Ha a családra gondolunk, akkor sok minden eszünkbe jut. Összetartozás, szeretet kapcsolat, szerelem, gyerekvállalás.
A munkahely legfeljebb a létfenntartás, a család megélhetése szempontjából hangsúlyos. Persze a fenntartási kötelezettség koránt sem elegendő. Az érzelmi és mentális jól léthez hozzátartozik az is, hogy ez a kötelezettség olyan tevékenységgel legyen elérhető, ami kitejesíti az embert.
Ami örömet okoz. Ami az alkotó ént, a kreatív részt látja el munícióval. Talán ez is közrejátszhat abban, hogy a nők egy része nem szívesen vállalná az otthon maradást, hanem szeretné megélni a tudást, amit megszerzett. Ugyanakkor a munkát és a családot összeegyeztetni kívánó nők jelentős része lelkiismereti kérdésként éli meg, ha valamely területen nem tud megfelelően teljesíteni.
Miközben jólesik a munkáért kapott elismerés, a háztartás, a családról való gondoskodás, a gyermeknevelés frontján való helytállás időnként túlterheltség érzetét kelti.
A teljes munkaidő, a mai kor elvárásainak megfelelő munkarend és követelmény rendszer pedig nem csökkenti a terheket. Ez pedig olyan zsákutcát jelent, ami komoly feladat elé állítja a családokat. Ennek a feloldására születik meg egyre több munkáltatónál a késztetés, hogy családbarát munkahelyként segítsen a munkavállalóknak. A családbarát munkahely kialakítása természetesen minden cégnél mást takar, az azonban minden esetben megegyezik, hogy a család, a gyermekvállalás, az idős, vagy beteg családtag ellátása könnyebben megoldható legyen.
A családbarát munkahelyek létrejöttével a társadalom szempontjainak átalakítása tehát megkezdődött.
A kor-kompatibilis megoldások egyre fontosabb szemponttá válnak. Ebben nem csak a home office egyre nagyobb mértékű elterjedése játszik szerepet. Ami nem csupán racionális, gazdaságélénkítő szerepet játszhat az elkövetkező időben. Hiszen manapság számos cég nem saját irodaházban működik, hanem komoly összegekért irodaházakban bérel az igényeinek megfelelő teret. Ezáltal koránt sem mindegy, mekkora összeget kell arra fordítania, hogy a munkavállalóinak irodát, asztalt, eszközöket biztosítson. Ha meg tudja oldani a feladatokat, vagy azok egy jelentős részét távmunkában, az konkrét megtakarítást jelenthet.
A home office alkalmazásának egyébként további, a társadalom szempontjából előnyös hatásai is vannak.
A környezetvédelem például. A helyben maradással a távolsági közlekedés csökkentése lehet az egyik nyereség. Nem csupán megélhetési szükséglet egy nagyváros agglomerációs körzetéből az ingázás. Egyre több család ismeri fel, hogy a nagyvárosból való kiköltözés, a vidéken megtalálható nyugalom, az egészségesebb levegő, a ház körüli kert mekkora előny a család, az egészségmegőrzés, az együtt tölthető idő minőségének szempontjából. Az ingázók otthonról való foglalkoztatása tehát nem csak a munkáltatónak, hanem a munkavállalónak, és az adott település közösségének is számos előnyt nyújt.
Gazdasági szempontból az agglomerációból történő távmunka esetén, fellendülhet a helyi kereskedelem, növekszik a helyi szolgáltató szektor iránti igény. Az igény megjelenése pedig infrastruktúra javulást is eredményez, valamint felértékelődik a helyi közösségek szerepe. Iskolák, intézmények, munkahelyteremtés, megélhetés, tehát a család fenntarthatósága koránt sem szűkül ez által. Sőt, a kedvező gazdasági folyamatoknak köszönhetően mindez együttesen olyan településfejlesztési programok elindulását generálhatja, amelyek az egyének, a családok és a települések, összességében pedig a társadalom fejlődéséhez is hozzájárul.
Lám, hova lehet eljutni egy perc alatt, ha az egyéni szerepvállalást nagyobb kontextusba helyezzük. A személyes érdekeltségnek helyet keresünk és találunk a struktúra nagyobb terét vizsgálva. Tehát a családbarát szemléletnek nagyon is helye van a munka világában. Azonban lépjünk egy lépéssel tovább…
Vajon elképzelhető, hogy a családban végzett munka értékelhető kenyérkeresetként?
Nemrégiben végeztek egy érdekes kutatást. A felmérés rámutatott, hogy a megkérdezett, szülőképes korban lévő nőknek csupán 5 százaléka véli úgy, hogy a családalapítás helyett, kizárólagosan a karriert választja. A kutatásban résztvevők 70 százaléka szeretné összeegyeztetni a munkát és a családot. Ők azok, akik a családbarát munkahelyek gyarapodásával kerülhetnek optimális helyzetbe.
De mit választana a 25 százalék, amely egyetlen említett kategóriába sem tartozik?
Talán nem meglepő, hogy a családról való gondoskodásra voksolt. Tehát úgy tűnik, hogy van egy elég jelentős réteg, aki a családon belül képzeli el a boldogulását. Rájuk fókuszálva merült fel a lehetőség, hogy a család, mint munkahely képbe kerülhessen. Bár jelenleg is létezik a főállású anyaság, mint egyfajta támogatási rendszer, azonban sok kitételnek kell egyszerre megfelelni, valamint a gyermek életkora tekintetében is nagyon korlátozott az érvényesítési korhatár. Összegszerűségében sem elegendő arra, hogy a kétkeresős családmodell szükségszerűségében, érdemben szerepet játsszon. Ezért bár választható modell a családok számára, de koránt sem mondhatjuk, hogy általánosan elterjedő megoldás azoknak, akik szeretnék fő tevékenységként a családot választani.
A család, mint munkahely
Azt hallgatólagosan elismeri a világ, hogy a háztartás, a harmadik műszak, a gyermeknevelés, a család, mint talán a legfontosabb emberi alapközösség, számos helyen elsősorban a nőkre nehezedik. Ahogy az is egyfajta „hallgatólagos egyezség”, hogy ennek elismerése, értékelése elsősorban a család közösségének feladata. Bár elvileg forintosítható, hiszen minden tevékenységnek megvan a piaci ára. Legyen szó takarításról, vasalásról, élelmezésről, főzésről, gyermekfelügyeletről, tanulásban való segítésről, bármely területre találhatunk alkalmi, vagy rendszeres munkavállalót. Tehát a család, mint „munkáltató”, már most is létezik. Arra azonban még nincs példa, hogy valamely szülő, munkaviszonyként választhassa ezt a jelenleg „láthatatlan munkaként” definiált tevékenységet, amiért ugyan úgy fizetést kap, mintha bármely cég, vállalat, vállalkozás alkalmazná. Pedig annak a felmérésben felfedezett 25 százaléknak a főállású szülő munkaviszony kifejezetten előnyös, és vállalható megoldás lehetne.
Mennyi az annyi?
Dr. Benda József szocializációkutató, társadalompedagógus, az ELTE Családbarát Műhelyének vezetője, a Magyar Közgazdagsági Társaság Demográfiai Szakosztályának elnöke hosszú évek óta kutatja a demográfiai összefüggéseket. A vele önkéntes alapon együttműködő több, mint 200 szakértő 4 éves kutató, elemző, megoldást kereső munkája során nagyon sok tényezőre fény derült. Olyan megoldásokra rámutató javaslatok is születtek, amelyek ösztönözhetik a párokat, családokat a gyermekvállalásra, a több gyermekes család, mint létforma megélésére.
Ennek az interdiszciplináris, több szakma együttműködésében létrejött munkának, és a kutatások összegzésének eredményeképpen született meg többek között a Hivatásos Szülők Program elképzelése. Ez a program lehetővé tenné, hogy a család, mint munkahely, belépjen új szereplőként a gazdasági szektorba. Az elképzelés szerint bizonyos paraméterek, feltételek megléte esetén, a szülő főállásban, „teljes munkaidőben”, korrekt fizetésért választhassa a családról való gondoskodást. Dr. Benda József olyan adatokkal szolgál, amik igazán meglepőek a gyermeknevelésre fordítandó idő tekintetében. Statisztikai adat, hogy egy gyermek a születésétől 18 éves koráig, 27010 munkaórát igényel. 3 gyermek esetén már 61320 órányi munkát kíván a gyermeknevelés.
Azt is kevesen tudják, hogy a 3. gyermek megszületésétől a személyes szabadidő gyakorlatilag megszűnik.
A 4. gyermek megszületésétől pedig a teljes munkaidős főállás ellátása a 6 fős családról való gondoskodás mellett, logisztikai és koordinációs feladatok napi megvalósítása gyakorlatilag lehetetlen. Ha mindezeket az aspektusokat figyelembe vesszük, akkor valóban időszerű elgondolkodni arról, hogy a nagycsaládban gondolkodó párok számára a hivatásos szülő státusz reális valóság lehessen. Egy ilyen opció természetesen számos új kérdést is felvet, a minden részletre kiterjedő kidolgozás folyamatban van. Érdemes időt és szaktudást összevonni azért, hogy egy új munkavállalási megoldás rajzolódhasson ki a gazdaság palettáján.
Honnan az ötlet?
Tavaly novemberben jelent meg az a 400 oldalas tanulmánykötet, amely összegzi a 4 éves munkát. A jövőnk a gyermek című könyv fejezeteit ismert és elismert szakértők jegyzik. Ugyanakkor a kötet a több mint 200 szakértő együttes munkájából kikristályosodó tudás együttes, ezért mondhatjuk, hogy magyar viszonylatban nem született még olyan mű, amely ilyen széles spektrumban, ennyiféle szakmai megközelítésből, és ilyen mélységben közelítené meg a család, a gyermekvállalás, a demográfiai helyzetkép témakörét. Miközben a probléma feltárása mellett reális megoldási javaslatokkal is szolgál.
Aki úgy véli, hogy a munkájában hasznos lehet a kötetben található információ, a mindennapokban hasznosítani tudja a tanulmányban összegzett tudást, szakemberként érdekesnek találja a népességfogyás megállításának témáját, vagy mint magánember, szülő, leendő szülő szívesen megismerkedne olyan összefüggésekkel, amelyek meghatározhatják a személyes életének alakulását, annak javaslom, hogy ismerkedjen meg evvel a nagyszabású munkával.
