A Mi Asszonyunk?

Dátum: 2019. április 24.
Szerző: Kembe Sorel Arthur újságíró, szerkesztő, színész

 

Tök ateista vagyok. Igaz meg vagyok keresztelve, de valahogy még nem jutottam el oda, hogy befogadjam azt, amit több millió embertársam már megtett. Fogalmam sincs miért van ez, de ez van.

 

Nagyon ritkán nyilvánulok meg olyan esetekben, amikor vallási vagy politikai kérdések merülnek fel.

 

Most is próbálok inkább a ráció mentén haladni, mert tudom, hogy ez a két téma olyan ingoványos talaj, amely még családokat is képes szétcseszni. Nem beszélve egy idióta agymenéstől szenvedő bloggerről aki, ha véletlenül olyat ír, az internet népe simán kicsinálja.

 

Mindezek ellenére, mint oly sokan mások, én sem mehetek el a Notre Dame esete mellett.

 

Éltem Párizsban, így nekem az a város a második otthonom gyakorlatilag, a maga tökéletlenségeivel, zsúfoltságával és multikulturalizmusával. Alig emlékszem olyan esetre, hogy a Notre Dame ne lett volna felállványozva. Kb. az egész nyolcvanas években így láttam a székesegyházat. Most meg rommá égett. Sajnos előfordul.

 

A Notre Dame tragédiája Kembe Sorel szemével

Fotó:: MTI

 

Ahogy sajnos az is előfordul -mióta léteznek közösségi oldalak -, hogy elmebetegek szólhatnak hozzá a világot érintő, vagy épp csak egy kis szegmensét érintő kérdésekhez. Azt a mérhetetlen gonoszságot és parasztságot, ami a tűzvész kapcsán szárnyra kapott, sajnos már megszoktam.

Az új-zélandi mecsettámadás után ugyanez volt. Mi a szent szarért -bocsánat a szóviccért- szorul ennyi bunkóság emberekbe? Megérdemlik a franciák -írják sokan-, de mit is érdemelnek meg? Azt, hogy leégjen egy épület? Hogy???!!! Meg leginkább miért?

Olvastam én is, hogy gyűjtést szerveztek igen sokan a Notre Dame felújítását elősegítendő. Legjobb tudomásom szerint minden hasonló helyzetben az adott érintett közösség megnyithat egy bankszámlát, ahova várják az adományokat. Mindenki annak adja a pénzét, akinek szeretné. Ha a vietnami csüngőhasú disznók megmentésére ad egy millió eurót valaki, akkor arra ad. Kit érdekel?

Van azonban egy momentum, ami kicsit felcsigázott engem is. Azt olvastam, hogy a Notre Dame-ot több száz évig építették nagyrészt társadalmi munkában. Nyilván a középkori társadalmak és az átlag középkori francia polgár sem volt túliskolázott, így a bűnbocsánatért cserébe simán lenyomattak a fickókkal pár évet az építkezésen, így kb. ingyen jött ki a matek a végén. Mármint a munkaerő tekintetében.

 

Ezt a fajta társadalmi önfeláldozást ott és akkor értem.

 

Ma nem értem még akkor sem, ha épp az imént írtam le azt, hogy mindenki arra ad pénzt, amire csak akar. Nem tudom, hogy a középkorban létezett-e már az Instituto Per Le Opere di Religiona, más néven Vatikáni Bank. Ma biztos létezik és úgy tudom, hogy az egyik feladata az, hogy a Katolikus Egyház pénzét kezelje. Mivel a Vatikán a világ egyik legnagyobb földbirtokosa, így farzsebből kicsengethetnék a Notre Dame felújításának költségeit, ha már van kis közük hozzá.

Valahogy mégis azt a megoldást választják, ami már egyszer a középkorban bejött. Az önkéntesség, mint szimbólum újra visszatér ezzel a mozdulattal azért, mert a keresztény világ egy szimbolikus épületében keletkezett kár. A vallásos emberek templomba járnak. Ez tény. Az is tény, hogy vannak olyan vallásos emberek, akik a Notre Dame-ba járnak Istentiszteletre.

Ahogy jártak Srí Lankán templomba azok az emberek is, akiket egy idióta beteg állat Húsvétkor likvidált. 300-nál több halott és 500-nál több sebesült. A hírek szerint három katolikus templomot is érintett az ügy. Nem nagyon látom, hogy srí lankai zászlóba borult volna az internet. Nem nagyon látom, hogy gyűjtést szerveztek volna akárkik akárhol, holott biztos van rá mód. Egészen biztos vagyok abban, hogy azok a templomok is szimbólumok. Egy közösség számára biztosan azok.

 

Katolikusokat öltek meg Sri lankán

Fotó: mfor

 

Valahogy úgy érzem, hogy ha nem európaiak az áldozatok, akkor mindenki szarik rá mi történik a világ túlfelén. Lehet, hogy tévedek, de a számok magukért beszélnek.

2011. december 25-én Nigériában szintén templomokat ért támadás. Meg is halt 41 ember. Senki sem mozgolódott.

2013. szeptember 21-én Kenyában egy bevásárlóközpontban 67 embert öltek meg barmok. Nem láttam kenyai zászlókat a facebookon profilképként.

2014. február 14-én szépen odacsaptak Valentinnek Nigériában, amikor több, mint 200 embert öltek meg. Mi itt biztos a szerelmesek napjával voltunk nagyon elfoglalva.

Ugyanott, ugyanabban az évben november 28-án bomba ölt meg 120 embert. Mindenki szart rá megint.

2015. április 2-án 148 -zömében katolikus- halálos áldozata volt a Húsvét előtti támadásnak. Mit tett az internet népe? Semmit.

Ma meg már megérdemlik a franciák? Ugyan mit? 

Hozzászólások

Ágness
1 hónappal ezelőtt
Tetszik a megközelítésed. Ez a téma független attól, hogy hívő valaki, vagy sem. A lényeget tekintve nagyszerű dolognak tartom az adakozást is, mert eltompítja a tehetetlenség érzését, és azt a jó érzést kelti, hogy "tettem én is valamit". De hogy kinek kötelessége beleállni? Hát, nyilván a katolikus egyháznak. kötelessége az anyagi finanszírozás, míg az adakozók a jó szándékukat, a szoliraditásukat tudják kifejezni, de nem kötlességük. Én így vélekedek.

Hozzászólok a cikkhez!