A szakma dilettánsai

Dátum: 2019. március 07.
Szerző: Kembe Sorel Arthur újságíró, szerkesztő, színész

Szokásomhoz hűen folytatom az előző témát. A múltkori bejegyzésben ugye szó volt a HR szakma erősen vitatható kiválasztási kritériumairól, és a sporttal kapcsolatban is volt pár meglátásom, ami szintén nem feltétlenül a szakmaiságot támasztja alá.

 

Pedig mind a HR szakma, mind pedig a sport -és az ahhoz kapcsolható szakmák -kommentátor például- is szakma. Talán épp ezért furcsa, dühítő és undorító az a dilettantizmus, ami úgynevezett kreatív "szakemberek" fejéből pattant elő és manifesztálódott egy félresikerült posztban.

 

cipők a Dunaparton

 Forrás: Facebook/Cargomoda

 

Nem lenne baj, ha iszonyatosan (se) kreatív nem "szakemberek" kitalálnak valamit és meg is valósítják annak érdekében, hogy egy a nagyközönség számára nélkülözhetetlen terméket iszonyatos széles körben népszerűsítsenek.

 

Ilyenkor jut eszembe a Valahol Európában ominózus mondata: Gyerekek, könyörgöm, akasszuk fel.

 

A cég nevét nem mondom, úgyis látszik. Azonban az, hogy épp a budapesti Dunaparton készítenek ilyen fotót, bizony több problémát vet fel. Nem magyarázom el mi a baj, mert azt gondolom, hogy a kedves olvasóimnak egyesével több eszük van, mint az ebben a cégben dolgozóknak összesen, így fölösleges elmagyarázni a párhuzamot az iménti és e között a kép között.

 

Ezek az igazi dunaparti cipők

 Fotó: Wikipédia

 

Még mindig nem a dilettáns kurvára kreatív hülyékre vagyok befeszülve, hanem azokra, akik felvették őket oda dolgozni. Azokra, akik esetleg lefejvadászták őket a netről, profi háeresként, szenyor ökkánt onlány menedzser pozícióba úgy, hogy a kretének még a google-t sem ismerik.

 

Mert azt ebben az esetben feltételezni is egészen fölösleges, hogy a magyar történelmet, vagy akár csak Budapestet ismerik. Nem az a baj, hogy nem tudják megmondani, hogy 4 évvel ezelőtt hány kocsma volt Magyarbánhegyesen. Én kb. képben vagyok, hisz ott él a családom egy része, ezért mondom, hogy ez a kérdés nem része az alapműveltségnek.

 

 

Az a rohadt nagy baj, hogy olyan embereket alkalmaz egy cég-akár pénzért, akár pénz nélkül, akik Budapestet nem ismerik. Itt sem a Venyige-szálló környékét kérdezném ki tőlük (ez egy bv egység nem hivatalos elnevezése), hanem Budapest látványosságait vagy emlékhelyeit.

 

 

PR-es marketinges szakember igenis legyen már tisztában alapvetésekkel. Aki meg ilyen hibát csinál, annak meg ne legyen már melója ebben a szakmában. Legalábbis pénzért biztos ne. 

 

Az ominózus kép -hála a kommentelőknek- azóta már nem rontja az internet levegőjét.

 

Hozzászólok a cikkhez!