Végre vége az ítélkezési szünetnek

Dátum: 2018. szeptember 05.
Szerző: Kembe Sorel Arthur

Kicsit furcsán veheti ki magát az, ha valaki épp a nyár végének örül, mégis azért van happy happy joy joy nálam, hogy egy kedves ismerősöm szállóigéjét használjam, utólagos engedelmével.

 

Ez tök érthető, hisz minden normális ember inkább az ellenkezőjének örül, amikor kezdődik a nyár.

 

Vagy hát a fene tudja, hogy a dolgozó szülők minek örülnek leginkább.

 

Nyilván rengetegen vannak úgy, hogy sakkoznak a szabival, meg a nyári táborokkal, ha van rá pénzük. Nekem nagy örömömre a nyár is kitűnően alakult. Volt sok meló. Találkoztam gyermekkorom nagy kedvencével Ice-t-vel és interjúztam is vele. 

 

 

Sorelnek van egy közös képe Ice T-vel

 

 

A másik nagy nyári élményem egy másik interjúhoz köthető. A hölgy a Lost on you című dallal nagyon komolyat megy egy ideje, és a Budapest Parkban lépett fel ő is, mint Ice-t kicsit korábban. Ez a hölgy LP ez a művészneve. Persze volt fotózás, meg minden. 

 

 

Sorel interjút csinált LP-vel -Lost on you

 

 

Szóval meló volt dögivel. 

 

Azonban a legfontosabb dolog az volt, hogy a nyári szünetre sikerült egy gyakorlatilag váltott elhelyezésbe megállapodni a kislányom édesanyjával.

 

A klasszikus fele-fele kb. Így jött ki.

 

Elköltözésem óta most éreztem magam először annak, ami vagyok. Most éreztem magam édesapának.

 

Nem csak két hetente aludt nálam a lányom két éjszakát, hanem több egész héten át bandáztunk. Bejött velem néha a Story Extra szerkesztőségébe (ennél a műsornál vagyok szerkesztő-riporter) és tök jól elvoltunk. Ettünk, hülyéskedtünk, strandoltunk. Aztán a végére egy hatalmas nyaralást csaptunk Zakynthoson, Görögországban.

 

 

Ez az a nyár, amit, ha el kellene nevezni, akkor boldogságnak neveznék el és nem egyoldalú boldogságnak. A kislányom is boldog volt. Láthatta mindkét szülőjét. Minőségi időt tölthetett velük. Ez a legfontosabb.

 

 

Annyira nem szeretném nagyon ezt a magánszálat tovább boncolgatni, inkább kitérnék arra, ami sok hasonló helyzetben levő szétbomlott családot érinthet. Erről már egy korábbi blogbejegyzésben értekeztem kicsit, de most egy egészen más szemszögből szeretném megközelíteni a szitut. 

 

Arra gondoltam, hogy közösen átnézhetnénk, hogy mi is történik akkor, amikor az egyik fél beadja a keresetet gyermekfelügyeleti jogvita kérdésében.

 

Hamar meg is jegyezném, hogy kedves édesapák is adhatnak be ilyet. Ez nem kizárólag az édesanyák privilégiuma. Ilyen jellegű pert bárki indíthat akkor is, ha túlnyomó részt női kezdeményezésre születnek ilyen ügyek.

 

Rengeteg levelet kapok továbbra is elkeseredett szülőktől. Édesanyáktól és édesapáktól, hogy mit tegyenek? Megőrülnek a gyerek hiánya okozta érzésektől. Nos, nem vagyok ügyvéd -ezért ezek nem is jogi tanácsok-, érdemes minden esetben hozzáértővel konzultálni, ezért a saját példámat alapul véve mennék végig valamilyen tempóban az egészen.

 

Sajnos, vagy nem sajnos, 2018 január 1-e óta, vagy 2017. december 31-e óta (mindegy honnan nézzük) a gyermekfelügyeleti perekben is ügyvédkényszer uralkodik, mint a magyar jog oly sok részén. A lobby jól működött, így ha valaki akár csak kettessel bukdácsolta végig a jogi kart, vagy akár summa cum laude, simán ráhatása lehet egy kisgyermek hosszútávú fejlődésére munkája által.

 

Persze, ha valaki úgy érzi, saját magát is képviselheti, de azért egy minimális affinitás kell hozzá, vagy külső segítség. Nyilván vannak itt is jobb és rosszabb ügyvédek, de azt javaslom rögtön elsőre, hogy ne az alapján válasszatok jogi képviselőt, hogy hány bulvároldalon szerepel a képe, meg a neve vagy, hogy melyik iszonyatos celebet védte.

 

Alapból azt gondolom, hogy nagyon fontosak azok az alapvető jogi ismeretek, amik nagy általánosságban nincsenek az emberek birtokában.

 

Vegyünk is rögtön két fogalmat:

  • Felügyeleti jog, ami lehet kizárólagos, közös és váltott.
  • Aztán van a kapcsolattartási rend, ami lehet ilyen is és olyan is.

 

Ha valaki például azt kéri a bíróságtól, hogy legyen nála a kizárólagos felügyelet, de a kapcsolattartás az legyen így meg úgy, az nem azt jelenti, hogy ELVETTE A GYEREKET. Azt jelenti, hogy a gyermek gondozó szülője lesz és vele egy háztartásban él életvitel-szerűen. Ettől még a másik fél láthatja a gyermeket a kapcsolattartási rend alapján. Persze minden szülő közben meg még sértett is, ezért ezt valahogy senki nem akarja megérteni, vagy épp nem kap kellő felvilágosítást a kikényszerített ügyvédjétől. Miért is kapna, akkor lehet hamarabb megállapodnának a vitás kérdésekben a felek.

 

Na ez az első veszélyes pont, amire tapasztalataim szerint oda kell figyelni. A bíróság vita esetén ugyanis egy úgynevezett ideiglenes intézkedés keretén belül ideiglenesen szabályozza majd a kapcsolattartást, tehát azt, hogy a különélő szülő milyen időközönként láthatja a gyermeket, míg végső, jogerős döntés nem születik. A buktató itt az, hogy ha az ember ekkor belemegy valamilyen paktumba, akkor az a per végezetéig kitart majd.

 

Nyilván, ha közben változtatna akármiért, arra a másik fél reakciója az lesz, hogy de hát ő is belement a két hetente hétvégi ottalvásba. Miért nem elég neki? Anyádért. A gyereknek nem elég, te igazi hülye! Ha majd lesz sajátod, rájössz.

 

Szóval az első dealre nagyon oda kell figyelni. Én elcsesztem, csak mondom.

 

Jaj, majdnem elfelejtettem. Ha valaki ilyen ügybe vágja a bugylibicskáját, már az elsőfokon másodfokra készüljön.

 

Nincs elhanyagolható szó, infó vagy cselekedet, minden legyen pontosan jegyzőkönyvezve, mert a másodfok nagyrészt az első fokon keletkezett iratok alapján hozza meg majd a döntését. Ott már nincs esély kidumálni azt, amit az ember elcseszett korábban.

Az sem elhanyagolható tény, hogy a legelső tárgyaláson a T. Bíróság pusztán csak megismeri a tényállást és a két oldal álláspontját/ keresetét-ellenkeresetét (ha nincs közös platform).

 

Egy nagyon fontos dolog: csak olyat állítsatok, amit be is tudtok bizonyítani!!! Ha nem, inkább felejtsétek is el, mert egyszer csak az eljárás folyamán a bíró kirója a bizonyítási kötelezettségeket, ami annyit jelent, hogy az addig megismert tényállásból elmondja, hogy melyik fél mit kell bizonyítson. Na ilyenkor kurvára nem mindegy, hogy kamuztok-e vagy sem.

 

A másik ide tartozó pont, ami szintén életbevágóan fontos lehet a végét tekintve, hogy ami vád ellenetek elhangzik, minimum reagáljatok rá, MINDRE. Az sem nagy baj, hogy ha minden kétséget kizáróan cáfoljátok, akkor a másik fél mehet a fenébe az állításaival, mert max. Andersen szintjén kezelhetőek, az esti lefekvésnél.

 

 

Sorel perli gyermeke anyját

 

 

Azért bízom benne, hogy nincs olyan szülő, aki a másikra kiabált vádakat otthon is előszeretettel hangoztatja a kiskorúaknak, mert annál nagyobb görénység nincs a világon. Ezt a magatartásformát az ellennevelés címszó alatt találjátok a polcon, hogy ne legyek már annyira prosztó. Ha ilyet tapasztaltok, mindenképp valahogy próbáljátok bizonyítani minden kétséget kizáró módon, de minimum mondjátok jegyzőkönyvbe. A későbbiekben még jól jöhet.

 

Szóval mindent, de tényleg mindent dokumentálni kell. 

 

A tárgyalás elvileg pártatlan a bíró részéről és objektív. Egy dolog biztos, ha a bíró nem ad szót, vagy nem kérdez, akkor kuss. Hamar elpattan egy pár tízezres bírság, ami elég sok rossz pontot jelent. Ha a másik fél jogi képviselője provokál, vagy tök valótlant ejt ki az okos kis száján, akkor ne állj bele és ne kezdj el fennhangon elégedetlenkedni, mert azt akarja elérni, hogy jó sok fekete pontod legyen pofázásért. Direkt írom ezt így, mert abban a helyzetben minden kiejtett szó kb. annyit ér, mint a pofázás. Semmit, ha nem kaptál szót. Erre az ellenérdekelt fél biztos ráerősít majd.

 

Még egy jótanács. A volt feleségeddel/férjeddel/pároddal/gyereked szülőjével ne kezdjetek el egymással dumálni, meg egymáshoz dumálni, mert hamar kiabálás meg személyeskedés lesz belőle. Az általában egyik félnek sem jó. Jönnek a figyelmeztetések, meg a pénzbírságok, ha az egyik fél jogi képviselője elég hatékonyan hívja fel a Tisztelt Bíróság figyelmét arra, hogy bizony a másik milyen ordenáré ember, és milyen dolgokat szól közbe. 

 

Én szendén hallgatni szoktam a “fák lehulló levelének lágy neszét” a tárgyalóterem ablakán keresztül. Ha kérdeznek válaszolok. Na jó, néha felhúzom magam a baromságokon, aminek hangot is adtam már, de mindig őszintén bocsánatot kértem a T. Bíróságtól, és megértettem a kioktatást. Ja, és nagyon sokat jegyzeteljetek közben, mert ugye nem lehet közbeszólni, így nem egyszerű emlékezni a másik fél megszólalásának elejére. Írásban nyugodtan kommunikáljatok a jogi képviselőtökkel, ha van. Az legalább csendes.

 

Szóval az egész egy kurva nagy cirkusz komoly téttel.

 

Nagyon komoly téttel. Sajnos az ilyen esetekben az egyik fél legtöbbször a minimális kapcsolattartást kéri a másikra, ami akkor talán megállja a helyét, ha drogos az illető vagy ha magasról leszarja a gyerekét. Azt azonban, hogy ha valaki heroinos, vagy kokós állapotban jelenne meg a bíróság előtt-hiszen ugye a másik fél szerint függő, vagy alkoholista-, nyilván mindenki egyből levágná. A herkás ember büdös, míg a kokós náthás, de az alkoholtól való függés is hamar diagnosztizálható. Nem is beszélve arról, ha valaki THC függő, mert azt meg az utcasarokról is ki lehet szúrni, nemhogy egy tárgyalóteremben. 

 

Jaj, egy nagyon nem fontosnak tűnő, de annál fontosabb helyzet. Amíg tart a per, addig tart a per. Ez így vicces, de amíg tart a per, addig mindig készüljetek rá! Lehet, hogy közben javul a kapcsolat a két peres fél között, de ha ezt komolyan gondolják, akkor azt egy megállapodásban rögzíthetik a T. Bíróság előtt. Ha csak szimplán javul a viszony, de valaki nem akar megállapodni a másikkal, azt azért óvatosan fogadjátok, mert bármikor érkezhet egyszer csak egy beadvány bármelyik fél részéről.

 

Nagyon nehezen tudom megérteni azt, hogy miért is tart ilyen rohadt sokáig egy felügyeleti jogi per. 

 

Van egy jól működő formula már azt hiszem, hogy talán a szlovákoknál, aminek hatására még a családbomlások száma is csökkent, mióta bevezették. Amikor megtörténik a családbomlás, attól a pillanattól váltott felügyelet lép életbe, váltott gondoskodással megspékelve. Ez annyit jelent, hogy ha mégis a perig jutna az ügy, akkor úgyis eltelik 2-3 hónap. Addig meg kiderül kinél áll fenn olyan körülmény, ami alkalmatlanná teszi őt a szülői feladatok ellátására. Kiderül, ha dorgos, ha gyermekmolesztáló, ha agresszív, ha alkoholista.

 

Ha meg nem derül ki róla ilyesmi, akkor a maga tökéletlenségével együtt, tökéletesen alkalmas szülőnek.

 

A tárgyaláson már csak ennek a megállapítása történik és nem húzzák az ügyet egy olimpiai cikluson keresztül. Azért van egy ötletem, hogy miként lehetne még ezt a rendszert megreformálni. A családbomláskor azonnal mindkét szülőt (nem, nem a gyereket kedves mindenki) elküldeném pszichológushoz, hogy legyen már szakvélemény, amikor adott esetben elkezdődik a per. 

 

Kb. ennyit szerettem volna. Végre vége az ítélkezési szünetnek!!!!

 

U.I.: Nem kizárt, hogy legközelebb még folytatom ezt a témát. Van még bőven helyzet, ami tanulságos lehet mindenki számára.

 

Hozzászólok a cikkhez!