Élet építők - Élet brainstorming

Dátum: 2018. március 10.
Szerző: Csaba Beatrix humánerőforrás rendszerfejlesztő

A brainstorming kedvelt része a tervezésnek. Ötletelünk, szárnyal a képzelet, akadályok még a leghátsóbb gondolatban sem tűnnek fel. Jókedvűen emelkedik az adrenalin szint.

 

Ötletelni jó!

 

Elégedetten dőlünk hátra, amikor kiforr az a néhány letisztult gondolat, amiről úgy véljük, elvezethet a megoldáshoz. A brainstormingot sokan a munkahelyhez kötik, és csakis vállalkozási kontextusban, amolyan team munkában képzelik el.

Pedig a valóság az, hogy mi, emberek, folyton agyalunk valamin. Brainstormingolunk, ha randevúra készülünk, brainstormingolunk, ha lakást keresünk, vagy felújításba kezdünk, ugyanezt tesszük, amikor utazást tervezünk, vagy éppen családot szeretnénk. Ugyanis a brainstorming, magyar nevén ötletroham arra jó, hogy első felindulásból minden elképzelhető, megvalósításra érdemes lehetőséget számba vegyünk.

 

A szabad ötletelés nem csak a munkában jó. Így használd

 

Mire jó, ha szárnyal a képzelet?

 

Valójában azt az énünket ébresztjük fel ilyenkor, amelyik mélyen alszik. A racionalitás, a tapasztalati úton beszerzett gondolati akadályok, önkorlátozó fékek kerülnek félre és gyermeki játékossággal engedjük szabadon a fantáziánkat. Mondhatjuk úgy is, hogy kinyitjuk a lelkünk kapuját és felszínre engedjük azokat az energiáinkat, amik a bennünk lévő teremtő erőnkből fakadnak.

 

Miért nem vagyunk szabadok a nap 24 órájában?

 

Ezek a szárnyaló, határokat átlépni képes gondolati energiák a hétköznapokban jól el vannak rejtve. Abban a tévképzetben élünk ugyanis mindahányan, hogy a felnőtt lét komolysággal kell párosuljon.

Tehát megengedhetetlennek véljük, hogy bizonyos kor után ez a szabad szárnyalás, a játékosság öröme össze vissza száguldozzon gondolataink éteri terében. Pedig éppen ez az az erő, amitől a brainstorming olyan valódi, manifesztációra erős tér az üzleti világban.

A játékosságot legtöbben letudják egy csapatépítő tréningen, betudják kiváltságnak művész körökben, a hétköznapokban pedig besorolják a gyermeki lét eredendő adományának. Így kurtítva meg önnön valóságukat, bezárva azt az ajtót, amit a lélek szabadsága nyújtana ahhoz, hogy egy magasabb minőségi létet élhessenek meg.

Ugyanis a játékosság, a gondolati szabadság, a saját korlátaink tovahagyása a legjobb energiaforrás, amivel csak számolhatunk. Erre ékes példa, amikor belefeledkezünk valamibe, visz bennünket a lelkesedés, a lendület és egyszerűen megcsináljuk, amibe belekezdtünk. Aztán amikor kész, magunk is elcsodálkozunk, hogy uramisten, mire voltunk képesek. Hiszen, ha most így utólag belegondolunk, akkor reálisan ez nem is sikerülhetett volna! Ismerős a szituáció?

 

Ötletelni jó, így csináld

 

Ha belegondolsz, a bukás garantált?

 

Valójában szokások rabjai vagyunk. Megszoktuk, hogy azt tesszük, amit gondolnak rólunk! Ha valaki kiskorától azt hallja, hogy „csináld csak, próbáld meg nyugodtan”, az később is ezt a viselkedési mintát követi. Akkor is, ha a környezete éppen nem hisz a sikerében. Azért teszi, mert tudja, hogy a legritkább esetben garantált a siker, ha új dolgot csinál. Mindig van benne kockázat. Azonban amit meg sem próbálunk, az hogyan sikerülhetne?

Akik azonban egész életükben csak azt hallották, hogy „járt utat járatlanért ne add”, vagy azt, hogy „nem lehetsz próféta a saját hazádban”. Vagy azt sulykolták nekik, hogy „a pénz nem boldogít”, esetleg azt, hogy „a pénz piszkos dolog”, vagy netán azt, hogy „tisztességesen nem lehet pénzt keresni”, sőt azt is sokszor hallották, hogy „nekünk nem jár”, „mi nem engedhetjük meg magunknak”. Nos, azok bizony nagyon nehéz helyzetben vannak, amikor felnőttként túl kell lépniük a saját árnyékukon, bizonyítani kell azt, amiről egész életükben azt hallották, hogy teljesen lehetetlen, sőt egyenesen illetlen, tisztességtelen és elitélendő dolog.

Ugyanis nekik is meg kell élniük. Sikeressé illene válniuk. Ki kellene törniük a szürke tömeg masszájából, hogy ne kizsigerelhető „lúzerként” tengődjék végig az életüket, tönkre téve gyermekeik jövőjét is! Mert így sohasem találhatják meg és teljesíthetik ki önnön tehetségüket, nem valósíthatják meg saját életük sikerét.

 

Min múlik az életed sikere?

 

Mindenki jó valamiben

 

Van, aki kiváló kereskedő. Van, aki nagyon jó szerelő, vagy iparos mester. Van, aki tehetséges művész. Van, aki zseniális feltaláló. Van, aki a hajak rendbe hozásához ért. Van, aki a testet tudja meggyógyítani. Van, aki épületek tervezésében tud nagyot alkotni. Van, aki a földhöz ért. Van, aki az utazást kedveli és másokat is utaztat. Van, aki a vendéglátás mestere. Van, akit boldogítanak a számok és remekül könyvel. Van, aki a szavakat tudja jól forgatni. Van, aki az írás nagymestere. Van, aki Oscar díjra érdemes, hihetetlen filmekben mond el történeteket.

Egyszóval színes, sokféle világban élünk és ez a paletta lehetne még színesebb, ha mindenki előre engedné önmagában a játékos énjét. Merne a saját életében brainstormingolni. Korlátok nélkül ötletelni. Úgy igazán szabadjára engedni a fantáziáját. Hasznos lenne a világ számára, mert nagyon sokat profitálhatnánk egymásból.

 

Közösen alkotni jó

 

Építs egy jobb világot

 

Az igazság az, hogy magunknak építünk. Természetesen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen világot hagyunk a gyerekeinkre, de a valóság az, hogy a saját világunkat építjük fel. Mindahányan!

Sok kicsi világ él együtt egy hatalmas szimbiózusban. Néha ezek a világok harcba keverednek egymással az érdekek mentén. Azonban, ha jól csinálnánk, akkor egy nagyon jó hely lehetne a Föld. Csak nagyon kicsi kell hozzá.

Valójában hihetetlenül közel vagyunk ehhez a lehetőséghez. Egy karnyújtásnyira csupán. Ugyanis, a brainstorming mindig, minden esetben arról szól, hogyan tudunk megcsinálni valamit. Milyen jobbnál jobb ötletek vannak arra, hogy valami jó megszülessen!

Hogyan oldjunk meg problémákat, hárítsunk el akadályokat, miképpen valósítsunk meg egy új dolgot, vagy alakítsunk át egy régit. Tehát ha azt keressük, hogyan tehetjük jobbá a világot, akkor csak azt kell beiktatni a mindennapi gondolkodásunkba, szokássá tennünk a mindennapjainkban, hogy milyen sokat brainstormingolunk a saját világunk jobbításáért. A saját boldogságunkért, sikerünkért, elégedettségünkért.

Amikor pedig ezt nap, mint nap, vagy hétről hétre megtesszük, akkor eljön az „egyszercsak nap”. Amikor megváltozik az élet és a sok kicsi világ örömteli ragyogása, beragyogja az egész földet és jókedvű kacagás tölti be a világot.

Hozzászólok a cikkhez!