Intézményesített lehúzás, avagy a csórók csatája

Dátum: 2018. szeptember 25.
Szerző: Kembe Sorel Arthur újságíró, szerkesztő, színész

Nem tűntem el, csak nekem is megvolt a következő köröm a Budai Központi Kerületi Bíróságon.

 

Ahogy az előző blogbejegyzésben is utaltam rá, simán lehet valaki a saját védője, de érdemes komolyan felkészülni. Szerencsére nekem van egy olyan segítségem ebben a felkészülésben, aki minden fellelhető supportot megad annak érdekében, hogy legalább jogilag rendben legyek, ha már nincs jogi képviselőm.

 

Kembe Sorel a válásáról beszélt

 

 

Azt gondolom, hogy egész jól vettem az akadályt, mivel minden észrevételt és indítványt nagyjából elfogadott a T. Bíróság, így ezen a vizsgán jól szerepeltem.

 

 

Azért továbbra is azt mondom, hogy nem gyenge sztori egy ilyen helyzet, mert stressz van bőven, és ha valaki nem gyakorlott szereplő, annak bizony nehéz dolga lesz, ha ki akarja hagyni a kikényszerített ügyvédi képviseletet jelen esetben a felügyeleti jogi peréből.

 

 

Ezt sem húznám nagyon sokáig, hisz arra tettem ígéretet, hogy a saját példámból kiindulva, megpróbálok egy képet alkotni arról, hogy mire is kell figyelni egy ilyen perben. Továbbra sem vagyok jogvégzett ember, így ezek a meglátások továbbra sem jogi tanácsok.

 

Haladjunk akkor tovább. Az előzőekben átbeszéltük, hogy egy per miként zajlik, mire kell figyelni az ideiglenes intézkedés keretén belül, milyen buktatói vannak annak, ha a felügyeleti jogi és a kapcsolattartási kérdéseket boncolgatjuk. Egy dologban biztosak lehetünk, hogy mindig lesz, aki másképp gondolja.

 

A következő átbeszélendő kérdéskör a gyerektartás ellentmondása.

 

Nem véletlenül említettem azt, hogy mindig lesz valaki, aki másképp gondolja. A gyerektartás nyilván a hatályban lévő Alaptörvény értelmében is, ha jól tudom, alapvető feladata egy szülőnek, akár a gyermek gondozó szülője, akár különélő szülő. Ezzel a részével még nincs is igazán olyan nagy baj.

 

Akkor van egy kicsi, ha mondjuk a gyerektartásra kötelezhető fél úgy nevelkedik, hogy számára a lehető legtermészetesebb dolog, ha ő maga gondoskodik a gyermekéről. Ehhez képest most egy papír mondja ki azt, hogy köteles -mi van?- gondoskodni anyagilag a gyermekről.

 

Ez számomra is teljesen érthetetlen, ha abból indulok ki, hogy nekem is tök természetes, hogy én gondoskodok a lányomról. Nem kell erre engem kötelezni. Főleg nem úgy, ahogy egy hasonló perben kötelezik az embert. Jó, OK.  mindig is ki kell emelnem azt a tényt, hogy bizony vannak igazi köcsög szülők, akik tényleg leszarják azt, hogy mi van a gyerekükkel. Én nem ilyen vagyok, így ezeket az embereket tényleg csak érintőlegesen említeném, de vannak, az biztos. 

 

Mint ahogy az is biztos, hogy a felügyeleti jogi perekben előbb vagy utóbb biztosan felmerül ez a kérdés, ami kötelezi a különélő szülőt a gyereke pénzbeli tartására. Nem mindegy azonban ennek a gyerektartásnak a mértéke. Voltak vagy vannak olyan -szerintem- tévhitek, amik azt mondják, hogy a különélő szülő fizetésének ennyi meg annyi százalékát kérheti el a gondozó szülő gyerektartásra. Ez azonban legjobb tudomásom szerint nem így van.

 

A gyerektartás mértéke mindig attól függ, hogy a gyermeknek mik a valós igényei.

 

Nem, kedves lehúzós csapat, a gyerektartásba nem tartozik bele a nyaralás, strandolás, mozi, vagy az éppen aktuális telefonszámla. A gyerektartás a gyermek oktatásával, élelmezésével, lakhatásával és ruháztatásával összefüggő kérdéskör, amit gyönyörűen le lehet bontani havi ciklusokra. Bocs a kifejezésért, nem arra a ciklusra gondoltam. 

 

 

Mennyi gyerektertást fizet Kembe Sorel?

 

 

Ebből a szempontból 2 fő és 2 alkategóriára sorolhatók a szülők, akik ugye ezekben a kategóriákban önszántukból foglalják el ülőhelyeiket.

 

Az egyik fő kategória a lehúzós gondozó szülő

 

aki, ha mondjuk a nyolcadik kerületben viselkedne így, bizony használhatná a TB kártyáját a jogi képviselővel együtt. Azért együtt, mert nyilván a nagy átlag nem a saját kis jogképzetlen fejéből szedi elő a nem létező összegeket, amikor gyerektartásról van szó.

Ezek a szülők teljesen érthető okból a saját egzisztenciájukat szeretnék megalapozni akkor, amikor a különélő szülőtől egy gyermek után százezres nagyságrendű gyerektartást kérnek.

 

Teszik mindezt úgy, hogy a gyerektartás elvileg a gyermek neveléséhez szükséges összeg fele. Költői a kérdés, hogy egy állami oktatási rendszeren belül edukálódó 5 éves gyerek esetében vajon sok vagy kevés a havi 120 ezer forint gyerektartás? Mi lesz itt, ha a suli fizetőssé válik hirtelen? Mi lesz itt, ha egyszer csak 5 különórára jár a gyerek egy héten? A lehúzós szülőtől válik el egy ponton az, akinek tényleg szüksége van arra, hogy a különélő szülő anyagilag támogassa a gyerekét. Innen jön képbe az a szülő, aki nem akar fizetni.

 

A másik fő kategória a jól kereső, tróger különélő szülő

 

aki minden egyes fillér jövedelmét eltitkolja a T. Bíróság, no meg persze a szülőtárs előtt, nehogy már egy fillért is kelljen fizetni az ejakuláció következményéért. Ezeket nagyjából pont annyira veszem semmibe és nézem le, mint az első kategóriát. Az az ember, aki kibújik a felelősség alól, számomra nem ember. Akkor meg végképp nem, ha egy gyerek jövőjéről van szó. Természetesen ez a kategória is mutálódik már rögtön az elején.

 

Tényleg vannak olyan különélő szülők, akik egyszerűen nem engedhetik meg maguknak azt, hogy annyi gyerektartást fizessenek, mint amennyit a gondozó szülő követel, vagy jogosnak tart. Innen kanyarodunk vissza a lehúzós szülőhöz. 

 

Azért tartottam ezt fontosnak leírni, mert egy felügyeleti jogi peren belül viszonylag hamar, az ideiglenes intézkedés körüli vita során szóba kerül a zseton kérdése. Ilyenkor azt tudom javasolni, hogy aki kéri a pénzt (mert az esetek nagy részében kizárólag erről van szó), az ne csinálja már ki anyagilag a másikat. Aki meg fizetésre kötelezhető, az ne játssza már el a nagy halált az X franc tudja milyen dzsipből. Undorító embertípusok kerülnek ilyenkor felszínre.

 

Annyit tudok javasolni, hogyha a matekra kerül a sor, akkor kizárólag a gyermek igazolt tényleges igényeiről legyen szó. Az én jogi státuszom különélő szülő, így ezt az oldalt ismerem jól. Ha kell, akkor igenis mutassa meg a gondozó szülő azokat a számlákat, amik a gyermek tényleges igényeit igazolják. Minden egyes vásárolt virsli és tej legyen rajta, így kiszűrhető a komplett lehúzás.

 

 

Sose menjetek bele olyan megoldásba, ahol elég egy bemondás a másik fél részéről. Jogotok van hozzá, hogy tudjátok, hogy ténylegesen mennyibe kerül a gyereketek eltartása a fent említett ruháztatás, lakhatás, oktatás és élelmezés témakörében. Sajnos vannak sokan, akik hajlamosak a “jó viszony” reményében belemenni egy olyan megoldásba, ami egyszer és mindekorra lenullázza anyagilag, vagy legalábbis olyan helyzetet teremt, aminek egy szorosabb nadrágszíj a vége. Közben meg a másik fél gyönyörűen eléldegél, hisz elvileg ő is keres. 

 

 

A másik oldalról viszont sose menjetek bele olyan megoldásokba, amit a gyerektartásra kötelezhető fél kínál akkor, amikor pontosan tudjátok, hogy mennyit keres és milyen iszonyatos autóval jár. Mindkét eset egy elképesztő torz jellemű embert tükröz, akinek nincs más motivációja csak az, hogy a másikat megszívassa. Ráadásul úgy, hogy közben mindenki ügyvédestől szarik a gyerek mindenek fölött álló érdekeire.

 

Na, ezek után jönnek a szürkébbnél szürkébb hétköznapok, amikor kiderül, milyen is kéthetente hétvégén találkozni az elvileg mindkét fél élete értelmével, a gyermekkel.

 

Még egy gondolat a végére

 

Egy dolgot borítékolhattok. Amikor valamiért megcsúsztok a gyerektartás fizetésével, na azt biztos hallgatjátok majd a következő tárgyaláson. Ez tök érthető, hisz a fizetés a törvényi kötelezettségetek. Azonban nem csak nektek vannak ilyenek külön élő szülőként.

 

Az egyik alap, amely kötelezettséget a gondozó szülő véletlenül, vagy szándékosan elfelejt az az, hogy köteles tájékoztatni téged a gyermek oktatási intézménybeli státuszáról, illetve egészségével kapcsolatos kérdésekről. Önmagától. Konkrét periódusokra is akár, ha azt kéritek. Ezeket általában azért csak elfelejtik, de a matek az csengjen a kasszában. Szóval a lényeg, hogy mindig jól dokumentált módon érdeklődjetek a gyerekről, hogy később bizonyítható legyen, ha valaki nem teszi meg azt, amire a törvény kötelezi. 

 

 

Van még helyzet bőven, amit át lehet beszélni. Egyet ígérek, hogy át is beszéljük majd.

Hozzászólások

Rita
3 héttel ezelőtt
A kéthetente hétvége nem alkalmas arra, hogy valaki apának érezze magát. A gyermeknek sem jó, hogy ilyen kevés időt tölt el az apjával, hiszen előtte együtt éltek. Ez óriási veszteség, mindkét fél számára. A gyermek tartást pedig kérni kell, mindenképpen. A bíróság el sem fogadja a megegyezést, ha legalább a minimum összeg nem kerül meghatározásra. Ez régen 5000 Ft volt. A gyermeknek jár, tehát felelőtlenség az arról való lemondás. Szerintem a késedelmes fizetés kellemetlen, de senki nem foglalkozik vele, ha megfizetésre kerül. Nem kell kamatot fizetni, csak ha behajtásra kerül. Ezt a nagyszámú válásinváziót nem értem....szerintem sokkal egyszerűbb és olcsóbb, feszültségmentesebb lenne a házasságokat megtartani- mediáció, családterápia stb- mint felbontani. Utána új házasság, gyerek, az ember pedig szétszakad...és a másik félnél szintén....a gyermeknek pedig lesz nevelőapja/nevelőanyja....akivel napi kapcsolatban lesz, tele élményekkel. Versenyt futni pedig egy életen át nem lehet.
Kembe Sorel
3 héttel ezelőtt
Nagyon egyezik a véleményünk
Kembe Sorel
4 héttel ezelőtt
Tökéletesen egyetértek. De. Azért ne kérjen valaki gyerektartást, mert jár. Akkor kérjen, ha tényleg szükség van rá. A másik.meg fizessen amennyit tud és fedezi a gyermek tényleges szükségleteit, de ne amennyit akar. Fontos az is, hogy ne azért fizessen valaki, hogy láthassa a gyerekét, mert ez egy kvázi túszhelyzet. Ha két azonos kognitív képességekkel rendelkező ember van ebben a helyzetben, szerintem el sem jut eddig az ügy. Az a baj, hogy általában nem ugyanaz a szint. A vélt vagy valós sérelmeket torolják meg egymáson a felek, a gyereket eszközként használva. Pedig a gyermek mindenek fölött álló érdeke az, hogy mindkét szülővel azonos módon tartsa a kapcsolatot, pénztől függetlenül. Nem baj, ha mindenkit érdekel a gyerek azért. Azonban az, aki a minimum láhatást kéri a maximum gyerektartással kombinálva, kvázi túszhelyzetet idéz elő. Nem beszélve arról, hogy egyértelműen gyermekbántalmazó az, aki kéri ezt (még egyszer mondom, hogy a másik felet azért kell, hogy érdekelje a gyerek). Az is gyermekbántalmazó, aki megfogalmazza a beadványt ezzel kapcsolatban. Az is gyermekbántalmazó, aki helyt is ad ennek. Tehát, ha már megcsinálták és szeretnének a szülei lenni, akkor viselkedjenek is úgy. Tényleg egyetértek azzal, amit írt.
Kembe Sorel
4 héttel ezelőtt
Ettől függetlenül a lakhatás a gyermekre arányosan eső összegből kell kiinduljon a jelenleg hatályos törvényi szabályozás értelmében, ha jól tudom.
"Gondozó szülő"
4 héttel ezelőtt
Abban nem értek veled egyet, hogy csak a "gyerek ellátásához" igazolt kiadási számítanak.. Az egyedül lakó szülőnek pl. elég egy egyszobás lakás is, aki a gyerekkel marad, azért kéne a gyereknek is egy szoba, főleg, ha már nagyobbacska. Ez is a gyerek ellátása.. A nagyobb lakás magasabb bérleti díj és rezsi. Stb. Sok ilyen téma van azért, nem csak a ruha és a kaja. Amíg együtt éltetek kb tudtátok, mi ment el havonta megélhetésre, na pont azt kéne szétdobni most is, igazodva a gyerek aktuális életkori "igényeihez".
Kembe Sorel
4 héttel ezelőtt
Ez az a helyzet, amikor a gyermek lakhatása rész lép életbe. Az arányosan rá eső bérleti díj fogalma fontos. Az arányosan rá eső bérleti díj fogalma!!!. Szerintem ugyanarról beszélünk.
Kembe Sorel
3 héttel ezelőtt
A gyerel attól függetlenül alku tárgya, hogy leírva hülyén néz ki. Az igazság sosem finom. Rengeteg példa bizonyítja sajnos
"Gondozó szülő"
3 héttel ezelőtt
Szerintem is ugyanarról, csak leírva elég hülyén néz ki, hogy egy gyerek alku tárgya, meg vita tárgya, meg matek. Pedig ez a realitás.

Hozzászólok a cikkhez!