell vizsgáztatni az autót. Időpontot egyeztetni a szerelővel, mert Józsinak nincs ideje ilyen apró-cseprő szervezési feladatra. A Mari Mamának születésnapja lesz a jövő héten, ki kell találni valami kedves ajándékot. Józsi nővére hirtelen kórházba került. A nagylány már elboldogul, de a kisebbnek még kell a segítség. Károly meg már réges rég lelépett a titkárnővel. Feléjük se néz. Katika egyedül próbál boldogulni, de most levette a lábáról a betegség. Józsi kellőképpen ideges is emiatt mostanában. Mi lesz, ha nem gyógyul meg a nővére?

De a Férfihoz tartozó gondolat-doboznak volt még egy titkos fiókja. Az asszony féltve őrizte. Józsi iránti szeretetének gondolatait tartotta benne. Amikor nagyon, de nagyon elfáradt a Lelke, akkor kinyitotta ezt a titkos fiókot, ami oly sok éve lendítette át az Asszonyt annyi, de annyi nehézségen. Érezte, napról, napra egyre jobban érezte, hogy erősen belefáradtak már mindketten az Élet által rájuk rakott terhekbe. A szürke hétköznapok mókuskereke, a pihenés nélküli hónapok, életenergiát sorvasztó sora. A soha el nem fogyó pénzügyi nehézségek, Damoklész kardjaként függtek a fejük felett. A munkahelyek egyre emelkedő követelmény szintje. A két gyerek felnevelése. Az idősödő szülők egészségügyi romlásának fekete fellege. A testvér életének felbolydulása. Mind-mind ott tornyosultak, soha el nem fogyó feladatként.

a szürke hétköznapokon változtatni kell

Mostanában elég sűrűn nyitogatta a szeretet rejtett fiókját. Kutatott az erő után, ami megtartja kettőjük közösségét. Az összetartozás igényét.

Mert ott volt még a központi nagy fiók. Ritusnak el kell intézni a fogorvost, fogszabályzóra van szükség, és még meg is kell értetni a gyerekkel, hogy ha most vállalja a kényelmetlenséget, azért nagykorában lesz majd csak hálás. De hogy látja be a gyerek azt, amit elképzelni sem tud még? Arra gondolni sem mert, hogy honnan teremtik elő a pénzt, a hosszú ideig eltartó projektre. Csak azt tudta, hogy ennek is meg kell lennie.

Aztán ott az autó. Néha odáig is elmerészkedett gondolatban, hogy eladják. De minden alkalommal visszarettent, amikor komolyan belegondolt. Akkor, hogy oldja meg a hétvégi bevásárlást? Józsi szülei messzebb laknak, két átszállás. Anyukáék ugyan közelebb vannak, de Apuka már nem tud kimozdulni. Anyuka ízületei sem bírják a terhelést, így a hétvégi rohanás, bevásárlás, a szülők ellátása, bizony kettőjükre marad. És ott van még a saját háztartás. Bár az Asszony este hazafelé igyekszik megoldani a napi vásárlást. A hétvégi főzéshez mégis jobb a piac, és a nagyáruház, ahol mégis lehet spórolni valamennyit. Szóval autónak lenni kell.

És további fiókok is vannak még. Mindennapi, és különleges erőtartalékot igénylő feladatok fiókjai tornyosulnak egymáson. Apuka betegségének feldolgozása a lélekben, és gondolatban tudatosítani, hogy az Élet örök, de a test nem az. Mert az orvosok megmondták, nincs már sok hátra. Az elmúlás gondolata pedig önmagában is nehéz. És ki kell találni, mi lesz utána Anyukával. Mert egyedül nem maradhat. Közben bizakodónak kell mutatkozni, mosolyogni, beszerezni az étrend-kiegészítő készítményeket, a vitaminokat, a gyógyszert. Ebben be kell segíteni anyagilag is. Persze titokban, mert nem fogadnák el, ha tudnák, valójában mennyibe is kerül. Hát kicsit füllentenek a cél érdekében, hogy kedvezményesen jutottak hozzá. Vagy a patikában éppen mindent megérő akció volt. Egyelőre nem buktak le vele.

bizakodónak kell lenni

Aztán vannak jól bezárt gondolat fiókok is

A saját vágyak fiókjai, aminek a kulcsát olyan helyre tette az Asszony, hogy már alig emlékezett rá, hol találná meg, ha egyszer kinyithatná azt a bizonyosat.

Ezek a gondolat csomagok ott keringtek egész nap. A munkahelyen is, amikor a főnök az új átszervezésről beszélt. Az Asszony pedig összerezzent, mint amikor nyitva hagynak egy ablakot, és betör rajta a nyirkos, hideg fuvallat. Ott keringtek a gondolat dobozok ki-kinyíló fiókjai a villamoson, a boltban vásárláskor. Ott tornyosultak a dobozok, amikor Ritus kérte az osztálypénzt, meg valami plusz költséget a kiránduláshoz. Összeszorult a gyomra, amikor hívta az autószerelőt. És bárhogy zsonglőrködött a konyhapénzzel, bizony az utolsó héten, mindig szerényebb csomag került a gyerekek uzsonnás dobozába.

De amikor éjjel 11-kor végre becsukta a konyhaajtót, és egy rövid zuhany után bebújt Józsi mellé az ágyba, mindig úgy érezte, hogy menni fog a dolog tovább! Józsihoz bújva estéről, estére megállapította, hogy még mindig képesek tolni a közös szekeret.

Hogyan jut ki a két élet-építő a Nagy Hal szájából?

De aznap reggel az Asszony máshogy ébredt. Minden zsigerében érezte a baj hidegrázós leheletét. Nem tudta sem gondolatban, sem szóban megfogalmazni, mi ez a baj? Csak érezte. Minden tagjában ólmos fáradtság áradt szét. Alig tudta kinyitni a szemét. Pedig az elméjében tudta, hogy kelni kell. Pistikének be kell érnie az oviba, mert ünnepségre készülnek. Ritusnak ma korábban kezdődik a tanítás. Józsinak az ingét át kell vasalni, mert a gomb felvarrásakor kicsit meggyűrődött. Mégsem tudta megmozdítani a testét. Olyan jeges, bénító félelem lett úrrá rajta. Kereste a gondolatot. Kereste a kapaszkodót. Kereste az okot.

Aztán lassan, nagyon lassan derengeni kezdett. Este a konyhából kijövet hallotta, hogy a Férfi beszél a telefonon. Amikor belépett a szobába, Józsi letette a készüléket.

Nem volt benne kapkodás, mégis furcsa érzés suhant át a testén. Bebújt az ágyba, de a Férfi, most nem volt annyira készséges, mint máskor. Kicsit talán el is húzódott tőle. Hagymaszagú a hajad. Mondta. Meg kéne mosnod reggel. Aztán befordultak, és mély álomba zuhantak mindketten.

Reggel feltűnt, hogy a Férfi nem azt az inget veszi fel, amit éppen kivasalt neki. Egy másikat választott, amit csak ünnepnapokon vett elő. Azt is észrevette, hogy a szokásosnál hosszabb ideig készül a fürdőszobában. A szakálla frissen igazított, illatos. Az ünneplős inghez a kedvenc szövet pantallóját húzta. Az Asszony nem szólt egy szót sem. Nem akart különösebb jelentőséget tulajdonítani az ügynek. De berakta a megfigyelést Józsihoz tartozó gondolat-fiókjába.

gyanús volt neki  aférfi viselkedése

A Férfi, aki kiúszik a Nagy Hal szájából…

Az Asszony nem tudta, hogy a Férfinek is vannak gondolat-dobozai. Sőt hozzá hasonlóan, fiók rétegekkel is rendelkezik. Neki is megvannak a gyerekek fiókjai, a közös teendők doboza, sőt a szülők gondolat-dobozai is léteznek. És a Férfinak is van egy olyan doboza, amiben titkos fiókok vannak. Sőt Feleség doboza is van. Nem tudta, mert sosem beszéltek erről. Amikor a Férfi ujjai között, olyan izgatóan siklottak a Nő hajszálai, akkor ellenállhatatlan erővel indult el benne a vágy. Nem tudott, és nem is akart ellenállni a csábításnak. Akarta a Nőt. Minden ízében érezte ezt az akarást. Férfi lenni, minden mozdulatában, minden sejtjében. Mert olyan, de olyan rég nem élte meg ezt az érzést. A férfiasságot. A Nő elismerő tekintetétől duzzadó, ágaskodó erőt önmagában.

De eközben történt még valami. Kinyílt egy gondolat-doboz. Csak úgy. Magától. És kipotyogtak belőle emlék-képek. Közös nyarakról, amikor az Asszony, a vízparton előre szaladt. És amikor visszafordult, pont úgy repült a haja, mint most a Nőé. És kipotyogott az az emlék-kép is, amikor a nővér először adta a kezébe a kislányt, aki olyan édes áhítattal nézett fel rá, mint egyiptomi Fáraó a Nap Istenre.

Aztán kipotyogott egy olyan emlék-kép is, amikor az Asszony odaadó sikkantással élvezte a testén végigfutó kéz érintését, ahogy a Férfi szánkóztatta ujjait az Asszony gerincén. És amikor ez a kép is kiesett az emlékek tárházából, akkor a Férfi megsimította a Nő haját. Eltolta magától, és már ura volt az ösztöneinek. Némán álltak egymással szemben. A Nő mindent értett. Nem kellettek szavak. Csendesen megigazította a férfi nyakkendőjét, és a zakó gallérját. Elköszönt, és becsukta maga mögött az iroda ajtaját.

megigazította a férfi nyekkendőjét és szó nélkül kiment

Szinkron élet-építők…

Ki lehet jutni a Nagy Hal szájából. Csak meg kell csiklandozni a torkát, hogy kitüsszentse az embert. A véletlenül kinyíló gondolat-dobozból kihulló emlék-képek, megcsiklandozzák a Nagy Hal torkát. És az kitüsszenti az áldozat-jelöltet. Mert az Élet nem csak kihívások sora! Az Élet nem csupán terhek összessége, ami agyon nyomja a vállakat. Víz alá nyomva a zsombékon eltévedőt. Az Élet ad. Ha elfogadunk tőle. Bölcsességet, szépséget, együvé tartozást. És tartogat számunkra kalandokat is. Élet-kalandokat. Amikben napról, napra eldönthetjük, hogy mit választunk. Konyhaszagú asszonyokat, vagy illatos szeretőket. Mert a történet vége nem ugyan az, ha ezt választjuk, vagy éppen amellett döntünk.

Hozzászólok a cikkhez!

Legyen Ön az első aki megosztja gondolatait a cikkel kapcsolatban!