Biztosítást karácsonyra?... megtörtént eset alapján...

Dátum: 2018. november 12.
Szerző: Zahorán János pénzügyi tanácsadó

Jön az év vége, és mindenki az alábbiakon gondolkodik:

 

Mikor cseréltesse le a nyári gumit, és rakassa fel a télit?

Ki mit kapjon karácsonyra?

Az év végét a munkahelyen még meg kell nyomni, hogy minden rendben legyen, és meglegyen a prémium...

 

Vulgáris leszek... PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ!

 

Hol vannak az emberek, hol vannak az érzések?

 

A Karácsony tényleg a sok ajándékról szól?

 

 

A történet alapja egy körülbelül 4 éves eset

 

 

A családfő halála után a felesége és az akkor nagyjából 8 éves kislánya hátramaradt. A férfi testében egy agresszív daganatot találtak az egyik tavasszal. Olyan ember volt, aki nem dohányzott, odafigyelt az étkezésre, a mozgásra, és mindene volt a kicsi lánya. Ha kellett együtt görkorcsolyáztak, és e-mailt írt, hogy ezt be kell e jelenteni a biztosításához, mert ő most veszélyes dolgot csinál J.

 

Nem voltunk barátok, de nagyon jó kapcsolatban voltunk. Ismertem és azóta is ismerem a családját. Még csak a 40-es évei közepén járt, karizmatikus, erős egyéniség volt. Mindig jókat beszélgettünk, a kollégáim tudták, ha vele találkozom, akkor nem a szokásos 1 órát állítják be a naptárban a találkozó időtartamaként.

 

 

Egy napon kaptam egy telefont, elment....

 

 

Megkérdeztem mikor lesz a temetés, és elmentem. Hátul álltam meg, ahogy szoktam, rengetegen voltak. Mindenki nagyon szerette őt, a tömeg nem beszélgetett a végtisztesség adása alatt, hanem egyhangúlag siratta.

 

Persze esett az eső, mi több, szakadt. Tapasztalatom alapján egy temetésen 90 százalékos az eső valószínűsége, évszaktól függetlenül.

 

Legutolsóként odaléptem a kislányhoz és a feleséghez. Elmondtam, hogy tudom azt, hogy itt előttem mindenki azért jött, hogy részvétét nyilvánítsa, és felajánlja a segítségét a későbbiekre, de én egy találkozót kérek a következő egy hétben. A férjnek komoly értékű életbiztosítása volt, és sajnos megtörtént az az eset, amire ezt a szerződést kitalálták, elhunyt a biztosított. A kedvezményezett a feleség volt, aki nagyon meglepődött....

 

 

Meghalt a férje, egyedül maradt a kislányával

 

 

Vártam 1-2 napot, és telefonon felkerestem, hogy időpontot kérjek. Fogadott, de nagyon össze volt törve. A házukban találkoztunk, ahol az utolsó fűszál is a férjére emlékeztette.

 

Elmondtam, hogy a férj túl azon, hogy mindennél jobban szerette a családját, felelősen gondolkodó ember volt, és kötött egy biztosítást.

A feleség nem nagyon figyelt, mert elmerengett.

Kérdeztem, hogy beszéltek e korábban arról, hogy én mivel foglalkozom, és honnan ismerem a férjét?

Azt mondta, hogy nem. Azt hitte, hogy az egyik kollégája vagyok.

Adtam egy névjegyet, és kérdeztem, hogy látott e az azon szereplő cégtől leveleket, vagy beszéltek e biztosításokról?

Azt mondta, hogy nem. Ő csak az autó és a lakásbiztosítás kapcsán volt képben.

 

Kiderült, hogy egyáltalán nem tudott arról, hogy a férjének egy 29.300.000 Forintot érő életbiztosítása volt, és elsírta magát amikor megtudta. Ugyanis még 4 év volt hátra a jelzáloghitelből, és a kislányukat valahogyan fel kell tudnia nevelni… a gyász miatt nem látott tisztán, nem számolt, és egyre inkább pánikba esett, hogy mi lesz velük.

 

A találkozónkon kitöltöttük a szükséges papírokat, és 8 nap múlva megjelent az utalás a feleség számláján. Néhány nap múlva felhívott, hogy nem alszik, amióta meglátta az összeget.

Kérdeztem, hogy valami nem stimmel az elszámolással?

Nem dehogyis- felelte, csak nem tudja mit csináljon vele.

 

A következő héten némileg jobb hangulatban felhívott, hogy találkozzunk. Elmondta, hogy kifizette a jelzálogkölcsön hátralévő részét egyösszegben a banknak, és  többi pénzt félre szeretné tenni a kislányának, valamint önmagára kíván kötni egy életbiztosítást.

 

"A kislányomnak már csak én maradtam, a fizetésemből kigazdálkodjuk a taníttatást, de ha velem történik valami, akkor nem marad senki, aki felnevelje. Ezért ezt a pénzt félreteszem neki, így nem lesznek gondjai" -mondta.

 

 

Láttam és hallottam már néhány dolgot életemben, ezek a mondatok is azok közé tartoznak, amit nem fogok elfelejteni soha!

 

 

Szóval jön a Karácsony. Tényleg a tárgyak és a költekezés a legfontosabb? Vagy hogy együtt legyünk és örüljünk azoknak akik a szívünkhöz nagyon közel állnak... és ha egyszer menni kell, gondoskodni róluk a sírból is...

 

Hozzászólok a cikkhez!