Hálót és ne halat

Dátum: 2019. április 27.
Szerző: Kembe Sorel Arthur újságíró, szerkesztő, színész

 

Mostanában sokat gondolkodtam azon, hogy mikorra fogja fel az ember, a nagy civilizált nyugati világ azt, hogy amíg nem veszik emberszámba az afrikai homo sapienseket, addig nagyjából 1-2 emberöltő távlatában cseszhetjük létünket a Föld nevű bolygón.

 

Miért nem vesszük emberszámba az afrikai embereket?

 

Lehet, hogy kicsit azért hazabeszélek, hisz van azért egy kis közöm Európa déli szomszédjához, de ettől még nem fér a fejembe, miért kell egy csecsemő szintjén tartani egy cirka egymilliárdos kontinenst. Túl azon, hogy Afrika az emberiség bölcsője -ha élhetek eme kissé patetikus kijelentéssel, ami tény- miért gondolják mások, hogy az afrikai kontinens bajait, problémáit majd megoldja a mítikus fehér ember?

 

Desmond Tutu dél-afrikai Nobel-békedíjas egyházi vezető szavai harsognak ilyenkor a fejemben: " When the missionaries came to Africa they had the Bible and we had the land. They said 'Let us pray.' We closed our eyes. When we opened them we had the Bible and they had the land." Ez magyarul nagyjából annyit jelent, hogy: Amikor a misszionáriusok Afrikába jöttek, övék volt a Biblia és miénk a föld. Azt mondták: imádkozzunk! Lehunytuk a szemünket. Amikor felnyitottuk, miénk volt a Biblia és övék a föld.

 

Nagyjából minden benne van, amit a mai "civilizált" világ tett/tesz a lesajnált népcsoportokkal. Ma sincs másképp sajnos. Ha másképp lenne, nem gyerekekkel bányásztatnák a kobaltot a Kongói Demokratikus Köztársaság bányáiban ezért, hogy legyen nagyon okos telefonunk. Azért valahol az ember elképesztően pofátlanul cinikus. Sajnálnak mindenkit, adakoznak (ha Karácsony van), de magasról szarnak arra, hogy azok a kényelmi cikkek, amiket használunk, milyen módon kerülnek hozzánk. Hány ember véres verejtéke tapad hozzájuk. Ha nincs kobalt, nincs Iphone dzsfx 1200. Ha nincs kobalt, nincs miért ott aludni egy nyomorult bolt előtt csak azért, hogy másnap először vehesse meg a tekrén (nem elírás) 400 ezer forintért a legújabb iszonyatos csúcsmobilt, amit facebookozásra használ.

 

Afrika a világ éléskamrája

 

Ha nincsenek olyan helyek a világon, ahol ivóvízért kilométereket kell gyalogolni, és nincs áram, oktatás nulla, egészségügyi ellátás max. a helyi varázsló szintjén valósul meg, akkor nincs szükség olyan szervezetekre sem, akik ezeket az akut problémákat orvosolják. Tudom, hogy kicsit idealista gondolatmenetek ezek, de rohadtul felháborító, hogy ehhez képest általában min rinyálunk. Jaaaaaaj nem ment 13 másodpercig a facebook. Jaaaaaj lelassult a netem. Jaaaaaj áramszünet van egy óráig. Mi van gyerekek? Mik ezek? Problémák?

Láttam egy videót, ami egy kísérletet mutatott be. A lényege, hogy egyre nagyobb kiszerelésben kitettek ivóvizet egy asztalra. Mellé tettek egy futógépet. a kis üvegért mondjuk 2 kilométert kellett lesétálni/futni, kinek vérmérséklete szerint, a nagy üvegért meg többet. Mire az a néhány ember izzadva végzett a távokkal, már döntötték volna magukba a vizet, de az üvegekre a szervezők még szántak némi infót. Az egyiken az állt, hogy tifusszal fertőzve, a másikon meg az, hogy vérhast kaphatsz tőle. Ezek csak feliratok voltak, de az emberek már ettől összefosták magukat.

Akkor lehet szépen elképzelni, hogy mi van akkor, hogy ha ezek nem csak feliratok, de tényleg menetelsz 5 kilométert oda meg aztán vissza, hogy vizet vigyél haza, aztán maximum annyit érsz el vele, hogy aki iszik belőle, vérhast kap.

 

Kilométereket gyalogolnak a vízért

 

Lehet azt mondani erre, hogy ezek az ottaniak problémája, birkózzanak meg ezzel maguk. Erre meg azt mondom, hogy senki sem oda akar születni, ahova születik. Abba a családba, abba a kultúrközegbe és abba a civilizációba. Ezt dobja a gép nekik, ahogy nekünk is ezt dobta. Rohadt nagy mázli, hogy itt élünk még akkor is, ha igen emelkedik a benzin ára, de legalább van. Fejtegetjük a rezsicsökkentést, de legalább van áram és gáz, meg víz.

Nyilván minden régiónak megvan a maga problémája a maga szintjén, de amikor egyértelmű tény, hogy Afrika a világ potenciális éléskamrája, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy miért is kellene a talán legfiatalabb átlagéletkorú kontinenst bölcsisként kezelni? Miért nem jó az, hogy ha a helyi családfenntartók el tudják tartani a családjukat a saját közegükben és nem kényszerülnek elhagyni az otthonukat? Afrika lakossága folyamatosan növekszik. Egyre többen lakják majd ez biztos, a demográfiai adatokat böngészve. Az egymilliárdos népességből a családonkénti 6-8 gyerek mellett mikor lesz másfélmillió? Ez mit jelent? Egyre több pénzt költ az átlagember. Egyre több szart lehet eladni nekik, amiért maguk dolgoznak meg igazából, ha már a kobalttal kezdtem az eszmefuttatást. Nyilván nagyon fontos, hogy mindenki csúcsprofitot termeljen, de mi értelme akkor, ha kb fél Afrikányi munkaerős fiatal lelép a kontinensről, hogy máshol keresse a boldogulást, aminek meg máshol annyira nem örülnek? Csöbörből vödörbe.

 

Tudást adj nekik

 

Igen dühös vagyok azért, mert ezt mindenki látja, csak nagyjából mindenki tesz is rá rohadt magasról. Ha nem így lenne, akkor nem csak a messze földön híres "szeretet ünnepén" nyújtanának segítő kezet az emberek. Azonban van olyan hely, ahova nem segítséget kell vinni. Nem lehet évtizedekig perforált vakbelet operálni. Egyszer el kell engedni a gyerek kezét, ha már tud járni. Háló kell nekik és nem hal, hisz van agyuk. Tanulni akarnak és nagy dolgokat csinálni. Már felnőtt az a lokálpatrióta generáció Afrikában, aki hasonló elveket vall, tessék támogatni őket, mert az ő jövőjüktől függ a miénk is. Még egyszer mondom. HÁLÓT ÉS NE HALAT!!!

Hozzászólok a cikkhez!