Sétálunk, sétálunk, a biliből kivesszük a kezünket, csüccs

Dátum: 2018. június 20.
Szerző: Kembe Sorel Arthur újságíró, szerkesztő, színész

Több, mint tíz éve született meg a Magyar-Afrika társaság. Kicsinek indult, de ambíciózus tervekkel, amik egy évtized elteltével a régió legnagyobb Afrikával foglalkozó ernyő-szervezetévé tették.

 

Az a megtiszteltetés ért, hogy én lehetek a társaság szóvivője. Amióta felnőtt fejjel 1995-ben a Kongói Köztársaságban jártam (két Kongó van: az egyik a Kongói Demokratikus Köztársaság, ex belga gyarmat, ami Leopold király magánbirtoka volt úgy, hogy simán van az országban Budapest-London távolság. Kicsi telek mi? Míg a másik a Kongói Köztársaság, ex francia gyarmat. Ezt a kedves újságíró kollégák miatt tartottam fontosnak pontosítani, akik hajlamosak csak úgy en block Kongónak nevezni a hírekben valamelyik országot), akkor kezdtem felfedezni azt az oldalamat is. Azt, hogy nem csak magyar vagyok, hanem kongói is. Azóta foglalkoztat ez a fajta identitás tudat. Két ilyen egymástól ennyire távol eső kultúra, hogy férhet meg egy emberben.

 

Simán.

Kembe Sorel az Afrikai Unió megalakulásának ünnepén

 

 

Rá kell jönni, hogy nincs jelentősége. Rá kell jönni, hogy teljesen mindegy, ki honnan származik. A lényeg úgyis mindig ugyanaz. Amíg ezen a Földön élünk, a lehető legboldogabbak legyünk. Ez mondjuk épp az Afrikai kontinens kapcsán erős idealizmus. OK. vannak más helyei is a világnak, de engedtessék meg nekem, hogy kicsit magam felé forduljon a kezem. Na nem úgy. Mint a szenteknek. Úgy.

 

Nyilván ilyen családi hátországgal nem Mianmar felé tekintek, pedig a rohingyák biztos sokat tudnának arról mesélni, hogy népirtják őket épp kifelé. Meg persze Mianmarból nem feltétlenül érkeznek a Földközi-tenger Európa közelségét kihasználva nagyon sokan a jobb élet reményében.

 

Pár napja készíthettem egy interjút egy nagy kedvenc amerikai rapperemmel, Ice-t-vel. Most nem kezdem elmesélni, ki ő. Google jó barát. Nos Ice-t annyit mondott sok más mellett, hogy ha egész életedben boldogságra vágysz lehet, hogy te leszel a legboldogtalanabb, mert nem jön meg.  Ha milliárdos akarsz lenni, akkor nagyon nyomorult életed lesz, ha nem leszel az. Ha a világbéke a célod, lehet boldogtalan leszel, mert sosem lesz béke a Földön. Nincs benne az emberi természetben.

 

A legjobb dolog, amit tehetsz, hogy kialakítod a magad kis mikroklímáját és azon belül csak azok vannak, akikkel jól érzed magad. Mázlim van, hogy vannak gyerekkori barátaim.

 

Csapongok, agymenés van már megint.

 

Elképesztő, hogy sok okos ember úgy gyógyítaná a fejfájást, hogy inkább levágná a fejet. Mire gondolok? Arra, hogy ahhoz, hogy ezek az afrikai bejelentett lakcímmel rendelkező, ki tudja miért és hova csónakkal igyekvő emberkék sokan nem indulnának el, ha otthon olyan lenne a helyzet, hogy ne kelljen elindulni a világba gyakorlatilag vakon.

 

Nem tudom ki járt már mondjuk Tunéziában vagy akárhol a szub-szaharai régióban, ahol igazán jelen van Afrika. Aki járt, az bizonyosan látott olyan vidéki házakat...ööö viskókat, ami építészetileg kb 15 euróba kerülhetett.

 

Egy dolog azonban mindig árnyalja a képet. A bazi nagy parabola antenna a viskók tetején, amin a helyi srácok és menyecskék nézegetik, hogy milyen élet van mondjuk a francia riviérán. Ülnek a viskóban. Nyilván légkondi nuku, és figyelik milyen menőség Európában élni. Közben meg a külföldi cégek a srácoknál leszedett gyümölcsöt elszállítják az anyaországba, ott feldolgozzák és visszaviszik eladni a srácoknak, akik a viskókban még mindig azt nézegetik a tévében, hogy mekkora menőség Európában lakni. 

Hozzászólok a cikkhez!