2017-2018. Rekordnézettségű filmet forgatnak róla, és mégis megtörténik

Dátum: 2017. április 07.
Szerző: Zahorán János pénzügyi tanácsadó

Előző cikkemben arról írtam, hogy nem igazi eszközzel oldották meg a válságot. Pontosabban nem oldották meg a válságot, csak olyan hatást értek el, hogy már senki se vegye azt komolyan, hogy az oda vezető problémák most is fennállnak.

Kicsit olyan ez, mint amikor egy cég felelőtlenül gazdálkodik, aztán bajba kerül. De jön egy bank, és azt mondja, hogy ne jelentsen csődőt, ő majd ad kölcsön. Megtörténik a feltőkésítés, és ismét van az új tőke miatt egy virágzó időszak, de mellette a management továbbra is a régi – felelőtlen módszerek mellett költ, és egyszer csak ismét kifogynak a pénzből. Első ránézésre ugyanott tart, mint korábban, csak most sokkal nagyobb a tartozása – akkor mire volt jó ez az egész?

Tulajdonképp arra, hogy piacon maradjon!

Ha ugyanezt a példát lefordítjuk egy országra, akkor nagyon is szomorú képet kapunk. Tényleg nehéz elhinni, hogyan lehet ennyire felelőtlenül irányítani egy országot, erre mutatok most két példát:

USA 2001 – 2007 között olyan hiteltermékeket engedett piacra, amik változó kamatozásúak (subprime). Ezen hiteltartozásokat a bankok értékpapírosítva eladták a befektetőknek / megtakarítóknak, és egyszercsak megállt az ingatlanpiaci bővülés és kipukkant a lufi. Erről a sorozat első része ír részletesen.

Gyakorlatilag az amerikai törvényhozás hat éven keresztül nézte a folyamatokat

Amikor megtörtént a nagy baj, akkor kezdtek csak keményebben fellépni a bankok ellen. Ez felelőtlen, mivel amikor a baj megtörtént, akkor magával vitte a fél világot is...

Kína 2011 – 2017 között piacra engedett egy WMP (Wealth Management Product) és egy TP (Trust Product) típusú megtakarítási formát, melyek mögött hitelszerződések állnak. Olyan hitelszerződések, amit európai értelemben nem igazán kötnének meg a bankok – ergo nagyon is kockázatosak...

Nézzük a kialakulás okát

A válság után azzal állt szemben a kínai vezetés, hogy az ingatlanpiac nagyon is túlfűtött (akkor az ingatlanpiaci árazás kb. fele volt a mostaninak!), és a bankok túl könnyen adnak hitelt. Azért, hogy lehűtsék az ingatlanpiacot, központilag és nagymértékben korlátozták a hagyományos banki csatornák hitelkihelyezéseit. Így, ha valaki mégis ingatlanba akart fektetni, akkor sokkal nehezebben jutott hitelhez.

Ezt a problémát feloldva a szakemberek kitalálták, hogy alapítsanak Trust Company-kat (Tröszt Társaságokat), és azok kezdjenek el speciális befektetési formákban a bankinál nagyobb kamatot ígérve pénzt gyűjteni az új ingatlan projektek finanszírozásához. Ezek a Trust Company-k létrehozták a WMP és TP termékeket, és néhány év alatt olyan sikerük lett, hogy most már a TP-ket kínában működő Biztosítók is ajánlják a megtakarítani vágyó ügyfeleiknek. Ugyanekkor már bankok is elkezdtek komoly tőkét fektetni ezen termékekbe, és a nagyobb tőke szinte elkezdte megrészegíteni a piacot.

Az ingatlanpiaci árak változása

A fenti képen az látszik, hogy egyes kínai városokban az átlagos lakás négyzetméter ár 2015-ről 2016-ra hogyan változott. Shenzhen-ben 1 év alatt majdnem 80%-t nőttek az árak! Az újabb és újabb árnövekedés oka az, hogy egyre több- és több pénz érkezik az ilyen vagyonkezelt termékekbe.

Ezek a termékek ígérnek egy minimum kamatot az Ügyfélnek (jellemzően a banki lekötéshez képest jóval magasabb kamatot), aki befekteti a pénzét, és így egy projekt a hagyományos banki csatornákon kívülről jut pénzhez, ezért hívják árnyékbankrendszernek.

Ez még önmagában nem lenne gond, ha a gazdaság is folyamatosan és arányosan nőne. Ám a kínai gazdaság hagyományos szektorai (ipar, export, hajózás, bányászat, stb.) éppen komoly csökkenésben van.

A következő képen tökéletesen látszik, hogy év/év alapon a GDP hogyan csökken. Önmagában ez sem lenne gond, hiszen Kínában egy komoly gazdasági modellváltás zajlik, azaz termelő- és beruházás orientált gazdaság helyett egy fogyasztásra épülő modernebb gazdaságot szeretnének kialakítani.

Az együttes helyzet teremti a problémát, hiszen egy csökkenő gazdaságban növő kockázatos hitelkitettség előbb-utóbb olyan krízist teremt, ami magával sodorja a még egészségesen működő ágazatokat is.

Mekkora a baj?

Óriási. A válságkori szinthez mérve sokkal nagyobb adósságról beszélünk, bár pontos hivatalos adat nincs. Ennek az az oka, hogy a kínai központi kormányzat modifikált adatokat közöl.

A WMP / TP termékek állománya a kínai GDP körülbelül 50%-a – elképesztő szám.

Az egyenlethez már csak a nem fizető hitelek aránya hiányzik. Ez a szám a hivatalos statisztikák szerint 1,67% a teljes hitelállományra  vetítve, ami nem vészes, sőt még az EU-ban is kevés ország van, aki ilyen számokat tud produkálni.
Az igazság külsős elemzők szerint inkább 15-20 % lehet, ha beleszámítjuk azt, hogy a 2017-ben eladott WMP-k pénzét már nem fektetik ingatlanba, hanem egyfajta lyukpótlásként a korábbi ügyfelek kamatát fizetik az új ügyfelek befizetéseiből!

Központi szabályozás

Évente 2-3 alkalommal a központi irányítás nagyon is hihető és hangzatos ígéreteket tesz arra, hogy a kínai árnyékbankrendszert megregulázza, visszaszorítsa. Ez olyannyira csak ígéret a mai napig, hogy 2015-ről 2016-ra 30%-al nőtt a WMP termékek vagyonállománya. Gyorsabban nőnek, mint a hagyományos banki területek.

Jelenleg az árnyékbanki termékekben kezelt vagyon nagysága a kínai GDP kb. 50%- a – , ez is döbbenetes szám.

Mi a baj az árnyékbankrendszer növekedésével?

A gond az, hogy egy éppen csökkenőben lévő gazdasági teljesítmény mellett az évek óta növekvő hitelkitettség nagyon is kockázatos. A két teljesen ellentétes tendencia közös metszete a kínai ingatlanpiac. Ha előáll egy olyan állapot, amikor az ingatlanpiac már nem növekszik 30-80%-t egy évben, vagy már épp elkezdenek csökkenni az árak, akkor a WMP termékekben lévő ügyfelek nemhogy  az ígért kamatot nem kapják meg, a pénzüket is elvesztik.

A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy annyira csúcsra járatták az ingatlanpiaci árakat, hogy lassan a középréteg sem tud ingatlant venni. A WMP-kből befolyó pénzt pedig már nem új ingatlanfejlesztésekre fordítják, hanem a korábban eladott WMP kamatokat fizetik belőle a korábbi ügyfeleknek. Átcsapott az egész egy jó nagy piramisjátékba.

A kínai ingatlanpiac is lufit fúj

Mitől pukkanhat ki a buborék?

Erre a legnagyobb esély akkor van, ha megáll az ingatlanpiaci árak növekedése. Ugyanis az egész rendszert az tartja életben (csakúgy, mint a válság előtti amerikai CDO-knál), hogy azt gondolja mindenki, hogy az árak minden évben 20-30%-t nőnek. Ergo beteszem a pénzem egy projektbe, ami már jövőre 30% megtérülést hoz a tulajdonosnak, Én pedig 7-9%-t kapok a betett pénzem után kamatként!

Az is benne van, hogy dominó-hatás lesz, mert az árak lassulásával sorra fognak az egyes WMP-k és TP-k fizetésképtelenné válni. Ennek híre futótűzként fog elterjedni a piacon, és mindenki ki akarja majd venni a pénzét. Még azok a termékek, ahol fizikailag jó ingatlanok vannak a háttérben sem fognak tudni minden Ügyfelet azonnal kifizetni, mert nincs ennyi likviditásuk. Így rövid időn belül nagyon is komoly krízis áll elő, amiből hosszú idő lesz újra felállni.

Hogyan érinti ez a világ többi gazdaságát?

Nagyon rosszul, mivel Kína a világ második legnagyobb gazdasága. Mindenhol vannak futó befektetéseik, ezek valószínűleg félbeszakadnak, és messze nem fognak annyi külföldi terméket venni mint eddig, mert a középréteg teljesen elveszti a vagyonát.

A kínai középréteg épp megerősödőben van, de a vagyonuk nagy részét ingatlanban, és WMP / TP termékekben tartja. Egy krízis kapcsán nem fogja tudni eladni az ingatlanjait, és a vagyonkezelt termékei pedig nem fizetnek ki egy fillért sem. Ők pörgették eddig a fogyasztást, rájuk épült a növekedés. Furcsa összhatásként erre a növekedésre épült a vagyonkezelt termékek elterjedése, és végül ez okozza a történet végét...

Összefoglalva kijelenthetem, hogy a fenti folyamatok megvalósulása esetén hatalmas világgazdasági krízis következik, ez lesz 2007 után a második. A világ nem tanul, szinte ugyanaz történik, mint az USA piacon 2001-2007 között, mindenki ultra-optimista, és hagytak felnőni egy több mint másfélszer akkora adósságot, mint ami a válságot okozta 2007-ben.

Nem a nyersanyagpiac, nem az ipar, nem a kereskedelem a probléma, hanem a hatalmas mennyiségű adósság olyan értékpapírosított formája, amelynek keretében az adós fizikailag nem fog tudni fizetni, és ennek az értékpapírok tulajdonosai látják a kárát – azaz a megtakarítók!

Hozzászólok a cikkhez!