Az építővé válás művészete...

Dátum: 2016. április 11.

A nagy kérdés. Hogyan váljunk Élet-építő művésszé?

Először is próbáljuk meghatározni a fogalmat? A művésszé válás misztériumával sokan tisztában vannak. Ahogy azzal is, hogy művésznek lenni különleges „foglalkozás”, tehát nem lehet bárki-akárki sajátja. Tehetség az biztosan kell hozzá, gondolhatják sokan. És valóban kell tehetség. Ahogy az élet-építő művészetéhez is elengedhetetlen a jó „terv”, a jó design megalkotása.

magzat

Azonban sokan azt is látják, hogy az Élet nevű szuperszonikus jármű (jaj, megint egy szerteágazásra kész metafora), szóval az Élet nem mindig a tehetség alapján „dönti el”, hogy kit emel fel, és kit ejt le a porba, harsány huppanással. Nem, nem mindig a tehetségeseket. Hiszen éhező művészekkel tele a Világ. Ahogy persze éhező nem művészekkel, értsd egyszerű, „művésztelen” emberekkel is. Ez is jól mutatja, hogy az Élet maga a reményteli művészet, ám ez koránt sem jelenti azt, hogy az Élet igazságos. Egyáltalán nem az.

Tehát máris témánknál vagyunk! Hogyan lehetünk művészi építői valami egyáltalán nem igazság alapú, tehát mondhatjuk, hogy eléggé kiszámíthatatlan szuperjárgánynak, ami a közfelfogás szerint Emberi Életnek nevezendő.

És egyáltalán. Hogyan lehet életet építeni? Micsoda légből kapott ötlet, légvárakat építeni egy imbolygó, és koránt sem stabil, ám annál kiszámíthatatlanabb szuperszonikus űr-járgány fedélzetén? Mert, hogy a Föld az űrben van, az kétségtelen tény. Tehát mi tagadás, el kell ismerjük magunkról, hogy mi magunk bizony űrlények vagyunk. Hát nem nagyszerű megközelítés?

Jaj, dehogynem! Mivel, hogy az űrlényekről mindenki által „köztudott tény”, hogy különleges képességekkel rendelkeznek. Hopp! És máris a kellős közepében vagyunk!

Ha mi űrlények vagyunk, ami ugye kétségtelen tény, hiszen az űrben vagyunk, a Tejút rendszerben, annak egy bizonyos pontján, tehát különleges képességekkel rendelkezünk. Úgy bizony! Már a testépítés maga is különleges képesség. Mert nézzük, hogy is „kezdődik” mindez?

A kezdet, ami nem is egészen az, hiszen a testépítés már az anyai méhben kezdődik.

Űrlény mivoltunkra már az is bizonyíték, hogy valójában eredendően emberi mértékkel nézve, láthatatlan űrlények vagyunk. Látta már a Lelket valaki valahol? Azt hiszem, még nem egészen.

Valójában vajmi kevés fogalmunk van arról, hogy honnan jöttünk, és hova repülünk innen, amikor a testi mivoltunk valamely okból elmúlik láthatóvá lenni. A kezdeti lépéseket azonban egészen jól tudjuk regisztrálni. Na, nem teljesen, de a szuper technikai fejlődésnek köszönhetően, már egész sok szülő 3D-ben szemlélheti meg, és fotó formájában maga elő is teheti az asztalra, a megszületendő gyermek első absztrakt fotóját.

terhes nő  a férjéval

Szóval első testépítésünk az anyaméhben kezdődik el.

A rejtelem teteje, hogy ehhez előbb két külön testben hordozott sejt együttesnek, valamely formában találkoznia, sőt egyesülnie is kell. Ennek vannak egészen kellemes formái. Ám vannak olyanok is, akiknek ez az egyébként természetes folyamat sem megy „magától”. Lám, az Élet nevű szuperépítményünk tényleg nem igazságos.

De maradjunk most magánál a ténynél. Két különnemű lény természetes találkozásából, bizonyos, erre specifikált sejtrendszereinek egyesülése folytán, beindul egy egészen elképesztő folyamat. Maga az Élet-építés, valójában egyenlőre még csak részben megfejtett misztériuma, testet-építés formájában.

Ahol a genetika közbelép…

Body Builderségünk kezdete. Csak itt még nem az emberi elme találja ki a formát. Tehát a Gordiuszi csomó megoldása.

Az Élet-építés valójában nem is a Földön kezdődik. Hanem valahol az Univerzum egy általunk még nem ismert pontján, amikor egy Élet-energia-lét úgy dönt, hogy testet ölt. Ehhez pedig kapcsolódnia kell két emberré lett űr-lény-párhoz. Nem, nem spirituális maszlagról van szó. Nagyon is tudományos kérdéseket feszegetünk. Lévén, köztudomású, hogy ha az a Láthatatlan erő, amit a köznyelv Léleknek nevez, nincs szoros élet-kapcsolatban az építendő, avagy megépülőben lévő, vagy már megépített testtel, akkor bizony itt a vége. Enélkül ez Élet-erő nélkül, bizony Élet-Képtelen. De most nem ebbe az irányba haladunk.

Amikor az Élet-építés elkezdődik…

Van két szerelmes (vagy nem egészen az, mert az Élet még mindig nem igazságos) ember, akiknek bizonyos specifikálódott sejthalmazai egybeolvadnak. Ennek következtében, mint egy titkos kincses láda, megnyílik egy létezés kód, ami a testet öltés misztériumát indítja el. Ehhez az egyikük, történetesen itt a Földön a NŐ, átadja a testét, mint egy lombikot, a szárba szökő élet kifejlődésére.

szex két ember között

Igen, ha megnézzük a felvételeket, szinte a teljes törzsfejlődés folyamatát figyelhetjük meg. Eleinte. Azonban nagyon rövid idő, gyakorlatilag néhány röpke hét alatt, kialakul a humanoid forma. És életre kel az élet-misztérium. Az Élet-építés. De ez koránt sem csupán egy remekül szervezett és megkonstruált biológiai gyártási határkő, és egy, a testben meginduló biokémiai „gyártási” folyamat, egy erősen kódolt szoftver alkalmazásában. Ugyan is, kutatások szerint a test felépülése közben, egy ponttól egészen biztosan, elképesztő kötődések, érzelmi aktusok keletkeznek (jó eséllyel) mindkét felnőttben, akik önkéntelenül, vagy tudatosan beleegyeztek abba, hogy egy újabb űrlény csoda landoljon saját kis testszerkezetében utazva, a Föld nevű bolygón.

Az anya érzelmi kötődésének kialakulása egészen egyértelműnek látszik, ámbátor korántsem mindig zökkenőmentes. És itt vonatkoztassunk el a fizikai kényelmetlenségtől, ami oly sokak szervezetét viselheti meg az első 3 hónapban, majd más formációkban néha az egész baba-test-építés ideje alatt, ami jó esetben 9 hónapig is eltart.

A magzat fejlődése során kívül-belül átalakul a NŐ, testben-lélekben elkezd „szocializálódni” az anyaság tudatához.

Eközben a születendő gyermek apja is átmegy egészen elképesztő változásokon. Testileg csak ritkán okozva tüneteket, lelki és pszichés állapotát tekintve azonban egészen elképesztő módokon.

terhes nő

Ennek figyelemmel kísérése még korlátozottan történik, mivel az anya, tehát a „humán, érző biológiai inkubátorként” testét a magzati fejlődés terének átengedő fél, látványos változásainak köszönhetően, jobban le szokta kötni mindenki aktív figyelmét. Pedig nagyon is jó lenne, ha az érintett férfi is kellő figyelmet kaphatna a 9 hónap alatt. Már az első pillanattól, amikor fény derül a nagy hírre, miszerint babát várnak, az így általában egymás iránti érzelmi kötődésükben is szülőkké avanzsáló párok.

Miért olyan fontos törődni, az apává váló férfival?

A szokás-trend az, hogy a kismama –ha rendben a család- kellő figyelmet kap. Orvosi és érzelmi oldalról egyaránt. Figyelik a testében történő változásokat, a magzat fejlődését. Ő elkezd gondolatilag és érzelmileg hozzáalakulni az anyává váláshoz. Végiggondolják annak minden kardinális elemeit. Külső térrendezés, bizonyos szokások felvétele, más szokások sürgős elhagyása. És mindenki természetesnek veszi azt is, hogy a várandósság érzelmi hullámzással, sőt érzelmi kilengéssel is járhat, amit kellő megadással „tűr el” a környezete. Általában. Azt kevesen feltételezik, hogy a leendő apuka lelkében, érzelmi terében hasonlóképpen nagy ingadozások keletkezhetnek. Amiket nem csupán a létfenntartás, a várhatóan megnövekedő költségek, az anya keresetkiesésének rémképe indukál. Na jó, néha az sem fáklyás menet manapság. Hanem sokkal inkább az a sokkszerű élmény, hogy felelősséget kell vállalni valami teljesen ismeretlen és új dologért, a gyermekért. Innentől már semmi sem lesz ugyanaz. Ezt azonban általában teljesen kihagyják a számításból. Sőt.

A férfira, a leendő apára, a gyermekvárás hírének közlése pillanatában is úgy néznek, olyan hurrá optimizmussal, amitől adott férfi személynek azonnaltól a felelősségteljes leendő atya szerepkörét kell magára öltenie. Aki emellett teljes gőzzel megmarad Adonisnak, Grál Lovagnak, hűséges és ellenállhatatlan türelemmel a leendő anya felé forduló FÉRFINAK, aki persze minden pillanatban tudja, és ismeri az írott és íratlan kötelességeit a családja, és legfőképpen várandós asszonya felé.

az apává válás is fontos folyamat

Néha a leendő apa is kiborulhat!

Elvben. Gyakorlatilag a fentiek értelmében ez kevéssé ildomos. Mert tudni illik, hogy mit illik. Azért jobb, ha mindenki tisztában van azzal, hogy a gyermeke érkezését nem kevéssé váró férfi is (általában) érző lény. És bár megtanították neki, hogy ha elesik, akkor fel kell pattannia, könnycseppje sem csordulhat, még ha még annyira fáj is az ütés, mert az „katonadolog”, mondá a bölcs(telen) tanács. Ezzel persze illetik az érzelmeket és fájdalmakat kiirtani magából, legalább is a külvilág felé.

Na, most viszont, amint felnő az istenadta, és párt választ magának, azonnaltól elváratik tőle, hogy ezt a sok év alatt belenevelt attitűdöt, a „némileg érzéketlenséget”, azonnal szíveskedjék semmissé tenni, örökre, és visszavonhatatlanul kitörölni az érzelmi genetikájából, és a szociális pszichikai lenyomataiból.

Értsd, a párkapcsolatba lépés pillanatától, ugyan olyan érző és szentimentális lénnyé kell tudni válni, mint a női személy, akit maga mellé választ. Ja, mégsem annyira egészen. Mert hát azért mégiscsak Ő a férfi, tehát a cekkercipeléstől, a szekrénytolásig, az autószereléstől a szögbelövésig azért tudjon mindent, csak emellett vegye fel a nosztalgikus, és kissé romantikus viselkedési kultúrát. És egyesítse magában az Adoniszi, Grál Lovagi, Sármőr viselkedni tudásának extrém együttesét.

Szóval elindul a test és élet-építés folyamata, és még mindig csak a legelején tartunk. De lám, mennyire nem egyszerű ez a kérdés? Honnan-hova jutottunk el, pedig még el sem indultunk igazán.

De már Életet-építünk ezerrel…

Folytatás következik, lépésről lépésre, emberi léptékkel, lelassítva űrlényi kozmikus mivoltunkat.

Csaba Beatrix

 

Hozzászólok a cikkhez!

Legyen Ön az első aki megosztja gondolatait a cikkel kapcsolatban!